Spectrum (48k)

Van néhány érthetetlen dolog számítógépes játékok történetében. Ilyen például, hogy a Sgrizam-féle játékok milyen piaci igényeket tudtak kielégíteni, vagy ki élvezi az Abu Simbel Profanation nehézségi szintjét. És az is érthetetlen, hogy mit keresett ez a játék a Your Sinclair 1986 decemberi (játékoknál az egyik főszezon!) toplistáján a Dan Dare, vagy a Hertland társaságában? Pedig a játék egyesíti a Sgrizam kezelhetetlenségét a Abu Simbel nehézségi szintével... A történet szerint csapdába esetünk a Kai templombában, magasan a tibeti hegyekben. Meg kell szöknünk! A szökési kísérletre persze az összes őr ránk támad. A templomban kétféle őr van, a nindzsák és pocakos varázslók(?). Megjegyzendő, a nindzsák nem nindzsának néznek ki, a nindzsás kazettaborító viszont elősegíthette a játék "sikerét".
A játéktéren három emelet épült platókból, középen látható főhősünket körbeveszik az őrök. Mi a képernyőn tetszőlegesen tudunk mozogni, le-fel ugrálva a platók között is. Bármelyik őr elkap, elvész egy életünk. Ezt elkerülendő, feladatunk az összes őr legyőzése meghatározott idő alatt (TIME). A nindzsákat csak egy jól irányzott rúgással tudjuk legyőzni, a varázslók ellen egy furcsa hajítókést vethetünk be. Bár rúgásból elég egyetlen egy is, ezt pixelpontosan megfelelő távolságból kell indítanunk, ha nem sikerül, jó eséllyel el is kap az őr. A nindzsák a képernyő két széle között sétálnak, nehezebb szinteken az emeletek között ugrálva már követnek is. A varázslók egyáltalán nem tudnak emeletet váltani, viszont amint az ő szintjükre kerülünk, repülve ránk rontanak! Ellenük csak a kés elhajításával védekezhetünk, ami a legfurcsábban "működő" kés, amit játékban valaha láttunk: csigatempóban "repül" vízszintesen a képernyő széléig, majd visszafordul, és folytatja útját ellenkező irányba. Mi csak azután tudjuk elkapni, hogy visszafordult (amúgy simán meg tudjuk előzni az "elrepülő" kést, sem ránk, sem a nindzsákra nincs hatása). Ráadásul, ha nem azon az emeleten vagyunk, ahol a visszarepülő kés "száll", először függőlegesen követ minket, továbbra is csigalassú tempóban. Ha mindhárom emeleten van varázsló, arra is figyelnünk kell, hogy csak középről hajítsuk el a kést, különben nem fér bele az időbe a kés kétszeri elkapása és harmadszori használata.
Az őrökön kívül még egy akadály van: a legfelső és középső emeleten repkedő dárdák. Ezek egyre sűrűbb időközönként repülnek át a képernyőn, éppen azon az emeleten, amelyiken állunk (kivéve a legalsó szinten): legfelül balról-jobbra, középen jobbról-balra. Ezek ellen védekezni nem tudunk, emelet váltással ki kell kerülni. A dárdák nehezebb szinteken már igazán megnehezíti a kés elkapását. Minden gátló tényezőn felül a ritka hegyi levegőt is nehezen bírja szervezetünk, ami meglepő (és) bosszantó tüneteket okoz: a képernyő időnként a feje tetejére áll, azaz pár másodpercre megfordul (teljesen felesleges effekt) - de az irányítás nem fordul meg(!), és a bőségesnek látható másodpercszámláló (TIME) tízesével csökken, ugyanis megzavarodik az időérzékünk...? (A képernyőn kijelzett időt tehát eloszthatjuk tízzel, az utolsó nulla csak "dekoráció".)
Három támadási hullám elhárítása után a képernyő hátteret vált, és egy morbid közjáték következik: a legfelső emeletről egy deszkára kell ugornunk, hogy a másik száráról felrepítsünk egy nagy golyót a felette lógó gongig. A szabadeséshez a tűzgomb sűrű nyomogatásával "gyűjthetünk erőt". A sikeres ugráshoz olyan gyorsan kell nyomogatni a gombot, ami a Spectrum-billentyűzet képességeinek határán túlmutat. Gondolkodásra nincs idő, amint megjelenik a felirat (HIT THE BELL TO PROGRESS!!) és elhangzik a sípszó, máris nyomogatnunk kell! Ha nem sikerül a produkció, nem is jutunk tovább! Összesen négy életünk van (alul, középen az elhasznált életek száma villog), de ez csak arra érvényes, ha az őrök kapnak el. Ha az időnk fogy el, azonnal vége a játéknak! Így egy "kicsit" bosszantó az a bug, hogy ha egy varázslót győzünk le utoljára, csak akkor van vége a szintnek, ha szép lassan lezuhan a képernyő aljáig. Közben lepereg az utolsó 3-4 másodperc időnk is...
A játékkal töltött minden másodperc büntetés. Már annak gyanúsnak kell lennie, hogy a betöltőképet a Way of the Tiger grafikai elemeiből "ollózták" össze. És a csattanó: három háttérkép van a programban, az utolsón látható egy nagy kapu, WAY OUT felirattal. Várná az ember a parádés finálét a megmenekülésünkről, de az nincs. Helyette az utolsó támadási hullám ismétlődik újra és újra...