Bár a Space Harrier nem tartozott a "legjobb 10 Spectrum program" közé, négy évvel később kiadták a program második részét (igaz a két program készítői, és a kiadói nem azonosak). Szerencsére (sajnos?) maga a játékmenet nem változott semmit, de a programban több változás is tapasztalható. Az első változást rögtön betöltés után tapasztalhatjuk: 128K-s zene igyekszik feldobni a hangulatot. A SPACE megnyomása után a menüben a következőket láthatjuk:

S - játék indítása,
C - játék beállítások

Megtudhatjuk továbbá, hogy játék közben a P jelenti a szünetet, az R megnyomásával folytathatjuk a játékot. A C megnyomása után az irányításon kívül egyéb lehetőségeink is vannak:

DIRECTION - beállíthatjuk, hogy a függőleges irányítás ne az első részben megszokott módon történjen, hanem a repülő szerkezeteknél megszokott módon.
MUSIC - ki-be kapcsolhatjuk a zenét.
A 0 megnyomásával visszajuthatunk a főmenübe.

A játék indítása után a jobbra-balra irányok segítségével kiválaszthatjuk a kezdő nehézségi szintet, majd a tűz gombbal indulhatunk. (Előbb viszont némi töltögetés következik.) Hamarosan tapasztalhatjuk (milyest elveszítjük az első életünket), hogy a programozóknak sikerült némi digi hangot is tömni a memóriába. Maga a játék némileg áttekinthetőbb, játszhatóbb lett az előző részhez képest (bár a képernyőn látható színkompozíció nem nevezhető minden esetben szemkímélőnek...), ezért a programozók úgy döntöttek, hogy 5 élettel is elboldogulunk. Aki nem ért egyet ebben a kérdésben a program készítőivel, az alkalmazza az alább látható örökéletet. Érdemes megemlíteni, hogy a szintek végén ránk váró fő ellenfelek esetében itt már nem mindegy, hol találjuk el őket! Általában több részből állnak, amiket egyenként le kell lövöldöznünk róluk.

Örökélet: POKE 40912,0