A 16K-s Spectrum-ra írt programoktól nagy csodát nem lehetett várni, azért akadt egy-két örökzöld ebben a kategóriában is: elég, ha csak a Jetpac-re gondolunk. Nos, a Deathchase nem ebbe a kategóriába tartozik, már 1987-ben is elég "gáz" programnak számított... (Viszont, tekintve, hogy Enterprise-on az egyik első átirat volt, szinte mindenkinek meg volt a program, az egyik első kazettáján, lemezén.)
Feladatunk az ellenséges menekülő motorosok lelövése. Az üldözést nehezíti, hogy egyre sűrűbb erdőn keresztül kell motoroznunk. A két motoroson kívül, plusz pontért lövöldözhetünk a képernyőn keresztben áthaladó tankokra és helikopterekre is. A motorosokra csak akkor érdemes tüzelni, ha már lőtávolságban vannak, ezt a jobb alsó sarokban a RANGE felirat mellett villogó kocka jelzi. A kijelzőn ezen kívül láthatjuk a pontrekordot (HI), az életeink számát (LIVES), és a pontszámunkat, amit érdekes módon Dollárban kapunk (mondjuk jobban értékelném a programot, ha a játék végén a számítógép aljából kicsúszna a megnyert összeg...). Érdemes megjegyezni, hogy, ha kanyarodunk, a lövedékünk is kanyarodik, és -szerencsére- nyomhatjuk folyamatosan is a tűz-gombot (úgyis végtelen lőszerünk van). A játék során egymást követően tíz nehézségi fokozatban nappali és éjszakai vezetést kell teljesíteni. Nem kell megijedni az éjszakai üldözéstől sem, csak a háttér vált fekete színűre, így talán még jobban is látható az ellenfél... Három életünk van, ha találkozunk egy fával, elvesztünk egyet. A nehezebb szinteken olyan sűrű lesz az erdő, hogy nem látjuk a fától az erdőt...
Az irányítás történhet billentyűzetről ('0' - jobbra, '1' - balra, '9' - gyorsítás, '8' - lassítás, 'SPACE', 'M', 'N' - tűz), vagy Kempston botkormányról.
A programmal kapcsolatban a legfelejthetetlenebb élményem (persze a kávédaráló hang mellett) a piros fa... Elég komolyan néz ki!