FDISK

Az IDE vezérlő kártya jogos igényt teremt egy paríciónáló programra, főleg, hogy immár az ep128emu is lehetőséget nyújt HDD (VHD image file-ok) használatára. Nagy csodákra persze nincs szükség (pl. átméretezés), de egy, az MS-DOS időket idéző FDISK programra mindenképpen szükségünk lehet paríciók létrehozására, törlésére. Ezt a feladatot hivatott ellátni Zozo programja, mely BASIC-ben íródott, de futtatásához EPDOS 1.x is szükséges! (Az SL, SS parancsokat használja.) HDD használata esetén célszerű az 1.9-es verziót választani.
Ahhoz, hogy egy merevlemezt használhassuk, formázott paríciókat (de legalább egyet) kell rajta létrehoznunk. A merevlemezen lévő partíció önálló logikai egység, amely file-rendszer tárolására alkalmas. A paríciókat - hasonlóan a floppy meghajtókhoz - betűjellel azonosítjuk. Az Enterprise 4 floppy-meghajtót (A:-D:) és egy ramdisk-et (E:) tud kezelni, így a merevlemezen lévő első partíció betűjele F: lesz. A parícionálás során, merevlemez legelső sávjában kerül kialakításra az úgynevezett parícióstábla (Master Boot Record, röviden MBR), melyben csak négy bejegyzés fér bele, azaz egy merevlemez maximum négy paríciót tartalmazhat, melyből kétfélét kezel a rendszer:

• elsődleges (primary),
• kiterjesztett (extended).

Az elsődleges (primary) partíció önálló logikai lemez, míg a kiterjesztett (extended) parícióban több (elvileg legfeljebb) 32 logikai lemez hozható létre, de az IDE.ROM összesen "csak" 15 (F:-T:) paríciót kezel. Egy merevlemezen legfeljebb csak négy elsődleges (primary), vagy három elsődleges (primary) és egy kiterjesztett (extended) partíció lehet. (Érdekesség, hogy az MS-DOS legfeljebb egy elsődleges és egy kiterjesztett paríciót kezelt.)

Eme rövid elméleti áttekintés után térjünk rá a gyakorlatra:
A program indítása után, a nyitó képernyőn a felismert HDD-k adatai láthatóak, méret, modellnév, sorozatszám, így 2 azonos típusú merevlemezt is meg lehet különböztetni. (Szelektálás beépített botkormány, kiválasztás ENTER). Felismeri a méretet olyan ős merevlemezeknél is, amik nem adják meg az identify device információs blokkban a 'current capacity in sectors' értéket (pl.: Maxtor 7080AT 1990-ből). Ha nem talál a program HDD-t, figyelmeztet erre és leáll.

A HDD kiválasztása után a 4 paríció bejegyzés adatait láthatjuk, ill. ezek közül lehet választani a kurzorral. Alatta a szabad területek listája. Ha még nincs(enek) paríció(k) létrehozva, a kérdéses sor(okban) az "Undefinied" megjelölés látható. A lemezen már meglévő extended paríciót megjeleníti a program, sőt az ENTER megnyomása után megtekinthetjük, milyen logikai paríciókat tartalmaz, létrehozni azonban még ilyet nem tudunk. Egyetlen művelet amit végezhetünk vele: törölhetjük az egész extended paríciót.

• partíció törlése:
  A kurzorral kiválasztott paríciót tudjuk törölni CTRL+DEL megnyomásával. A program megerősítést vár: törlést a SHIFT+Y megnyomása után végzi el.

• paríció létrehozása:
  Ha üres területet (undefinied) választunk ki, akkor pedig a C megnyomásával tudunk létrehozhatunk új paríciót.
  Először a szabad területek listájából választhatjuk ki, hogy hova szeretnénk tenni.
  Ezután jön a program egyelőre még fapados része: meg kell adni a típusbájtot (1=FAT-12, 4=FAT-16, 6=BIGDOS, 12=FAT-32,stb.), ha csak Entert nyomunk akkor 1, azaz FAT-12 lesz, mivel egyelőre ez lesz EP-n használva.
  Utána a kezdő szektort kell megadni, a kiválasztott szabad területen belül bárhol lehet (alapértelmezett a terület kezdőszektora), majd a méret, szektorokban megadva (alapértelmezett: 65535).

Az elvégzett művelet, vagy az ESC megnyomása után visszalépünk a HDD-k listájára.
A STOP megnyomásával bármikor megszakíthatjuk a program futását.

Megjegyzendő, hogy a FAT12 eredetileg a hajlékonylemezek file-rendszere (ezt használja az EXDOS) 12 bites cluster-címzéssel. Ezért a FAT12-es paríciók maximális mérete 32MB (4077 cluster). További hátrány a kis mérethez társuló viszonylag nagy cluster-méret:
32 MB: 8 k cluster-méret,
16 MB: 4 k cluster-méret,
8 MB: 2 k cluster-méret.