Barbarian The Ultimate Warrior 1987 - Palace verekedős

Spectrum (48k) Enterprise

A Palace Software Amstrad CPC-re, Commodore 64-re és ZX Spectrum gépekre adta ki a játékot 1987-ben. Ez egy kardozós-darabolós játék, amiben két harcos aprítja fel egymást egy-egy böszme nagy karddal, "vérzivatar" közepette. Nem kevéssé emlékeztetve a Conan filmekre... Az animáció szép, nagy sprite-okat, sokféle mozgáskombinációt láthatunk. Célunk az ellenfél levágása, melyben egy méretes kard van segítségünkre (természetesen az ellenfél is hasonló műszerrel rendelkezik, mint mi). A történet szerint - merthogy az is van - a gonosz varázsló, Drax megkívánja Mariana hercegnőt és megesküdött, hogy szörnyű végzetet sodor az ékköves város népére, hacsak nem adják át neki. Abban azonban megegyezett, hogy ha sikerül olyan bajnokot találni, aki képes legyőzni démoni őrzőit, a hercegnő szabadon távozhat. Azonban a birodalom legjobb harcosai sorra elvéreznek az arénában! Végül Észak elfeledett pusztaságairól egy ismeretlen barbár, egy hatalmas harcos érkezik, aki halálos ügyességgel hadonászik hatalmas fegyverével (természetesen a kardjáról van szó)...
A játék sikere nem kis részben a marketing körüli mizériának köszönhető (nevezhetjük zseniális üzleti fogásnak is). Történt ugyanis, hogy Steve Brown, a játék tervezője úgy érezte, hogy a korabeli játékdobozok grafikái "elég gyengék" voltak és egy kaptafára készültek, ezért azt találta ki, hogy valódi embereket ábrázoló fantasy témájú fényképek remekül mutatnának a reklámkampányban, pláne a kazettaborítón. Felettesei beleegyeztek, és megszerveztek egy fotózást Michael Van Wijk (angol testépítő, profi sportoló) és Maria Whittaker modellekkel, akik a barbárt és a hercegnőt "alakították". A képeken Van Wijk csak ágyékkötőt viselt és egy nagydarab kardot lóbált, Whittaker - aki egyébként erotikus fotómodell volt - egy mégannyise bikiniben pózolt. A fotózás olyan jól sikerült, hogy a nagydobozos kiadásba még plusz poszter is jutott.
Az Electron User az eredeti hirdetést tette közzé, ezután felháborodott levélözönt kapott olvasóitól, valamint nőjogi szervezetektől, akik a képet "a nőkre nézve sértőnek" nevezték és "pornográf hirdetést" vizionáltak. Tényszerűen a képeket szalonképesnek kell titulálnunk. A reklámokat felügyelő illetékes hatóság is megerősítette - a megkeresések hatására -, hogy a kép nem ízléstelen. Talán a 10-14 éves csemeték szülei csodálkozhattak, amikor meglátták gyermekük kezében a lenge öltözetű modellekről készült képeket egy számítógépes újságban vagy épp a posztert a falon, de ez minden. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, más újságok csak a hirdetések cenzúrázott változatát tették közzé, a kép "kényes részeit" kitakarták.
A "botrány" óriási mértékben fellendítette a játék ismertségét és persze az eladásokat. A művésznő egyébként figyelemreméltó paraméterekkel rendelkezett, így a játék üzleti sikerébe bizonyosan besegített, hogy számos brit kamaszfiú elsősorban a borító és a poszter miatt vette meg a játékot. A program 1987-ben az összes angliai toplista élére feljutott. A játék több újrakiadást megélt, de az olcsó játékkiadásairól ismert a Kixx nem vállalta be az eredeti borítót.
Az egészben az a meglepő, hogy az Egyesült Királyság lakosságát jobban aggasztotta a hiányosan öltözött Whittaker, mint a játék véres tartalma. Mert ha a nebuló embereket aprít fel és fejez le egy méretes karddal - miközben fröcsög a vér - az rendben van, de Maria Whittaker idomjaitól sokkot kapunk...(?) Egy kritikus a lefejezést pl. dicsérő jelleggel "hipnotikusan hátborzongatónak" nevezte.
Másképp gondolták ezt a németek! No, ott meg pont a vérbe kötöttek bele. A kimondhatatlan és leírhatatlan nevű illetékes hatóság annak rendje s módja szerint megtiltotta a játék népszerűsítését és a 18 év alatti vásárlók számára történő értékesítését. Ezért a német piacra elkészítették a játék cenzúrázott változatát, amelyben a vér zöld színű lett. (Vajon milyen történetet találtak ki a zöld vérű lényekhez?) Továbbá a kazettaborítóból is készült olyan változat, amin Whittaker nem szerepelt, Van Wijk egymagában pózolt szigorú ábrázattal, "alsógatyában". Hát... fújj!

Egy ilyen programnál alapkövetelmény, a két játékos mód, természetesen e programban is van lehetőségünk barátaink aprítására a gép előtt. A játék két részből áll, amelyek tetszőleges sorrendben tölthetők be: A Part 1 egy és kétjátékos módban is játszható. Ez a rész a gyakorlat: tökéletesíthetjük kardforgató képességeinket az ország legkiválóbb harcosai ellen. A Part 2 már élesben megy (csak egyjátékos módban játszható a gép ellen): Drax palotájában kell megküzdenünk 8 rátermett harcossal, majd magát a varázslót is levágva kiszabadíthatjuk a lenge öltözetben raboskodó Mariana hercegnőt. Betöltés után az első dolgunk, hogy kiválasszuk, egy vagy két játékos (Part 2) akar-e játszani, esetleg a demo-t kívánjuk megtekinteni. Miután kiválasztottuk a játékosok számát, az irányítást kell beállítanunk. Játszhatunk billentyűzetről, Sinclair vagy Kempston joystick-kal. Ezután a '0' megnyomásával indul a program. A képernyő két szélén, két oszlopra tekeredett kígyó szemléli az eseményeket, amikor valakit találat ér, a sebzett játékos oldalán álló kígyó jelzi a találatot, és persze a játékképernyőn is látható a sebzés. A kígyó fölötti 3 pötty mutatja a játékos energiáját. Felül középen a két játékos pontszámát, és a küzdelemből hátralévő időt láthatjuk. Ha egyik fél sem tudja levágni az ellenfelét az idő lejárta előtt, az nyer, aki több találatot ért el. A játékban két szépen megrajzolt háttérképernyő váltogatja egymást, és természetesen a sorban következő ellenfelek egyre erősebbek. A lehetséges mozgások (ha a játékos jobbra néz): Fel felugrás helyben Jobbra, balra mozgás jobbra, balra Le legugolás Jobbra-fel, balra-fel hárítás Fel + tűz vágás mellmagasságban Jobbra-fel + tűz lefejelés Balra-fel + tűz kard pörgetése Jobbra + tűz vágás csípő magasságában Balra + tűz felugrásból vágás fejre Balra-le + tűz vágás fejre felülről Jobbra-le + tűz rúgás Balra-le bukfenc hátra Jobbra-le bukfenc előre, lábsöprés le + tűz legugolásból vágás lábra Amikor a két küzdő fél helyet cserél, automatikusan egymás felé fordulnak. Ha egy ideig nem nyúlunk a billentyűzethez, hősünk tanácstalanul felénk fordul. A hasonló küzdő programokkal szemben szinte az összes támadást érdemes használni, bár érdemes a lábsöpréssel sarokba szorítani az ellenfelet, majd legugolva a lábra vágni. Változatos, izgalmas küzdelmek várnak ránk. A program "fénypontja", amikor felugrásból vágás fejre mozdulattal sikerül az ellenfél fejét levágni (a gép ellen ritkán sikerül), érdemes megnézni, nagy poén! A varázsló elleni küzdelem tömör lesz és velős: a tűzgömbjeit átugorva vagy gurulva a varázsló előtt kell teremnünk. (Ha esetleg nem sikerülne ezeket kikerülnünk, rögtön vége is a játéknak.) A varázsló a közelharcban már nem jeleskedik... A játékot a SPACE megnyomásával megszakíthatjuk. Az Enterprise változatban elég nagy kavarodás van: Először Gyányi Sanyi írta át a programot, de csak az első részt (a gyakorlást)! Ezután a BAM Soft is átírta, mind a két részt BARBAR1 és BARBAR2 néven. Mivel a Gyányi-féle Barbarian 1 már megvolt mindenkinek, ezért csak a BARBAR2-t másolta le a BAM verzióból. A BAM verziónak szebbek a színei, és betöltő kép is van. (Gyányi Sanyi-féle verzió egy Multiface snapshotból készült, a menü a betöltőkép, és a zene nem az elejéről indul. A barbár sztori folytatódott: miután így már volt Barbarian 1 és 2 az EP programoknál, amikor jött a valódi Barbarian II, az többeknél Barbarian 3 lett, így lett végül a Melbourne House szintén Barbarian nevű programja Barbarian 4 az EP-sek körében. A BAM Soft verzióban a SPACE megszakítja a játékot, így a beépített botkormány esetén az ENTER a tűzbillentyű. Jobb SHIFT - játék szüneteltetése. Gyányi Sanyi verziójában a SPACE a beépített botkormány tűz gombja, a STOP szakítja meg a játékot. A HOLD / PAUSE billentyű rendeltetésszerűen működik.