Szinkronban az idővel

A gép szülőhazája Nagy-Britannia. Ennek ismeretében egy kicsit meglepett, hogy a Centrum Áruházak által forgalmazott Enterprise-oknak német billentyűzetük van. Ez azt jelenti, hogy a számítógépeknél megszokott billentyűzethez képest a Z és az Y helyet cserélt, és néhány jel (például a :, ;, < , > , _ ) is máshova került.
Az Enterprise 128-nak egyébként kiváló tulajdonságai vannak, hiszen mint a neve is mutatja, 128 kbájt RAM-ot tartalmaz, s ez akár 4 Mbájtig is bővíthető. A központi egysége egy Z80A mikroprocesszor, amelynek órajele 4 MHz. A képernyőfelbontás sem csekély: 672 x 512 képpont: Mindehhez 256-féle színárnyalat használata lehetséges, és ha úgy tetszik, a színeket magunk is kikeverhetjük a három alapszínből. Beépítettek egy négycsatornás sztereó hanggenerátort is, csatornánként nyolc oktávval. Továbbá: első ránézésre láthatjuk, hogy mint a Videoton TV-Computernél, e gépnél is beépített nyolcirányú botkormány szolgálja a kényelmes kezelést.
Ez a hasonlóság egyébként nem véletlen, hiszen a TV-Computert is az Enterprise 128 alkotója tervezte, igaz; egy kicsit korábban. A perifériákat igen rugalmasan kezeli, nemzetközi karakterkészlet is van benne, amelyben számos magyar ékezetes betű is fellelhető. A BASIC utasításokat átnézve, a BASIC fordítója is kitűnőnek látszik, hiszen kb. 300 utasítást, illetve függvényt ismer. Beépített szövegszerkesztőt is tartalmaz, és akárcsak a Spectrumok, hálózatba is köthetők a gépek (összesen 32 darab).
Az utasítások számának megfelelően sokféle hibaüzenetet kaphatunk. Alapállapotban ezeket németül írja ki a gép, de ha kiadjuk az :UK parancsot, akkor angolul kapunk visszajelzést, sőt ekkor a billentyűzet is normál angol formátumot vesz fel.
Különleges érték, hogy a nagyobb gépekhez hasonlóan egyszerre több (maximálisan 128) BASIC programot tárolhatunk a memóriában. Természetesen csak akkor lehet egyszerre ennyi program a gépben, ha elegendő a memória, mert amikor egy program szerkesztését megkezdjük, a rendszer lefoglal kb. 10 kbájtot. És bár az első program mindössze 42 kbájt, a többi pedig csupán 32 kbájt lehet, de a programok hívhatják egymást, és paraméterek átadására is van mód.
Első benyomásra tehát ez a gép az eddigi legjobb a házi számítógépek kategóriájában, és ehhez képest az ára sem túl magas magnóval együtt 16 900 forint.

A gép kívülről...
Bevallom őszintén első pillantásra kicsit megijedtem, de már megbarátkoztam az alakjával. Nem úgy a billentyűzettel. A már említett helyváltozásokon kívül kényelmetlennek tartom a billentyű megnyomását is. A billentyűzet tartósságának kipróbálására még nem volt lehetőségem, de úgy érzem, nem való tartós igénybevételre (játék). Felül 8 darab funkciógomb kapott helyet, amelyeknek a C 16-hoz hasonlóan alapállapotban is szerepük van; azaz bizonyos utasításokat nem kell begépelnünk, hanem ehelyett elég a megfelelő funkciógomb kezelése.
A funkcióbillentyűk mellett található a PAUSE gomb, amivel megállítható, majd újraindítható a rendszer (listázás, programfutás stb.) A jobb felső sarokban van a STOP gomb; amely a programmegszakításra szolgál. Jobb oldalon helyezkednek el továbbá a program szerkesztésére szolgáló ERASE, DEL, INS és ENTER billentyűk is; ezekről később még szó lesz. Ugyancsak itt látható az ALT gomb. Ha ezt egy másik billentyűvel egyszerre nyomjuk le, megjeleníthetjük a nemzetközi karaktereket. A SHIFT gombból szokás szerint kettő van. Bal oldalon kapott helyett a CTRL, a TAB és az ESC gombon kívül a LOCK billentyű, amely nagymértékben megkönnyíti a munkát, ugyanis a SHIFT-tel vagy az ALT-tol együtt lenyomva egy olyan módba léphetünk, ahol csak egy billentyűt kell lenyomnunk, és mégis úgy funkcionál, mintha egyidejűleg nyomnánk a SHIFT-et vagy az ALT-ot.
Ha a CTRL-t és a LOCK-ot nyomjuk meg egyidejűleg, akkor az ún. CAPS módba térünk át, ami azt jelenti, hogy mindent nagybetűkkel írhatunk, míg az egyéb billentyűk (például a számok) lenyomásakor a normál kép (a szám) jelenik meg.
A billentyűzet hátrányát kompenzálja bizonyos mértékig az, hogy a különböző funkciókat ellátó gombok különböző színűek; valamint az is, hogy a kurzor a beépítet botkormánnyal irányítható.
A csatlakozók a gép két oldalán és a hátsó részen helyezkednek el, és jó részük igei nyitott; hiszen maga a panel szolgál erre a célra. Bal oldalon van a BASIC modul helye. A BASIC fordító ugyanis -hazánkban elterjedt házi számítógépektől eltérően - nincs beépítve a gépbe. Jobb oldalon kivezették a rendszer minden vezetékét. Ide csatlakozik a lemezmeghajtó vezérlőkártyája, a memóriabővítő és az egyéb programnyelveket (Pascal, LISP FORTH stb.) tartalmazó modulok. Hátul található a két külső botkormány; a nyomtotó, a monitor és a tévécsatlakozó, és itt van lehetőség a hálózatba kötésre is. Ugyancsak a hátsó részen van a magnócsatlakozó, amin keresztül a gép képes megállítani és elindítani az erre alkalma magnók motorját. A magnókimenetről erősíthetjük fel a gép által keltett hangot, ami egyébként csak a beépített hangszórón hallhatunk. Ugyancsak hátul van a RESET gomb, amelyről még lesz szó a későbbiekben.
Már csak egyetlen csatlakozó maradt hátra, a tápegységé, amely szintén a gép hátulján van, és egyben a bekapcsolásra is szolgál, hiszen nincs külön ki/be kapcsoló. Megvallom, nem tudom, milyen megfontolásból hagyták ezt el. Ilyen megoldást még csak a Spectrum-nál alkalmaztak.

... és belülről
A Z80-as mikroprocesszoron kívül két fontos, speciális integrált áramkört építettek be. Az egyik a NICK chip, ami egy grafikus processzor, órajele 14 MHz, és feladata a képernyőszerkesztés. A másik a DAVE, amely több funkciót lát el. Van benne egy hanggenerátor, frissíti a memóriát, kezeli a billentyűzetet. Az utóbbi kettő nem túlzottan érdekes, de a hanggenerátor igen. Négy csatornát használhatunk, és sztereó hangkeltésre is képes, olyan módon, hogy külön megadhatjuk a jobb, illetve a bal csatorna hangerejét. A beépített hangszóró persze csak mono hangok kibocsátására képes, de a magnókimeneten is megjelenik a hanggenerátor jele, így ide fejhallgatót vagy erősítőt csatlakoztatva már élvezhetővé válik a sztereó hang.
Bár először agy kicsit bonyolultnak tűnik a hangkeltés, de ha valaki megszokja, akkor úgy gondolom - jól tud vele dolgozni. Részletesebben a BASIC leírásánál írok erről, hiszen először mindenképpen valamilyen magas szintű programnyelvből érdemes kipróbálni, és talán a megértése is könnyebb.

A videoprocesszor néhány tulajdonságát érdemes közelebbről megismerni. Hasonló dolgokra képes, mint az Atari 800XL ANTIC chipje, de talán annál is sokrétűbb, és sokkal nagyobb felbontást tesz lehetővé.
Ötféle grafikus üzemmód van : normál karakteres, 80 karakteres, melyet szoftver segítségével állít elő a NICK, nagy felbontású (HIRES), alacsony felbontású (LORES) és attributum (ATTRIBUTE) grafikai módok. A karakteres módokban kevés szín közül lehet választani, de a grafikus módokban döntés kérdése, hogy 2, 4, 16 vagy 256 színű üzemmódot akarunk-e. Természetesen a színek számának növekedésével csökken a felbontás. A LORES és a HIRES grafika között is csak a felbontásban van különbség. Az attributum üzemmód azt jelenti, hogy külön színmemória van, és így minden bájtra külön háttér- és rajzolás-szín választható.
Hasznos tudni, hogy a keretet csak az operációs rendszer teszi a képernyőre, és ennek kikerülésével olyan képet szerkeszthetünk, amelyen a keretre is lehet írni.
A videoprocesszor utasításai egy ún. Line Parameter Table-ben (LPT) vannak. Itt minden sorra kiválasztható a grafikus üzemmód, a színek száma, a paletta és az információ memóriabeli helye.
A gép felépítésében azonban nem tetszik, hogy néhány helyen átkötést alkalmaztak két kivezetés között.

A BASIC
Az Enterprise 128 BASIC fordítója több mint 300 utasítást ismer. Már ebből is látszik, hogy az eddig elterjedt gépek fordítóihoz képest nagyobb teret biztosít fantáziánk kibontakoztatására.
Kezdjük talán azzal, hogy programunk írása közben egy szövegszerkesztőben dolgozunk, amit az operációs rendszer tesz lehetővé számunkra. Ez többek között azért kényelmes, mert például amikor egy programot listázunk és az nem fér ki a képernyőre, nyugodtan hagyhatjuk kifutni a listát: később a kurzor felfelé való mozgatásával bármikor visszamehetünk a program első sorára is - persze csak meghatározott hosszúságú program esetében. Még nagyon sok-más előnye is van ennek a szövegszerkesztő rendszernek: például a tetszés szerint beállítható tabulátor, a margók változtatása, vagy a teljes sorok képernyőn való mozgatása.
Ide tartozik még az is, hogy egy betűt kétféleképpen is törölhetünk. Az egyik módszer az ERASE billentyűvel - úgy, mint a C64-en: a betű mögé állítva a kurzort -, a másik pedig a DEL billentyűvel, ahogy a Spectrumon: a betű elé állva a kurzorral. Természetesen ugyanilyen törlést alkalmazhatunk egy teljes szóra (a legközelebbi üres karakterig töröl) az ALT vagy a CTRL gomb és a törlőbillentyű egyidejű lenyomásával. Sorokat is törölhetünk, ha a törlőbillentyűt a SHIFT-tel együtt nyomjuk le.
A szerkesztőnek egyébként még számos jó tulajdonsága van, de ezekre itt nem térek ki, hiszen a felhasználói kézikönyvben megtalálhatók.
Mivel ez a gép összességében lényegesen több lehetőséget nyújt, mint az eddigiek, ezért nem írok az általános utasításokról, csupán az újdonságokat emelem ki, illetve rámutatok a gyengékre is.
A BASIC maximum 31 karakteres változóneveket képes azonosítani. A változóknak azonban nincs kezdeti értékük, tehát ezt egy értékadással vagy egy definiálással be kell állítanunk: A változók definiálása a NUMERIC és a STRING utasításokkal történik, és ekkor 0 a kezdeti érték. Az értékadásnál nem kell beírnunk a LET utasítást, a gép azonban automatikusan beírja ezt a programba.
A szöveges változók maximális hossza 127 karakter. Ez nagyon kevés, mert például a Commodore gépeken 255 karakter, a Spectrumon és az Atari 800XL-en pedig bármilyen hosszú karakteres változókat használhatunk. Arra azonban ügyelni kell, hogy a változók hosszúsága egy karakteres tömb dimenzionálásakor a maximális értéket veszi fel, ezért ajánlatos például a DIM A$(40) utasítás helyett a STRING a$(40)*8 utasítás kiadása, ahol a * utáni szám a változó maximális hosszúságát jelenti.
Ciklusok szervezésére rendelkezésre áll a DO-LOOP és a FOR - NEXT típus egyaránt.
Feltételszabásra a már megszokott IF THEN - ELSE-en kívül az IF - END IF szerkezet is megfelel, ahol nem kényszerülünk arra, hogy az utasításokat egyetlen sorba írjuk. Segítségünkre van még a SELECT CASE - END SELECT szerkezet is, amivel egy szám változó értéke alapján tudunk elágaztatni.
A DEF név utasítás szintén újdonságnak számít BASIC-ben. Ezzel egy utasítássornak nevet adhatunk, majd a CALL névvel bármikor végrehajtathatjuk azt. Természetesen a szokásos függvénydefiníciót is ismeri a gép. Mindkét esetben lehetőség van paraméterátadásra. Arra azonban vigyázni kell, hogy ha egy változót csak egy ilyen függvényben definiáltunk, akkor azt a főprogram nem tudja használni.
Ritka a hasonló kategóriájú gépek körében, hogy a BASIC megszakításkezelésre alkalmas. Az Enterprise 128-on ez lehetséges. Először is írnunk kell egy hibakezelő rutint, majd meg kell adnunk a főprogramban, hogy melyik rutint használja a gép hiba esetén. Ezután be kell állítani egy adott változót, így megadhatjuk, hogy hány másodperc múlva kérjük a megszakítást. A számláló lejártával egy bizonyos kódú hibát kapunk, és a vezérlést a hibakezelő rutin kapja meg. Ily módon persze lehetőség van egyéb hibák kezelésére is. Ha például a program egy hibánál hibaüzenettel leállna, ez nem következik be, hanem mi dönthetjük el, hogy mi történjék. Segítségünkre van ebben az, hogy speciális változókban megkapjuk a hiba sorát és típusát.
A grafikát teljes mértékben támogatja a BASIC. Pontok, vonalak és ellipszisek rajzolhatók, de nem akárhogyan. Kiválasztható ugyanis a vonalhúzás módja (normál, AND, OR, XOR) és stílusa, ami szaggatott vonalakkal való rajzolásra ad lehetőséget. Módunkban áll zárt alakzatok kifestése, és használhatjuk a LOGO nyelvből ismerős teknősbéka-grafikát is, ahol az elfordulás szöge fokokban és radiánban egyaránt megadható.
Szintén a grafikát támogatja az ablak-technika is. Tetszőleges méretű és grafikus üzemmódú ablakokat definiálhatunk, s miután egy video-ablaknak egy számmal ellátott csatornát kell nyitnunk, az ablakra úgy rajzolhatunk, hogy a csatornaszámot beírjuk a rajzolóutasításba. Egy ablakot bárhol elhelyezhetünk a képernyőn, de mivel erre külön utasítás szolgál; ezért megtehetjük, hogy úgy rajzolunk egy ablakra, hogy az nem látható, majd amikor kész a rajz, láthatóvá tesszük. Ezáltal gyors mozgások és változások jeleníthetők meg, igen-látványosan.
Nemcsak a video-ablakokat, de szinte minden eszközt csatornákon keresztül érhetünk el. A csatornák így igen fontos szerepet töltenek be ezen a gépen; s úgyszólván el sem hagyhatók egy-egy programból.
A hanggenerátor programozására csupán két utasítás szolgál, de ezek annyira rugalmasak és változatosak, hogy elegendők a hangkeltéshez. Az egyik, az ENVELOPE a hullámformát választja ki, a másik, a SOUND pedig a hangkeltésre szolgál. A gép arra is képes, hogy zenélés közben az rajzoljon. Ha többszólamú zenét írunk; egyszerre is indíthatjuk őket. A hang stílusának kiválasztásával különböző torzításokat érhetünk el. Így állítható elő például a szintetizátor hangja.
A beépített függvények mennyiségétől elámultam. Olyanokat találtam köztük, amilyeneket még sehol sem láttam. Most csak néhányat sorolok fel.
Itt van mindjárt az ANGLE, amely egy egyenes iránytangensét számítja ki. Beépítették a trigonometrikus függvények ellentettjét és hiperbolikus függvényeit. A fokokat átszámolja a gép radiánba és vissza. Számok felfelé és lefelé kerekítésére egyaránt lehetőség van. A természetes alapú logaritmuson kívül a tízes és a kettes alapú is rendelkezésre áll. A maradékos osztást kétféleképpen kérhetjük: az egyik egész, a másik tört maradékot számol. Sokféle új függvény szolgál karakteres változók és tömbök kezelésére is. Egy "új" függvényt is találtam: aki ismeri a BASIC nyelvet, biztosan találkozott már az ASC függvénnyel; ennek itt csak a neve más (ORD), egyébként mindenben megegyezik a megszokottal.
A gépi kódú rutinok használata is kényelmes. A rutinoknak nevet adhatunk, s utána ezzel a névvel hivatkozhatunk rájuk. A HEX$ függvény segítségével a hexadecimális bájtsorozatban adhatjuk meg a gépi kódú programot.

Az EXOS
Az EXOS az Enterprise 128 ki/bemeneti rendszere. Rutinjainak hívása az RST 30h gépi utasítással történik, ami után egy adatnak kell állnia. Ez az adat határozza meg a funkciót. Az EXOS változóinak írása egyébként BASIC-ből is lehetséges a SET utasítással.

A perifériák
Perifériák tekintetében is rugalmas a gép. Bármilyen magnetofon csatlakoztatható hozzá, s amelyik távvezérelhető; azt irányítja is.
A lemezmeghajtó vezérlőkártyájához mindenféle párhuzamos lemezmeghajtót minden beavatkozás nélkül tudunk csatlakoztatni. Ha soros lemezmeghajtót (például VC-1541-et) akarunk csatlakoztatni a géphez, akkor egy programra van szükség, amely kezeli azt. A DOS egyébként nagyon intelligens, hiszen többféle lemezformátumot képes olvasni, többekközött az IBM-ét is.
A printer feliratú csatlakozón keresztül szinte mindenféle nyomtató hozzáköthető az Enterprise-hoz: például az EPSON nyomtatókat is képes kezelni.

Végezetül
Mindent összevetve a gép kiemelkedik a házi számítógépek kategóriájából, s valahol a C64 és az Amiga között helyezkedik el. Az egyetlen nagyobb probléma az, hogy a kiegészítő egységek és perifériák drágák és nehezen szerezhetők be. Igaz, hogy bármilyen tévére ráköthető, de az ilyen nagy felbontás megjelenítésére alkalmas monitor ára hazánkban több mint 100 ezer forint. A nyomtató és a lemezmeghajtó sem olcsó. Valószínűnek tartom azonban, hogy ha nagyobb mennyiségű, tízezernél több Enterprise-t sikerül eladni, akkor valamelyik cég importál hozzá lemezmeghajtót is, hiszen abból is elég sokat tudnának eladni ahhoz, hogy viszonylag olcsón lehessen forgalomba hozni. Nyomtatónak megfelel a Seikosha SP180 is. Ezt a kis nyomtatót, amely tudásban megközelíti az EPSON 80-ast és 100-ast, már nálunk is lehetett kapni 24 300 forintért. Persze ki tudja, lesz-e még belőle ezután is.
Ami a dokumentációt illeti: az a felhasználói kézikönyv, amelyet a géphez adnak, messze felülmúlja a megszokott szintet, bár egy-két hiba ebben is felfedezhető. Ha azonban valaki nem akar BASIC-ben programozni, vagy esetleg szeretné belülről megismerni a gépet és gépi kódban programozni, akkor nehéz dolga van. Az Enterprise-ról ugyanis külföldön is kevés dokumentáció jelent meg.
A géphez egyelőre 49 program kapható. Ezek között található felhasználói és játékprogram egyaránt. Tulajdonképpen kezdetnek ez jó, hiszen a Commodore is így kezdte. A további szoftverek megírása a magyar programozókra vár.
Az Entetprise 128 nagyobb gépek termináljaként is működtethető, az összekötés nem túl bonyolult. A gép kiváló programozás tanulására, többféle magas szintű programnyelven. No és természetesen tökéletesen megfelel otthoni szórakozásra, játékra.

Romvári Gábor - Mikro Magazin

Még egyszer az Enterprise-ról
Kopácsy Vilmos számítástechnikus olvasónk számos észrevételt Szinkronban az idővel című, az Enterprise gépet ismertető cikkünk tartalmával kapcsolatban. Kopácsy Vilmos az 'A' Stúdió Szakcsoportnál dolgozik. Ők kapták a megbízást a Novotrade-tól és a Centrum Áruházak Vállalattól az Enterprise  géphez való szoftverek és perifériák fejlesztésére. Következzenek az észrevételek:

1. Az angol és német gép közötti különbség
   Kétfajta gépet hoztak forgalomba: egy részük német, a többi angol klaviatúrás. Ennek oka, hogy a gépeket más-más forrásból szerezték be. (A gépek beszerzésének részletkérdéseiről nincs információnk, és nem kutatjuk az üzleti hátteret.) A felhasználói kézikönyv 12-13. oldalán tájékoztatást kap a különféle gépekről is (igaz, röviden - a szerk.). A billentyűzetet tekintve a két géptípus között lényeges különbség nincs, viszont a gépekhez mellékelt (tartozó) BASIC interpreterek közötti igen jelentős. Erről a :HELP parancs begépelésével győződhetünk meg.
      Angol BASIC:
      - WP
      - BASIC
      Német BASIC:
      - VSAVE
      - VLOAD
      - VDUMP
      - BRD
      - UK
      - WP
      -  BASIC
   Az angol cartridge esetén a rendszer csak a BASIC interpreterrel bővül, a német cartridge esetén öt többletparancs áll rendelkezésünkre. A VSAVE, VLOAD, VDUMP a videocsatornák kimentését, betöltését, illetve ezek kinyomtatását teszik lehetővé. A BRD és UK parancsok a klaviatúra és a hibaüzenetek nyelvének (angol, német) kiválasztására szolgálnak. A fejlesztés során észleltünk néhány paraméterezési különbséget a két BASIC egyes utasításai között. A két interpreter méretkülönbsége is jelentős: a német BASIC 32K, amíg az angol 16K.

2. A hanggenerátorral kapcsolatban
   A hanggenerátor (csak) 3 hang + 1 zajcsatornával rendelkezik. A hullámformát nem a felhasználó választja meg (ez mindig négyszögjel). A burkológörbét (ADSR) lehet programozni.

3. A PAUSE (HOLD) billentyű használata
   A PAUSE (HOLD) billentyűvel a rendszer alatt futó programok végrehajtását függeszthetjük fel tetszőleges ideig - a gomb ismétel leütéséig.

4. A programmodulok
   A programnyelvet tartalmazó (LISP, FORTH, ASMON) modulokat a gép bal oldalán lévő CARTRIDGE PORT-ba kell csatlakoztatni. A PASCAL CARTRIDGE a levélíró szerint nem létezik és az eredeti szoftverajánlatban sem szerepel.

5. A RESET gomb és a ki-be kapcsoló
   A gépen azért nem kapott helyet egy külön ki-be kapcsoló, mert az Enterprise "intelligens" RESET gombbal van ellátva. Ha egyszer nyomjuk meg, akkor egy melegindítás következik be, amely a memóriában tárolt adatokat, valamint a rendszerváltozókat nem változtatja meg. Kétszeri lenyomás hidegindításnak felel meg, ami a gép ki-be kapcsolásával egyenértékű.

6. Mit csinál a DAVE chip
   A DAVE chip a következő funkciókat látja el:
   - hang generálása (3 hang + 1 zajcsatorna)
   - memórialapozások vezérlése
   - megszakítások vezérlése
   - RESET vezérlése
   - 1 MHz-s órajel generálása
   - Wait ciklusok generálása
   Ezeken kívül a DAVE chip generálja a 4 MBájt kezeléséhez szükséges A0-A15-ön felüli címvezetékeket (A16-A21, CART1, CART2), valamint a három I/O strobe jelet a B5, B6, B7-es portok számára.

7. A Line parameter table kezelése
   Az LPT-vel definiálhat a felhasználó egy tetszőleges formátumú képernyőt. Az LPT ún. LINE PARAMETER BLOKK-okból áll, és a fizikai képernyő egy sorára vonatkozó adatokat tartalmazza. Így csinálhatjuk meg, hogy látszólag a keretre írunk, valójában pedig az LPT-t egészítettük ki 9 darab LTB-vel, amelyeket karakteres üzemmódba állítottunk. Az operációs rendszer az LPT-ben meghatározott képernyőt kezeli, a keret méretét pedig a LPB-ben  definiáljuk. A képernyő megjelenítését a NICK chio vezérli.

8. A BASIC rövid ismertetése
   Az Enterprise gépben BASIC interpreter van. A videocsatornák megjelenítésénél a felhasználó csak az Y irányú paramétereket adhat meg, az X irányú elhelyezésr a rendszer kezeli, illetve a videocsatorna méretétől függetlenül mindig középre helyezi. Az Enterprise minden eszközt csatornákon keresztül ér el.
   A BASIC nyelvben ismert az ORD függvény, amelyet az Enterprise is használ. Az Enterprise BASIC interpretere a MICROSOFT 5.0 BASIC-jének változata. (Az MS-BASIC nem ismeri az ORD függvényt - a szerk.)
   Az Enterprise BASIC interpretere felhasználja az EXOS nyújtotta lehetőségeket. Az EXOS - Expandable Operating System - bővíthető operációs rendszert jelent. A rendszert a gépi kódú programok az alábbiak szerint hívhatják:
      RST 030H
      DEFB xxh
   ahol xx a meghívott funkció kódja.
   A rendszerfunkciók kódjai megtalálhatók a Felhasználói Kézikönyvben. A paraméterátadások az A, BC, DE regiszterekben történnek.

9. A perifériákkal kapcsolatban
   A lemezvezérlő kártya SHUGART 401-es szabványnak megfelelő egységeket képes kezelni. A lemezvezérlő operációs rendszert EXDOS-nak hívják. A lemezvezérlő kártya képes 40 és 80 sávos, illetve egyoldalas és kétoldalas meghajtókat kezelni, de az adatrögzítés mindig MS-DOS formátumú. Ez annyit jelent, hogy az Enterprise-zal felírt lemezeket az IBM PC-vel olvasni tudjuk és fordítva.
   A perifériák áráról nem nyilatkozhatott a szerző, mivel azokat jelenleg fejlesztjük.(Reméljük, hogy igazodni fog a gép szerény árához - a szerk.)
   A BÁV üzleteiben egy 80 karakteres monochrom monitor 8-15 ezer Forintba kerül, a színes változat ára 25-40 ezer Forint.
   A printercsatlakozón keresztül csak Centronics felülettel rendelkező nyomtatókat illeszthetünk. A serial csatlakozón keresztül viszont bármilyen soros (RS232, RS422) szabványnak megfelelő perifériát lehet illeszteni (sornyomtató, modem stb.)

Kopácsy Vilmos - Mikro Magazin