Tippek - Trükkök

Számítógépünk a rendszerszegmens 16291. ofszetcímén a működő, a következőn pedig a rossz szegmensek számát tárolja. Ha ide mindenféle hamis értékeket teszünk, akkor az INFO parancs a látszólagos memória méretét jeleníti meg. A
     SPOKE 255,16291,255
     SPOKE 255,16292,1
sorokat példaként megadva a gép látszólag 4 Mbájt memóriával rendelkezik, ebből egy szegmens nem működik. Legjobb, ha az értékeket a kísérletezés után eredetire visszaállítjuk (vagy kétszer megnyomjuk a reset gombot), mert különben az ENTERPRISE nem áll jót önmagáért.

A Basic programnyelvben a kiírandó adatok formálásának eszköze a PRINT USING utasítás. Szomorú tény, hogy az IS-BASIC ennek az utasításnak a végrehajtását hibásan végzi. Sem a 12 jegyű, sem a 14 jegyű számokkal nincs problémája, 13 jegyű szám kiírása után viszont leáll a
'BASIC data has been corrupted'
hibaüzenettel. Hogy miért éppen a 13 jegyű számokat nem tudja kiírni? Végül is a felhasználót ez nem érdekli.
A másik, talán még nagyobb probléma sokkal veszélyesebb, mert hibajelzés nélkül, észrevétlenül követi el. Nagy pozitív és negatív számoknál nincs hiba, viszont az 1-nél kisebb és -1-nél nagyobb számok helyett a tízszeresüket írja ki a program. Mivel az adatok nagyságrendjét a feladat határozza meg, a PRINT USING utasítást nem lehet teljes biztonsággal használni. Kár...

Amikor egy videólapot a megnyitás után elhelyezünk a képernyőre, akkor azt az operációs rendszer automatikusan középre állítja. A sorparaméter-táblában bizonyos bájtok átírásával mi is pozícionálhatjuk az ablakot. Ezt teszi a következő Basic program.
A függvénynek meg kell adnunk az eltolandó első sort, az eltolás hosszát és azt, hogy a középállástól mennyivel térjen el az ablak. A 150-190-es sorokban beírjuk a lap margóit meghatározó memóriahelyekre a módosított értékeket.
A sorparaméter-tábla újraépülésekor (pl. a TEXT parancsra) a régi értékek fognak szerepelni. Azt se felejtsük el, hogy íy sem tudunk egymás mellé videólapokat helyezni.

Néha rettentben idegesítő az EXDOS parancsértelmezőnek az a tulajdonsága,, hogy a begépelt parancs a megjelenített directory-val, vagy a kiiratott file-al együtt elúszik. Basic-ben dolgozva segíthetünk ezen a helyzeten, ha a képernyő utolsó négy sorának valamelyikében kiadjuk az
     :EXDOS £0
parancsot. Ezután parancsainkat a nullás editor-csatorna dolgozza fel de az összes megjelenítés az EXDOS saját video-csatornáján fog történni. A rendszerparancsok stabilan állnak a képernyő alsó négy sorában, és a kettőspontot sem kell eléjük kitennünk. A parancsmódból a STOP leütésével léphetünk ki, az ESC nem hajlandó erre.

A LoriGRAPH (szegényes) ikonos menürendszeren keresztül irányítható így viszonylag könnyen tanulható. Amikor a felhasználó már igazán jól tudta kezelni, akkor nem nézi hogy mi van a képernyőn, hanem mindent "csuklóból" csinál. Ebben az esetben nagyon bosszantó lehet a program lassúsága. Ez főleg a grafikus képernyőkön való mozgásoknál jelentkezik. A lustaságot nem az alkalmazott programnyelv hanem a billentyűzet okozza. Az editor betöltő része Basic-ben íródott, ezért ebbe a részbe könnyedén belejavíthatunk. A billentyűzet gyorsítására is van lehetőség, módosítani kell a RATE KEY és a DELAY KEY rendszerváltozók értékét. Először a LOAD paranccsal töltsük be a LoriGRAPH-ot, majd írjuk a következőket:
     271 SET KEY DELAY 5
     272 SET KEY RATE 3
Az itt megadott értékek természetesen nem kötelezőek, mindenki a maga ízlése szerint állíthatja be őket. Ha mindkét rendszerváltozó egyenlő eggyel akkor a LoriGRAPH kezeléséhez már nagyon gyors ujjak kellenek.

A video-lapokon a kurzort a PRINT AT utasítással állíthatjuk be. Hiányoznak azonban ennek fordítottjai, a kurzorpozíció olvasását támogató függvények. Szerencsére a videokezelő rendelkezik ezzel a funkcióval, csupán a megfelelő rutinnal kell felébresztenünk ezt a lehetőségét. A kurzor y koordinátáját a WHEREY, az x koordinátáját a WHEREX függvény adja vissza. Az egyetlen szükséges paraméter egy nyitott videocsatorna számát tartalmazza.

A rendszeróra nem működik a magnóról olvasás és a magnóra írás közben, ezért az ilyen műveleteknél és utánuk nem érdemes az órára hagyatkozni; a "magnózás" befejeztével érdemes újra beállítani az időt.
A problémát feltehetően az okozza, hogy a magnó hangfrekvenciás jelének előállítása és visszakódolása a processzort teljesen igénybe veszi, és így ilyenkor nem lehet megengedni az órát rendes körülmények között "mozgató" megszakítást. A megoldás -az akkumulátorról állandóan működő CMOS hardverórát most nem számítva- az lett volna, hogy a magnókezelő interfész mellékesen kiszámítja, hogy mennyi ideig foglalkozott a hangelőállítással vagy megfejtéssel, és időnként (pl. blokk-közökben) helyesbítené az időt.

Az EXOS videokezelóje megengedi a kurzorkarakter beállítását, így ha például Basic-ben kiadjuk a
     SET CURSOR CHARACTER 95
parancsot, akkor a villogó négyzet (ASCII 142) helyett villogó aláhúzás karakter jelzi a kurzor helyét. Ez szép és jó egészen addig, amíg nem nyomjuk le kétszer az ALT+INS kombinációt (Insert üzemmód be/ki), ekkor ugyanis ismét a villogó négyzet lesz a kurzor. A hibát valószínűleg az EDITOR: okozza, amely az Insert kurzor bekapcsolása előtt nem menti el a kurzorkarakter eredeti kódját.

Egy jól megirt programtól elvárható, hogy lehetőleg minden beviendő adatot a felhasználó keze alá adjon, megmentve őt a monoton bebillentyűzéstől. Erre ad egy Basic nyelvű megoldást a listán látható program.
A függvénynek sorrendben a következő paramétereket kell átadnunk: promt,-szöveg, előre definiált string, y koordináta, x koordináta. Az ASCII 184 a kurzor balra mozgatását idézi elő a stringben is.

A számítógép használata során az egyik legkellemetlenebb élmény, amikor váratlanul hibajelzést kapunk. Különösen bosszantó lehet azonban egy hibaüzenet, ha nem ismerjük a megfejtését.
Mit tegyünk akkor, ha a számmal jelzett hibakód nem található meg sem a Basic leírásban, sem az EXOS, az EXDOS, sem az IS-DOS kézikönyvben? Ebben a rovatban megpróbálunk megfejtést adni az ismeretlen hibajelzésekre. Kérjük mindazokat, akik ilyen "titkosított" hibajelzéssel találkoznak, mind pedig azokat, akik tudják vagy sejtik ezek megfejtését, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat. Kezdetnek két ilyen kóbor hiba:
*** Error 185 - A fájl katalógus szerinti és tényleges mérete nem egyezik meg egymással.
*** Error 187 - Érvénytelen .COM fájl.

Aki dolgozott már igazi szövegszerkesztővel az megszokta, hogy a vonalzósor (ruler line) tetszőlegesen beállítható a szövegben - mondjuk - megjegyzés-sorként megadott minta alapján. Az ENTERPRISE gép beépített szövegszerkesztőjével is csinálhatunk hasonlót. Lépjünk be a szövegszerkesztőbe, és írjuk be például a következő két sort:
L 1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 R
ALT-F2 . . . ALT-F4
Mentsük ki a PRINT paranccsal (nem a SAVE-vel) például R65 (65 karakter széles vonalzósor) néven. Most álljunk rá a kurzorral az első sorra, és hajtsuk végre a következő utasításokat:
ALT F2 töröljük a TAB pozícíókat); CTRL- kurzor jobbra és CTRL-F3 ismételve, míg ki nem érünk a jobb margóra (az új TAB pozíciók beállítása); ALT-F4 (a jobb margó beállítása). Ezután törölhetjük a két sort. Ha újra szükség lesz a beállításra, a kurzorral szövegmentes helyre állva újra betölthetjük, mivel ASCII file-ként van elmentve, a szöveget érintetlenül hagyva hozzáíródik. Hasonló módon tetszőleges vonalzósor-mintákat készíthetünk. Ha gyakran kell a vonalzósort váltogatni, a mintákat tartsuk RAM-disken, gyorsabb a betöltés.

Előfordulhat, hogy megunjuk a megszokott karakterkészletet, és valami másra vágyunk, mondjuk dőlt betűket akarunk látni a képernyőn (a dőlt betűtípus neve az angol szakirodalomban italic). Semmi akadálya, hogy emberfeletti erőfeszítéssel átdefiniáljuk a karaktergenerátort, de van egy sokkal egyszerűbb módszer is. A mellékelt programmal fél perc alatt elfogadható kinézetű dőlt karaktereket kapunk. A program az összes karakter felső három pontsorát egy-egy ponttal jobbra, az alsó három sort egy-egy ponttal balra tolja, a középső három sor a helyén marad.
Nincs akadálya annak sem, hogy balra dóig betűket állítsunk elő. Ehhez mindössze a POKE utasítást tartalmazó két sort kell egymással felcserélni.

Gyakran előfordul, hogy elkészült programunkat szeretnénk feldíszíteni hangokkal, rövid zenékkel. Bár az emberek többségének jó zenei hallása van, mégsem tud mindenki dallamokat DATA sorokba kódolni. Rajtuk próbálnak segíteni a listákon látható programok, melyek elindítása után kellemes zene szűrődik ki a gépből.
Fóti Marcell

MOZART.BAS, DVORAK.BAS, VANGELIS.BAS

Az idő előrehaladtával szükségünk lehet arra, hogy felidézhessük lemezeink tanalmát. Ha emlékezetünk erre túl rövidnek bizonyulna, Úgy célszerű ezt a feladatot is a gépre bízni: a directory listázását irányítsuk át egy fájlba, és később csak ezt "tájpoljuk ki". Basic-ben a megoldás:

OPEN £1:"A:DIRINFO" ACCESS OUTPUT
SET 4,1
DIR
CLOSE £1
SET 4,0

Ezek után a directory aktuális tartalma a DIRINFO fájlba kerül. Csak megjegyezzük, hogy így akár (az egyenlőre) vírusmentes programjaink eredeti hosszát is feljegyezhetjük a későbbi összehasonlíthatóság érdekében...

Kedvenc masinánk 256 szín használatát teszi lehetővé. Ha egy-egy szöveges képernyőt ízlésessé szeretnénk tenni, akkor a megfelelő színek kiválasztása alapvetően fontos. Ez a gépben lévé színkavalkádból meglehetősen körülményes, ezért célszerű a listán látható programot segítségül hívni. Nincs más dolgunk, minthogy "billegtessük" a belső botkormányt, figyeljük a képernyő színeit, és lejegyezzük a megfelelő szirtkombináció kódját.

A Hisoft Pascal az eredeti Pascal-t olyannyira hűen valósítja meg az Exos-on hogy a rendszer nem ismeri a STRING típust. Megoldást jelent a karaktertömbök használata, amelyekből annyifélét kell tipizálnunk, ahány különböző hosszúságút akarunk használni. Ha esetleg escape-szekvenciát (azaz nem ábrázolható karaktereket) akarunk elküldeni az Exos-nak, akkor ne is próbálkozzunk a CONCAT()-al, hiszen ez már alapértelmezésben feltételezi a STRING típus meglétét. Csak úgy érhetünk célt, ha a tömb minden elemét külön-külön megadjuk...
Ez van!

Csak a tavaszi fáradság miatt maradhatott ki a hasonló című ötlethez tartozó Pascal nyelvű lista. Az ott közölt szöveg továbbra is érvényes, és íme, itt van a hozzátartozó program:

PROGRAM STRING.PAS;
TYPE STR6=PACKED ARRAY [1..6] OF CHAR;
VAR T:STR6;
PROCEDURE STDOUT(VAR X:STR6);
BEGIN
RA:=CHR(121);
RBC:=£0006;
RDE:=ADDR(T);
RA:=EXOS(8);
END; {of StdOut}
BEGIN
T:='STRING';
STDOUT(T);
END. {of program}

Egyik előző számunkban már inunk arról, hogy mennyire megkönnyítheti életünket egy-két ügyesen megirt START program. Most is közreadunk egyet ezekből, ezúttal nem csak a programfejlesztgetőknek, hanem azoknak is, akik játszani is szeretnek.
Egy lemezen gyakran igen sok játékprogram fér el; a normál kétoldalason is átlagosan nyolc, de például a 3,5 hüvelykes (vagy 5,25 hüvelykes nem igazán szabványos) 720 kilobájtoson 16, az 1,44 megabájtoson pedig kb. 32. Egy-egy játék rendszerint 2-3, de néha 4-5 vagy még több fájlból áll. Hogy el ne vesszünk a félszáz különböző fájlnév között, érdemes a játékok 2., 3. és további fájljait HIDDEN (rejtett) attribútummal ellátni, csak az elsőt hagyni meg normálnak. Ekkor csak egy-egy fájl látható a katalógusban játékonként, ennek neve pedig rendszerint megegyezik a játék nevével. Így már könnyebb a választás (az EXDOS pedig gond nélkül megtalálja a rejtett fájlokat).
Hogy a dolog még egyszerűbb legyen, írhatunk egy rövid segédprogramot, amelyet azután START néven minden lemezünkre rámásolunk. Az F1 billentyű megnyomására a program elindul, és kiírja a katalógust. A kiíráson kívül a margótól beljebb villogó, megváltozott színű kurzor figyelmeztet arra, hogy most nem az IS-BASIC parancsértelmezőjével vagyunk kommunikációs kapcsolatban. A kurzorral a megfelelő programnevet tartalmazó sorra állva rögtön kiválaszthatjuk a futtatni kívánt programot, amit a programunk egy egyszerű trükkel elindít.
A program az illendőség kedvéért beállítja a dátumot és az időt, ha az nem lenne beállítva; ez persze játékprogram betöltésekor nem igazán fontos, ilyenkor a 120 ... 160-as sorszámú programrész elhagyható.
Csak megjegyezzük, hogy az itt közölt program tudomásunk szerint a lehető legegyszerűbb módszer programok menüből való indítására (jelenleg - az olcsó beszédfelismerő alrendszerek piacra dobásáig és az ENTERPRISE-hoz illesztésük megvalósításáig - ez a legkorszerűbbnek mondható eljárás az ember-gép kapcsolat területén). Emiatt hivalkodik kis programunk az elékelő MENÜ kiírással.
Mint minden egyszerű megoldásnak, ennek is megvannak a gyenge pontjai: senki sem akadályoz meg bennünket abban, hogy a képernyő tetszőleges pontjára vigyük a kurzort, és ott nyomjunk ENTER-t; ekkor ne csodálkozzunk, ha esetleg kellemetlen hibaüzeneteket kapunk. Nincs persze akadálya annak, hogy egy minden igényt kielégítő, álombeli menüprogramot csináljunk, de ez a legegyszerűbb esetben is nagyságrendekkel több erőfeszítést igényel. Talán majd valamelyik következő számban...
Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy vannak, akik az egyes játékokhoz tartozó fájlokat játékonként külön alkönyvtárban tárolják; emellett szól az, hogy a különböző játékok esetleg azonos nevű fájlokat használnak, ezek ekkor nem zavarhatják egymást. Ebben az esetben a program jelenlegi nagyszerű egyszerűségében nem alkalmas a programok indítására. Nincs azonban akadálya annak, hogy képessé tegyük alkönyvtárak végigbogarászására is.

Adjuk ki Basic-ben a
     SPOKE 255,15026,12
parancsot! Az Enter leütése után a képernyő tetején és az alján is a státuszsorban gyönyörködhetünk.

Szekeres Tamás

Még mielőtt bárki rossza gondolna, gyorsan elmondjuk, hogy az egyes editor-csatornák által a státuszsorban megjelenített szám jelentőségéről lesz szó. Sokan nem tudják ennek a számnak a jelentését. Nos, az editor tárolókapacitása is véges. Ha már csak 100 bájtnyi üres hely van a csatornában, akkor ezt jelzi ki a gép a képernyő jobb felső sarkában. A szöveg további írásakor ez a kijelzett érték folyamatosan csökken, hiszen fogy a szabad helyek száma. Ha az érték elérte a nullát, akkor ez azt jelenti, hogy az editor legelején álló szöveg eleje elveszett. A WP-vel dolgozóknak már a reflexükben van a sarok figyelése, mert csak így menekülhetnek meg szövegeik elvesztésétől...

Egyik laptársunk egy olvasói levél alapján - arra hivatkozva, hogy ez az EXOS leírásból hiányzik - ismerteti a saját editor-csatorna megnyitásának módját, mégpedig pont az EXOS leírás szerint (lásd a 243. oldalon). Mivel azonban a lapban megjelent ismertetés hiányos, az EXOS leírás pedig köztudottan csapnivalóan rossz fordítás - és egyébként sincs meg mindenkinek -, most közérthetően, példával illusztrálva összefoglaljuk a teendőket, és kiegészítjük egy-két olyan tudnivalóval, ami sehol sem jelent meg. Nos, az eljárás a következő:

Megalomániásoknak ajánljuk figyelmébe a listán látható rutint. A program lefuttatása után a szerkesztésre használt képernyő mérete a BASIC-ből elérhető maximális méretű lesz. Az eredetit a TEXT paranccsal állíthatjuk vissza.

100 PROGRAM "Bigedit.bas"
110 CLOSE £0
120 CLOSE £102
130 SET VIDEO MODE 0: SET VIDEO COLOR 0
140 SET VIDEO X 42: SET VIDEO Y 27
150 OPEN £102:"VIDEO:"
160 OPEN £0:"EDITOR:"
170 DISPLAY £102:AT 1 FROM 1 TO 27

Ez az ötlet tulajdonképpen az előző elfajzásának tekinthető. Az alapértelmezésű videó-csatornát ugyanis négyszínűnek állítjuk be, és így igen érdekes (értsd: gyakorlatilag olvashatatlankarakterek jelennek meg a képernyőn.

100 PROGRAM "ColChars.bas"
110 CLOSE £102
120 SET VIDEO COLOR 1
130 OPEN £102:"VIDEO:"
170 DISPLAY £102:AT 1 FROM 1 TO 24

Sokakat érdekelhet, hogyan dugjuk el az illetéktelen szemek elöl elkészült BASIC programjainkat. Ismerek erre egy eljárást, amely lehet, hogy sok felhasználónak már nem mond újat, de ilyen formában összegyűjtve tudomásom szerint még sehol sem jelent meg.
Az eljárás négy pontból áll, lássuk tehát sorra:

1. A STOP billentyű letiltása
   Hatására a futó programot nem lehet a STOP billentyűvel megállítani. Megvalósítása a BASIC-ben:
        SET INTERRUPT STOP OFF

2. Melegindítási cím átírása
   A program meleg reset-re (egyszer megnyomva a reset gombot) is "elszáll". Adjuk ki a
        SPOKE 255,49144,0: SPOKE 255,46145,0
   Parancsokat! Az 1.és 2. pontok közös hatása: ha a program már elindult, nem lehet megállítani. (csak ha hibával kilép) Célszerű ezért a hibalehetőségeket a programból lekezelni HANDLER-ek használatával.)

3. Az autostartos indítás
   A program a LOAD-dal való betöltés után is automatikusan elindul. A programot az ASMON-ba kell tölteni, és a fejrész 5. számú bájtját - ami eddig 00 volt - 05-re kell átírni. (Az 5. sorszámú bájt sorrendben a hatodik!) Az ASMON-ra vonatkozó idevágó tudnivalók az ENTERPRESS Gépi kódú tanfolyamában olvashatók el.)
   Az 1., 2., és 3. pontok együttes alkalmazása már jó programvédelmet jelent. Ezt a programot nem lehet megnézni, mert autostarttal indul, és nem lehet megállítani. Magától azonban még megállhat, ha hibára fut, vagy ha úgy írtuk meg, hogy egyszerűen a végére ér.

4. 4. A listázás leállítása
   A program listázása egy bizonyos sorszám után letiltásra kerül. Az eddigiek közül ez a legbonyolultabb és egyben a legveszélyesebb. Ha a program jól van megírva, erre a pontra már nincs is igazán szükség a fenti pontok alkalmazása után. Ha mégis alkalmazni kívánjuk, hagyjunk egy változatot az eredeti programból, nehogy hibázás esetén a teljes program elvesszen.
   

A szinusz-függvény egy érdekes alkalmazására mutat példát az alábbi program. A hang maságát ugyanis a rutin közepére helyezett SIN() határozza meg.

100 PROGRAM "Sinusoid.bas"
110 OPTION ANGLE DEGREES
120 DO
130 FOR I=1 TO 359
140 SOUND PITCH SIN(I)*32+32, INTERRUPT
150 NEXT
160 LOOP

A funkcióbillentyűk átprogramozása jelentősen megkönnyítheti a munkát. A billentyűk eredeti értelme elsősorban a BASIC használatához van optimalizálva. Más rendszerek - ha jól vannak megcsinálva - átdefiniálják a funkcióbillentyűket a saját ízlésük szerint. Így jár el például a HiSoft PASCAL rendszer automatikusan, vagy a nálunk forgalmazott - bővített - IS-DOS operációs rendszer a FKEY parancs kiadásával. Ha elsősorban nem BASIC-ben dolgozunk, szükségünk lehet egy hasonló megoldásra. Különösen a lemezegységgel rendelkezők tudják rugalmasan kihasználni ezt a lehetőséget.
Az itt bemutatott program (FKEYS.BAS) az EXDOS környezethez illeszkedő funkcióbillentyűket definiál. A billentyűk kiosztása, ahol lehet, illeszkedik az ISDOS alatt megszokott elrendezéssel. Hogy ne kelljen a billentyűk hatását memorizálni, sem pedig a billentyűsor fölötti emlékeztető csíkot cserélgetni, a program a képernyő senki által nem használt alsó három sorában létrehoz egy segítő menüt. Itt a kulcsszavak után álló aláhúzás karakter azt jelzi, hogy a billentyű lenyomásával a parancs kiadása nem fejeződik be, ahhoz egy vagy több paramétert kell megadni.
Az itt megadott billentyűkiosztás természetesen nem kötelező előírás, azt mindenki a maga ízléséhez alakíthatja.
Nem lenne teljes a megoldás, ha az átdefiniált funkcióbillentyűket nem lehetne egy mozdulattal visszadefiniálni. Ezt a feladatot az F16 funkcióbillentyű látja el a CLRKEYS.BAS program indításával. Ez néhány kivétellel visszaállítja a billentyűk eredeti értelmét, és az előzőhöz hasonló segítő menüt ír ki. A menü eltérő színe is figyelmeztet a változásra. A lemezegységgel dolgozó felhasználóknak nincs szükségük a REM1 és a REM2 funkcióbillentyűre, így ezeket át lehet definiálni hasznosabbra. Megintcsak az F16 billentyű adja a visszatérést a módosított billentyűkhöz.
Ennek a megoldásnak a hátránya az, hogy a billentyűk át- és visszadefiniálásakor elvész a memóriában esetleg ott lévő (és el nem mentett) program. Ilyenkor használjuk időben a SAVE parancsot.
Ne feledkezzünk meg viszont arról a tényről, hogy lehetőségünk van egyszerre több programot a memóriában tárolni, és ezeket egymásból a CHAIN utasítással indítani. Egy kis átalakítással a "magnósok" is kialakíthatnak egy saját funkcióbillentyű-kiosztást.

(FKEY.BAS; CLRKEYS.BAS)

Az alábbi lista begépelése, a program elindítása után a gép véletlenszerűen szimmetrikus mintákat rajzol a képernyőre.

100 PROGRAM "Symm.bas"
105 TEXT 40
110 STRING D$(0 TO 1)
120 LET D$(0)=CHR$(32)
130 LET D$(1)=CHR$(142)
140 RANDOMIZE
150 DO
160 LET X=RND(20)+1
170 LET Y=RND(12)+1
180 LET Z=RND(2)
190 PRINT £102,AT Y,X:D$(Z);
200 PRINT £102,AT Y,41-X:D$(Z);
210 PRINT £102,AT 25-Y,X:D$(Z);
220 PRINT £102,AT 25-Y,41-X:D$(Z);
230 LOOP

Számtalan olyan alkalom van, amikor csak egy bizonyos ideig kell egy folyamatnak futnia (pl. várakozás billentyűre, várakozás karaktervételre soros vonalnál stb.), utána egy másikra kell áttérni. Az EXOS-nak van egy ilyen időzítője, amelyet BASIC-ből is remekül lehet használni. Ezt illusztrálja az alábbi program:

100 PROGRAM "timeout.bas"
110 PRINT "Nyomj le egy billentyut!"
120 SET TIMER 5
130 WHEN EXCEPTION USE TIMEOUT
140 LET A$=INKEY$
150 IF A$="" THEN 140
160 PRINT "Megnyomtad az ido lejarta elott."
170 END WHEN
180 HANDLER TIMEOUT
190 PRINT "Letelt az ido!"
200 END HANDLER

Ezt a rutint ajánljuk azoknak a program átíróknak, akik egyes játékprogramokból kihagyták a nagyon fontos RND-rutinokat. Használata: egyszer meghívjuk a RANDOM-ot, utána már csak az RND-t kell hívni.

RANDOM: RND: RND10: RND20: RNDTAR:

LD A,R LD HL,(RNDTAR+1) JR RND10 LD A,(RNDTAR+2) LD HL,(RNDTAR) LD B,8 ; 8 vagy 16 vagy 24 ; 8 -ha csak egy ; akkumulátort használunk, ; 16 - HL, 24 - HLA LD C,A RRCA RRCA RRCA XOR C RLA RLA LD A,C ADC HL,HL ADC A,A DJNZ RND20 LD (RNDTAR+2),A LD (RNDTAR),HL RET DB "RND"

Jelenségek: Az EXDOS elköltözik a 160-as szegmensre, emiatt néhány program nem működik. A WD portjai is 60H-tól kezdődnek 20H helyett. A hibát úgy deríthetjük fel, ha kiadjuk a

:VAR 64

parancsot.
Ha ezután a gép 160-at ír ki, akkor hibás a hídunk, ha 32-t, akkor minden rendben.

A hiba elhárítása: össze kell kötni az A36-ot a B36-tal a hídon, ezt ugyanis elfelejtette összekötni a sokat emlegetett magyar cég.

A programfutás sebességét gyorsíthatjuk a következő két lehetőséggel:

1. A DAVE chip 0BFH portján kikapcsolhatjuk a várakozást a memória-hozzáférési műveleteknél. Adjuk ki az
   OUT 191,12
   parancsot. Hatására a futásidő kb,  86%-ra csökken.

2. A megszakítást a kritikus helyeken kikapcsoljuk, majd helyreállítjuk.
   POKE 56,201 (A futásidő 81%-ra csökken)
   POKE 56,245 (helyreállítás)
   Ne felejtsük azonban, hogy kikapcsolt megszakítással a billentyűzetfigyelés nem működik és a gép órája is megáll! )

A két eljárást együttesen alkalmazva kb. 70%-ra csökkentjük a futási időt. Ezek a beállítások bármely nyelvből használhatóak.

Hsoft

Titokzatos hiba bujkál valahol az EXDOS - IS-DOS csatlakozásnál. Néha, ha RAM-diszket használva akarjuk az IS-DOS-t elindítani, az EXDOS File not Found hibaüzenettel utasítja el a próbálkozást. Ezután, ha megszüntetjük a RAM-diszket, és újra megpróbáljuk, a rendszer No RAM disk üzenetet ad, akkor is ha gondosan az A meghajtóra váltottunk előtte.
A hiba elhárításához ismerni kell a 72-es EXOS változó jelentését):
BOOT_DRV: "újraindítási meghajtó", alapállapota 0, ha behívjuk az IS-DOS-t, akkor ide eltárolódik az aktuális meghajtó (71-es változó). A továbbiakban a 72-es változó által meghatározott meghajtón keresi az IS-DOS az AUTOEXEC.BAT fájlt, a .HLP fájlokat, innen tölti vissza magát ha valamely program (vírus?) megrongálja az IS-DOS területeit, és az EXDOS is az IS-DOS következő meghívásakor erről a meghajtóról tölti be az IS-DOS.SYS fájlt (kivéve ha ROM-ban van az IS-DOS). Mivel az EXDOS csak akkor tárolja el az aktuális meghajtót ebbe a változóba, ha 0 van benne, így érthető, hogy miért kereste az IS-DOS-t a második próbálkozásnál még mindig a RAM-diszkben. A hiba elhárítása tehát nagyon egyszerű:
     VAR 72,0
(A leírtakból kiderül, hogy a hiba nemcsak az IS-DOS.SYS fájllal, hanem az AUTOEXEC.BAT-tal, és HLP fájlokkal is előfordulhat.)
Egy megjegyzés: az IS-DOS.SYS fájl 5-ös fejlécű modul, így a LOAD paranccsal is betölthető, csak ekkor nem adhatók át paraméterek.

Zozosoft

Tudjuk, hogy a szöveges képernyőn a háttér és a karakterek színe megváltoztatható. 40 karakteres üzemmódban kétféle papír-tinta színpárt használhatunk. Ha azonban letöröljük a képernyőt, és átállítjuk a tintaszínt, a gép erre nem reagál, a tintaszín nem állítódik át! Egyik programomban az alábbi sorok szerepeltek:

(azaz zöld háttér előtt piros és fekete betűk), majd később

Erre a gép zavartalanul piros betűket kezdett el írni. A megoldás: legalább egyszer írni kell a lapra mielőtt átállítjuk a színeket. Legegyszerűbb egy üres PRINT utasítás:

Ekkor már a helyes színt kapjuk.

Egy jó hír az ASMON használók számára: Mégiscsak lehet a funkcióbillentyűket programozni! A SHIFT-tel együtt lenyomott funkcióbillentyűk jelentése az editorban és az editorból való kilépés után is megmarad. Ezen billentyűk számai 11h-tól 18h-ig terjednek. Azt csak úgy megjegyezzük, hogy így akár "billentyűmakrókat" is írhatunk az egyparaméteres ASMON parancsokhoz.
Tegyük fel, hogy gyakran van szükségünk az 1000h címtől a listázásra. Nos, gyomjuk le az 'I'-t, adjuk meg a 11-et (ez jelenti a SHIFT+F1-et), majd írjuk be: "L1000". (Figyelem! Az idézőjeleket is be kell gépelni, különben az ASMON ***HEX ERROR hibaüzenetet küld!) Ezek után a listázáshoz elegendő a SHIFT+F1-et és az ENTERT-t lenyomnunk.

Németh József

A bővítés a német (BRD), és az angol (UK) mód mellett tartalmazza a kinyomtatását (VDUMP), kimentését (VSAVE) és a kép betöltését (VLOAD) támogató bővítéseket is. A két utóbbi funkció meghívása parancssorból egyszerű:
     :VSAVE "képnév.kit"
     :VLOAD "képnév.kit"
Programból az idézőjelek miatt nehezebb a szintaktika, több programban látunk ilyet:
     100 EXT "VLOAD"&CHR$(34)&"képnév.kit"&CHR$(34)
Van ennél egyszerűbb hívási forma is:
     100 EXT "VLOAD""képnév.kit"""
A funkciók alapértelmezése a 101-es (grafikus) csatorna, de bármelyik videó-lapot kimenthetjük, vagy betölthetjük. Példa az alapértelmezésű szöveges lap mentésére:
     :VSAVE £102:"képnév.kit"
     100 EXT "VSAVE £102:""képnév.kit"""
Ha egy régebben kimentet képet szeretnénk betölteni, és elfelejtettük a hozzá tartozó videólap adatait, akkor gond van. Szerencsére a VSAVE a fejrészben kimenti ezeket az adatokat, melyeket az ASMON-al tudjuk megnézni. A 16 bájtos fejléc szerkezete:
00 0B VIDEO_MODE VIDEO_COLOR X_SIZE Y_SIZE 00 00 00 00 00 00 00 00 00 00
Ha nem nullás VIDEO_MODE értékű a kimentett kép, akkor az X_SIZE "80-as" karakterekben van megadva!
Van két hibája is a funkciónak:

Az IS-BASIC az egyik legtöbbet tudó BASIC "nyelvjárás", nem nehéz például egyszerű adatbáziskezelő programot írni BASIC-ben. Egy ilyen program írásánál csak egy probléma merülhet fel: a program sebessége. Sajnos a BASIC nagyon lassú. Ezen a problémán normális BASIC fordító nélkül (ami nem a ZZZIP!) csak egyféleképpen lehet segíteni: minél hatékonyabb eljárásokat kell írni.
Egy adatbáziskezelőben a sebesség szempontjából két kritikus pont van: az adatok rendezése és keresése. Most essen szó a keresésről, egészen pontosan a logaritmikus keresésről.
A logaritmikus keresés csak rendezett tömbben működik, viszont nagyon gyors. Egy 5000 elemű tömb bármely elemét képes megtalálni 2 másodpercen belül! Az algoritmus lényege, hogy a lehetséges elemek számát minden lévésben megfelezzük (a számkitaláló játék mintájára).
Az eljárást CALL KERES(változó) utasítással lehet meghívni. A változó a keresett elemet tartalmazza. A TOMB$(X) tömbben keressük a kérdéses elemet.
Az F változó a lehetséges felső indexhatárt tartalmazza. Kezdetben a tömb felső indexhatárára mutat: a példában 500 elemű tömb szerepel.
Az A változó a lehetséges alsó indexhatárra mutat.
A SORSZ változó a megtalált elem sorszámát tartalmazza. Ha az eljáráson kívül is használni akarjuk legyen globális változó!
A VAN logikai változó mutatja, hogy létezik-e a keresett elem.
Amennyiben a tömbben több azonos elem is szerepelhet a megtalált elem alatt és felett folytatni kell a keresést.

A CODE pointer átállításával lehetőséget kapunk, hogy a sztring-eket közvetlenül a memóriába írjuk. Az alábbi programot lefuttatva, szembetűnő sebességeltérést tapasztalhatunk a hagyományos és a CODE rutint használó státuszírásnál. A módszer addig lesz működőképes, ameddig a Basic nem használja a második lapot. ALLOCATE használat esetén, csak a kód elkészítése után állítsuk el a pointert, vagy alkalmazzunk elmentést és visszaállítást.

100 PROGRAM "Status.bas"
110 LET A$="ENTERPRESS A KEDVENC LAPOM, GUTA UT MEG, HA NEM KAPOM... "
120 POKE 56,201
130 ! 1. modszer
140 !
150 FOR I=1 TO 20
160 FOR X=1 TO 34
170 POKE 48829+X,ORD(A$(X))
180 NEXT
190 LET A$=A$(2:)&A$(1)
200 NEXT
210 ! 2. modszer
220 !
230 FOR I=1 TO 1000
250 ! A sebesseg allitasa
260 ! felkialtojeles sorokkal
270 POKE 540,190:POKE 541,190
280 CODE =A$(2:)&A$(1)
290 NEXT
300 POKE 56,245

Egy 5-ös fejlécű (NAP) program 100h-tól BFFF-ig terjedhet. Nemrégen történt, hogy olyan programot kívántam futtatni, amelynek a vége a második lapra esett. A program nem működött. A bogarászás végén ellenőriztem az első és második lapszegmens számát. Az első lapon a második lapra kívánkozó, a másodikon pedig a 255-ös szegmenset találtam. Az EXOS elfelejtett, vagy nem tudott helyesen belapozni.
A feladatot a következő módon oldottam meg. Az EXOS az előző felhasználói szegmenseket felszabadítja, és kettőt lefoglal a program részére. Az első felhasználó által foglalt szegmens az első lapra, a második pedig a másodikra kerül.

Egy Basic Programban a következő sor szerepelt: PLOT ELLISPE A,B. E sorban nincs is semmi hiba, de B értéke egy programhiba miatt negatív volt. Ennek ellenére a gép végrehajtotta a programsort! Igaz, a képen látható alakzat a legkevésbé sem hasonlított ellipszisre. Ha ciklusban rajzolunk ilyen "ellipsziseket" érdekes hatásokat érhetünk el.

100 GRAPHICS HIRES 4
110 SET PALETTE 0,YELLOW
120 PLOT 640,360
130 FOR A=50 TO 800 STEP 50
140 PLOT ELLIPSE A,-A
150 NEXT

Az IS-BASIC-ben történtek bizonyos próbálkozások logikai változók kezelésére, a PASCAL mintájára. Tegyük fel, hogy A=4 és B=2. L változót tekintsük logikai változónak. Próbáljuk ki a következő sorokat

L=(A>B)

Az előző értékkel L=-1 vagyis IGAZ

L=(A<B)

L=0, vagyis HAMIS

Sőt, akár összevont feltételeket is vizsgálhatunk:

L=((A=B)<C)