Talán senkinek se kell bemutatni a kis emberkét, akinek kristályokat kell összegyűjtenie egy labirintusban, hogy kijusson onnan. A játékot két kanadai, Chris Gray és Peter Liepa készítették. Az ötletszerző elsősorban Gray (bár voltak már hasonló játékok, az 1982-es Dig Dug és The Pit), ő készítette el a játék alapjait BASIC-ben, Liepa készítette el a végleges változatot fél év alatt Atari 400/800-ra úgy, hogy egy ponton komolyabban is át kellett tervezni a játékot: Az eredeti játéktérben ugyanis egy pályaelem (illetve a főhős, Rockford maga) egy karakter magas volt. Így ugyan 40 x 24 elem is kifért a képernyőre, de a nyolc pixel magas elemek túl aprók voltak. A játékot kiadó First Star Software-nek ez nem tetszett, ezért Liepa bevezette a 2x2 karakternyi elemeket és ezzel együtt a pálya scrollozódását. Természetesen rengeteg platformra átültették a játékot. Ezek közül a legismertebb a C64 változat, de az is ritka és nevezetes eset, hogy egy otthoni gépre készült játékot portolnak játéktermi gépre (fordítva gyakoribb eset...)
A Spectrum verzió is beírta magát a játéktörténelembe sajnos azonban nem épp pozitív visszhanggal. Ez a verzió kicsit máshogy nézet ki, 20x12 helyett csak 16x11 pályaelem jelent meg a képernyőn a "finom" scroll meg amúgy is kényes téma Spectrum-on. Nos a scroll annyira lassú lett, hogy nem tudja elég gyorsan követni főhősünket, így ki tudunk szaladni a képernyőről. Ez persze igen kellemetlen, főleg ha üldöznek és egy halálos csapdába szaladunk! Mindezek ellenére a Spectrum verzió hirdetéseiben "forradalmi scroll rutint" emlegettek, ami ugyan igaz lehet, de nem pozitív értelemben.

Betöltés után első dolgunk az irányítás kiválasztása. Gyakorlatilag az összes elképzelhető joystick interface-el, és billentyűzetről is játszhatunk. A tűz gomb megnyomásával juthatunk a kezdő képernyőhöz. Itt a 'J' megnyomásával visszajuthatunk a menübe, 'P' megnyomásával beállíthatjuk a játékosok számát, 'S' megnyomásával indíthatjuk a játékot, de a játék indulása előtt még be kell állítanunk (a joy vízszintes - függőleges mozgatásával), hogy hányadik nehézségi szint, melyik labirintusában akarunk bolyongani.

Miután kirajzolódik a játékképernyő, láthatjuk emberkénket, körülötte szikladarabokat, és a kristályokat. Feladatunk meghatározott mennyiségű kristály megszerzése, majd megtalálni a kijáratot, mindezt adott időn belül! Hogy mennyi kristályt kell megszereznünk a bal felső sarokban láthatjuk, ettől jobbra, hogy hány kristályt szedtünk eddig össze, középen az időnk fogyását követhetjük nyomon, jobb oldalon pedig a pontszámunk látható.
Természetesen nem lesz olyan "sima" a kristály-gyűjtögetés. (Az első pályákon még csak a kövek jelentenek gondot. Az első pályát csak "nagyiszint"-nek hívták, mert olyan könnyű volt, hogy bárki végigfut rajta - a First Star kért kifejezetten ilyet a játék elejére.) Emberkénk amerre elhalad kiássa a talajt. Ha egy kő alatt kiássuk a talajt, az leesik. Ha két kő van egymáson, és oldalról kiássuk a talajt, a felső kő szintén leesik. Ha egy potyogó kő alatt állunk, és ránkesik, oda egy életünk. Egy követ, ha útban van, és a túloldalon nincs semmi (talaj sincs), akkor el tudjuk tolni. A téglafalakat nem tudjuk kiásni! Vigyázat! A kristályok ugyanúgy lehullanak, mint a kövek! Ha valakinek túl könnyűnek tűnik a kövek kerülgetése, a későbbi pályákon mozgó ellenfelekkel is meggyűlik a gondja. Ezek csak a kiásott területen (amerre már elhaladtunk) tudnak mozogni, ha elkapnak szintén elvész egy életünk. Ha tehetjük ne is ássuk ki az ellenségeket, így nem lesz velük gondunk. Ha egy pályán "csobogó" hangot hallunk (ez azért erős dícsérő túlzás volt...) akkor a pályán víz is van. A víz kellemes tulajdonsága, hogy megállíthatatlanul terjed. Igazi "csemegének ígérkezik, ha egy pályán nem találunk kristályt, csak olyan mozgó ellenséget, amire ha követ ejtünk átváltozik kristályokká. Olyan pálya is lesz, ahol úgy szerezhetünk kristályt, ha a kövek átesnek egy falon, így azok kristállyá változnak.
Annyi segítséget kapunk a programtól, hogy ha a tűz gombbal együtt nyomjuk meg az iránybillentyűt, akkor az ott lévő kristályt felvesszük, vagy a talajt kiássuk, de közben nem kerülünk a helyére. Játék közben az 'S'-el kilépünk a játékból. Ha sikeresen befalaztuk magunkat a 'Q' megnyomásával újrakezdhetjük a szintet (egy életünk elvesztése árán).

A First Star három részt készített a programból (ha egy üzlet egyszer beindul...). Liepa 1985-ben még besegített a Boulder Dash II-be, aztán kiszállt a sorozatból. A második rész csak új pályákat tartalmaz, a harmadik részen azonban sikerült rontani: szinte monokróm grafika, újszerűnek szánt, de gagyi űrkörnyezet borzolja a játékosok idegeit. Sajnos a scroll-hibája sokat levon a játszhatóságból.

Ferro Enterprise konverziója elvileg működik Ep64-en, sajnos azonban lassan. A korábbi Attus átirathoz képest ebben újra lett írva a vezérlés a menü tábla és az attribútumok. A színek szép élénkek, néhol jelentősen eltér a Spectrum verziótól, de ez csak jót tett a látványnak. Egy cheat is be lett építve: ha a zene alatt lenyomjuk az F8-at akkor nem csökken az életünk az F7 esetén az idő áll meg.

Bár ehhez a programhoz teljesen felesleges, de íme egy kis segítség az első részhez:
Örökélet: POKE 31008,182
Végtelen idő: POKE 26011,33

A második részhez örökélet:
POKE 31481,0

Térkép (1. rész)
Térkép (2. rész)
Térkép (3. rész)