Fényképalbum

 
Video
Angol reklámfilm. (avi, 2,8 MB)

MTV Híradó riport a magyarországi bemutatóról.

Nagy változat

Peter Hiner Zzzzip bemutatója.
Hardware
Álom konfiguráció színes tévével. A gép bal oldalán az ENTERPRISE EP80+ nyomtató, (amit Magyarországon sohasem forgalmaztak...), jobb oldalon egy 5.25" és egy 3.5" floppy drive, az EXDOS kártyát jótékony homály fedi. A gép elött az eredeti ENTERPRISE egér (amiről sok jót nem lehet elmondani), és a német nyelvű felhasználói kézikönyv.
A kép a Spectrum Világ 11. részének címlapján jelent meg.
Konfiguráció eredeti dobozában. A Desig-al szemmel láthatóan nem volt baj. Az egységes design nagyon igényes volt.
Az Enterprise 64 (64Kb RAM-mal) és az általunk is ismert Ep128 külsőleg semmiben sem tért el egymástól, mindössze a gépen lévő feliratból lehetett megállapítani a különbséget. Magyarországon csak a 128K-s változat volt forgalomban. A 64K-s változat nem is nagyon terjedt el sehol. (Nagy érték manapság egy Ep64...)

Arab billentyűzetű Enterprise 64! Egyiptomban kb. 1500 darab Ep64-et adtak el. Kétféle arab EP-t létezett, az egyiken utólag matricával vannak a jelek, a másikon pedig már gyárilag. A gép angolul kommunikált.

Az arab billentyűzet közelről.
Orosz billentyűzet matricákkal megoldva.
Nem, nem a monitorunk romlott el, ez tényleg szürke billentyűzet! A Harrods Computer marketingesei ugyanis úgy vélték, a gép színes billentyűzettel inkább tűnik játéknak, mint igazi, számítógépnek. Ezért készült ez a "komolyabb" kinézetű, szürke billentyűzetű példány. Sajnos a Harrods marketingeseit ez sem hatotta meg...
Kiváló minőségű, bár látványra kissé "ijesztő" Mészáros Gyula-féle átalakított billentyűzet.
Egy kulturáltabb alternatíva a beépített botkormány kiváltására: jó minőségű mikrokapcsolós billentyűk.

Enterprise (ISSUE6-os) alaplap. Magán az alaplapon csak 64K RAM van, a 128K-s gépekbe a további 64K RAM-ot utólag, külön panelon helyezték el. Jobboldalon alul van a Z80A processzor, felette a ROM chip. A Nick és Dave chip a bővítőpanel alatt búvik meg. A 8 db memória-chip a processzortól balra (kb. középen) található. A NYÁK hibája miatt a cartridge foglalattól a processzorig egy "csúnya" átkötést alkalmaztak.

Másik (ISSUE6-os) alaplap.

Egy régebbi (ISSUE4-es) Enterprise alaplap (egész pontosan egy Ep64-ből való, tehát nincs rajta a memóriabővítés). A bal alsó sarokban még a régi márkajelzés olvasható.

ISSUE3-as alaplap, a lenti 64K-s bemutató-gépből. Ez még nem került kereskedelmi forgalomba a Nick chip hibája miatt (ld. lejjebb). A legszembetűnőbb dolog: az alaplapon még nincs Internal Speaker áramkör, az van utólag beépítve a narancssárga lapkára. (Az eredeti koncepció szerint lett volna hang a TV-kimeneten.)
A 000043-as sorozatszámú EP64.
Mint a gép aljára ragasztott matricából is látszik, ez még nem is kereskedelmi forgalomba kerülő példány volt, a gép grafikus képességei még nem teljeskörűek: Nincs egyszerre 256 színre és TEXT 80-ra (pontosabban HIRES 2-re) lehetőség, vagy a színek másznak el, vagy a karakterek tűnnek el.
A géphez tartozó hibajegyzékből kiderül, hogy az első 100 db, ISSUE3-as gépnél ez nem működik. Egy ellenállást kicseréltek potméterre, és azzal lehet állítgatni. Az érintett 100 gép felét úgy állították be, hogy 256 szín módban legyen jó, másik felét meg TEXT 80-hoz.

A régi és az új márkajelzés az alaplap szélén.

A különböző verziójú alaplapon látható jelölések. A monitor élcsatlakozóból a gép megbontása nélkül is megtudhatjuk, ISSUE6-os alaplap van-e a gépben, ebből következtethetünk a NICK chip típusára is.

Gépünk Z80A-as processzora, felette egy 64 K-s EPROM, bennez az EXOS 2.3. Ebben a foglalatban eredetileg 32K-s ROM van, a 64K megcímzéséhez szükséges egy plusz címvezeték bekötése.

Egy másik kép a processzorról. Itt a processzor fölött egy eredeti, EXOS 2.1-et tartalmazó ROM látható.

A géphez adott cartridge-ban található IS-BASIC 2.1-et tartalmazó ROM.

Gépünk grafikai képességeiért felelős NICK chip. Az Enterprise-tulajdonosok így "szemtől-szemben" nemigen láthatják gépük NICK chip-jét, mert az a +64K-s bővítőpanel, és egy rézlemez (ez utóbbi a hűtést szolgálja) alatt bújik meg. Kétféle Nick létezik: a 08-47 és a 08-04 alkatrész-számú. A világoszöld ISSUE6-os alaplapok (amiken E&E gyártási szám van) döntő többsége 08-47-es Nickkel vannak szerelve (a NYÁK-on lévő dátum szerint ezek már 1986-ban készültek), a sötétzöldekben vegyesen fordul elő ilyen is meg olyan is. Az ISSUE6-nál régebbi alaplapok mind 08-04-es NICK-el vannak szerelve.
  • A 08-47-es Nick-ek mind hibátlanul tudják az Iview képeket, játékokban sem jelentkezik pixelhiba, hűtőborda nélkül sem. (Üzemi hőmérséklete ugyanaz mindkét verziónak.)
  • 08-04-es Nick-ek viszont Iview-ben láthatóan hibáznak, és azt, hogy játékokban ne nagyon legyen hiba, csak a hűtőbordával lehet elérni. Persze hosszabb használat után, főleg nyáron még így is előjöhet a hiba. Van olyan darab is, amivel bordával együtt is, rögtön bekapcsolás után is villognak a sárga pöttyök az Eat it Up-ban.

Anno ez a hiba lehetett az oka a gép fejlesztésének elhúzódásának, ezért is késett a gép megjelenése. A ráragasztott hűtőborda erősen csak tüneti kezelésnek tűnik...

A másik chip, amit az Enterprise-hoz fejlesztettek ki, a DAVE chip. A DAVE chip többek között a memóriakezelésért és a hang generálásáért felelős. A hangzásbeli képességeiért "szegény chipnek" elég sok kritikát kellett elviselnie...

Az alaplapon található 64 Kb (Video) RAM. Ezt a 64 KB memóriát használja a NICK chip is. Meglehetősen vegyes IC-kkel szerelték a gépeket, 300-150 nsec-os IC egyaránt előfordulhatnak. A képek 200 nsec-os chippekkel szerelt alaplapról készültek.

A "pechesebbek" olyan gépet kaptak, amin 300 nsec-os memóriachippekkel volt szerelve. Ez főleg a régebbi, angol billentyűzetes gépekre volt jellemző. Probléma csak akkor jelentkezett, amikor a gépet turbósítani szeretné az ember...

ZozoSoftnak (illetve ZozoHardnak) arra az esetre is van megoldása, ha túl lassú lenne az alaplapi video RAM-unk: 15ns-es videó RAM, egykori 486 cache memóriából...

Az alaplap fölé beépített 64K-s memóriabővítő panel.

A Bozai Gábor-féle A memóriabővítés. A képből kilógó fekete és lila drót megy a kapcsolóhoz.
Német 64K-s bővítőpanel 2x32K SRAM-mal, az akkor még megmaradt kb. 350 darab 64K-s gép átalakításához.
Belső 512K-s bővítőpanel. Dán, Bugtronics gyártmány, Finn S. Nielsen fejlesztése, a németek is forgalmazták.
Kívül elhelyezett belső 512k... Ez ugyanez a panel, magyar gyártású, Kulcsár Tibiék csinálták.
Korszerű 512k belső bővítőpanel.
Mephisto PHC matricás cartridge. PUPIL 2.0 és IS-BASIC 2.1 van benne. A PUPIL 2.0 a BRD bővítés korai verziója, ami csak 2.0-ás EXOS-al működik.
Monokróm ENTERPRISE monitor. SCART csatlakozós, van benne hangszóró is. Bár az Ep szabványosnak nem nevezhető csatlakozói nem éppen a legjobb megoldás, de szemben a magyar joystick illesztőkkel, a "külföldi" EP monitor, nyomtató csatlakozókkal sohasem volt érintkezési probléma, álltak, mint a cövek!
A forma ugyanaz, mint az előbb, de ez már színes monitor! Ebay-en 350 eurós licit kevés volt...

Az Enterprise monochrome monitoron így fest a Wriggler! Azért ennek is megvan a sajátságos hangulata, nem csak a színes monitornak, ahol teljes szépségében "pompázik" egy játék. (Sajnos némelyik Spectrum-átiratnál kimondottan előny volt a monochrome monitor...

Ep64-es konfiguráció a 2008-as Speccyalista találkozón.
Ez az én masinám, ami némi átalakításon ment keresztül. Ami nem látszik a képen: 320K memória, Z80B processzor (foglalatban), kapcsolható 4, 6, 7.12 MHz között. Exos 2.3
Most vessünk egy pillantást a gép hátoldalára! A magnó ki-bemenet felett két kapcsolót láthatunk: a jobb oldali a memória-bővítést kapcsolja ki-be. A bal oldali kapcsoló a 4Mhz (normál), és a "turbó" üzemmód között kapcsolja az órajelet. Hogy a turbó 6, vagy 7.12 MHz, azt a gép RESET gomb felöli oldalán lévő kapcsolóval lehet változtatni. Apróság, de a különböző "sebességi-fokozatokban" más színben világít a gépben lévő LED (piros, zöld, sárga)
A gép bal oldalán is történtek változások. A Cartridge foglalat mellett egy szabványos joystick bemenetet láthatunk, ami párhuzamos a beépített botkormánnyal, és működik vele a Joy auto-fire üzemmódja! A billentyűzet alatti fehér csatlakozóba az átalakított (101 gombos) PC billentyűzetet lehet csatlakoztatni, amin működik a numerikus-billentyűzet is. Természetesen a gép eredeti billentyűzete is működik.
A billentyűzet-csatlakozóhoz billentyűzet is tartozik. Nagyon jó minőségű PC billentyűzet, amit egy szervízben adtak ingyen, ugyanis elektronikai hibás volt. Az átalakításhoz az elektronikára semmi szükség nem volt, csak a mechanika lett felhasználva.
A HELIX Computer szerviz által felszerelt botkormány csatlakozó. Nagyon praktikus megoldás, hisz a beépített botkormánnyal párhuzamos és az autofire is működik rajta. Sajnos a bővítőpanelon lévő IC-kről a számozásukat gondosan lekaparták, ami megnehezíti a dokumentálását...
A joystick illesztő praktikusan egy külön bővítőpanelon kapott helyet.
A joystick-illesztő bővítőpanelja alulról.
A külső billentyűzetcsatlakozó bekötése.
A Bozai Gábor-féle turbosítás. Az eredeti alaplapi kristály 12 Mhz-esre lett cserélve, és a 8 Mhz-es rendszer órajelgenerátor került a kiegészítő panelre. Az SMD kártyával ellentétben semmilyen órajelszinkronizációs áramkör nincs, a fagyás mentes átkapcsolás csak a szerencsén múlik.
Exdos lemezvezérlő-kártya bevetés közben... A fehér csatlakozó utólag lett rászerelve, így nem kell hozzá az "összekötő elem". Úgysem volt garanciális...
Holland EXDOS kártya. Szépnek kevésbé nevezhető, de praktikusabb, mint az eredeti. Stabil csatlakozást ad, és a gép is könnyebben mozgatható.
A floppy csatlakozó hátrafelé néz, a gép csatlakozói felett. Esetleg a RESET gomb nehezebben elérhető.
Természetesen a NYÁK is kisebb, hisz az eredeti bele sem férne a tokba.
Az emulátor használóknak egy kis segítség a gépeléshez: az angol Enterprise billentyűzet.
Enterprise felirattal ellátott 3.5" FDD. A ház színe azonos a gép színével és tartalmazza az EXDOS kártyát is. Jó minőségű, gyors meghajtó volt, hátránya, hogy kábel nélkül, közvetlenül csatlakoztatható a géphez, így bekapcsolt állapotban a gépet egyáltalán nem szabad mozgatni. Magyarországon nem forgalmazták, valószínűleg a magas ára miatt.
A floppy egység már Németországban készült. Angliából érkezett a teljes Symtem Bus Bridge, zacskóba csomagolva, csupasz EXDOS kártyák EPROM nélkül (ház nélkül, csak a panel, zacskóba csomagolva). A német gyártó szerelte be ezeket a házba a tápegységgel és a floppy meghajtóval együtt. Kapott egy mester példányt az EXDOS 1.3-ból és ez alapján programozta az EPROM-okat.
A jelenleg ismert legnagyobb sorozatszám az EP floppyból 0769, valószínűleg 1000 darab készülhetett belőle.

Az Enterprise FDD előlapja.

A tápegységgel egybeépített házban alul, a meghajtó alatt van az EXDOS kártya és a system bus bridge.
A túlméretezett tápegység ellenére az EXDOS kártya a gépről kapta a tápellátást. Ennek magyarázata egyszerű: a létező System Bus Bridge-ekben ott volt az 5V-os stabilizátor, olcsóbb volt ezt használni.
A ház az EXDOS-kártyával. Jól látható, hogy a tápegységen két tápcsatlakozó van egymás mellett, ennek okára hamarosan fény derül...
A meghajtó BASF gyártmány.
A fentebb bemutatott floppy meghajtóhoz készült egy kiegészítő 5.25-ös meghajtó egység, ami az eredeti egység tetejére tehető. Ez az egyetlen egy készült belőle. Így sem Németországban sem máshol nem került forgalomba. Mivel már az eredeti egység is nagyon drága volt a fém házzal és a nagy kapcsoló üzemű táppal, senkit nem érdekelt még egy második meghajtó.
Így már érthető a könnyen levehető tető, és a második tápcsatlakozó az EP floppy egységen!
A második meghatón lévő FDD csatlakozóra további meghajtókat lehetett kötni, hisz az EP 4 fizikai meghajtót képes kezelni. Így elvi akadálya nem volt, hogy egy tehetősebb ember teljes vagyonát gyorsan elavuló technikába fektesse...
Egyedi, költséghatékonyabb megoldás ez a dupla 3.5-ös, Epson OEM meghajtó. A meghajtó alatt a gyári EXDOS kártya jól érzékelteti a méreteket.
Ehhez a mérethez már külső tápegység dukál.

A 3,5-ös Enterprise drive egyrészt nagyon drága volt, másrészt hiánycikk (főleg Magyarországon). A magyarországi vásárlók egy "választási lehetőség" közül választhattak, ha "hivatalos" forrásból kívántak meghajtót illeszteni számítógépükhöz: a Videoton 720 Kb-s meghajtója, igaz, ebből volt szimpla és dupla változat is. A dolog szépséghibája, hogy az egymeghajtós kivitel is 30000 Forint körüli összeget kóstált, ami az akkori fizetések mellett tetemes összegnek számít! Akkoriban még nagy kincs volt egy floppy drive! A hiány enyhítésére született néhány "költséghatékony" megoldás, ezek egyike a gyanúsan csengő CUMANA márkájú meghajtó... Így kinézetre kicsit gyanúsan néz ki.

A meghajtóval egy dobozban van elhelyezve a tápegység is. A meghajtó magyarországi forgalmazása is tervbe volt véve, azonban az "egyre erősödő dollárárfolyam" ezt a tervet meghiúsította. A doboz és táp forgalmazása viszont jó ötlet lett volna, ha már floppyt nem kapunk... (Nem lenne ennyi "csupasz" meghajtó az Enterprise gépek mellett az asztalon.)

Az EXDOS kártya nem a dobozban van. A doboz kinyitása után viszont kiderül, hogy a puritán külső egy NEC meghajtót takar!

Az alaposabb vizsgálat a meghajtó típusára is fényt derít.

Ez a floppy-meghajtó egy furcsa szerzet! Vékhetőleg hazánkban "barkácsolták" össze az EXDOS kártyával (a meghajtó burkolatában volt fejjel lefelé.), A géppel, egy vastag fekete kábellel volt összekötve. Magyarországon akarták forgalmazni, mint egy olcsó, 360K-s meghajtó, azonban volt egy hibája! Csak német géppel működött megfelelően, az angol nyelvű gépeken, pár perc működés után (ha bemelegedett a gép), vízszintes csíkok kezdek ugrálni a képernyőn. Mindezt annak ellenére, hogy elvileg a német és angol gép között, csak a cartridge-ban volt eltérés... Az EXDOS kártya különválasztása megoldotta a problémát.
A magyarázat pedig a német gépek burkolatában keresendő: belülről egy ezüst színű bevonat jelentősen csökkenti a zavarérzékenységet, mivel így az alaplap gyakorlatilag egy földelt burokban van. A gép és az EXDOS-kártya között kb. félméteres szalagkábel húzódott, ami rengeteg elektromágneses zajt szedett össze, így az angol géppel - ami saját maga is szedi össze - már nem ment el.
Egy másik BASF floppy meghajtó, szegény mindíg burkolat nélkül működött. Érdekessége, hogy a lemez behelyezése-kivétele, nem a hagyományos módon a lehajtható karral történt, hanem a 3.5-es meghajtókhoz hasonlóan, egy nyomógombbal. a kép tetején a szürke kábel egy kapcsolóban végződőtt, amivel ki-be lehetett kapcsolni az írás engedélyezését. (Ez természetesen nem "gyári" megoldás.)
Ne feledkezzünk meg az Ep alap háttértáráról, a hozzá adott magnóról, bizonyára mindenki ismeri... A géppel együtt a magnót is meg kellett venni, később már nélküle is árulták a gépet. Remote csatlakozó is volt rajta, így a gép tudja vezérelni (elindítani - megállítani).

Három színben lehetett kapni magnót: szürke, fekete, és bordó. Ez a magnó már ENTERPRISE feliratot is kapott.

Külső, 64K-s memóriabővítés, EXDOS-kártya dobozban. Az egyetlen plusz, hogy 1 db 32K-s EPROM-ot is lehet bele rakni. Nem csak EP64-hez jó, a 6 férőhelyes Expansion Unit-ba tervezték, ahova tetszőlegesen lehetett kártyákat berakni, ezért is az egység doboz. Mivel az Expansion Unit nem került kiadásra, így a RAM bővítőből is csak prototípus mennyiség készült. Nem egy praktikus darab, elég nehéz lehetett megtervezni ilyen nagyra a NYÁK-ot.
A VTGe Elektronikai Kft. - az ENTERPRISE Computers GmbH magyarországi képviselete sok mindent beharangozott, amit soha senki sehol nem látott. A képek tanúsága szerint azonban valóban léteztek, mint az itt látható Midi interfész is.
A Midi interfész belülről.
Dániában készült modem kártya, aminek segítségével EP alapú BBS üzemelt az EP felhasználóknak. A kártyán egy 2.4MHz-en futó Z80 van, 2K SRAM-mal, és egy Z80DART.

Csendélet Zozosoft műhelyéből: HDD vezérlő kártya Quantum merevlemezzel, Enterprise-al... Hogy mik vannak!

A HDD vezérlő kártya testközelből.
Valószínűleg a legkülönösebb periféria, amit valaha Ep-hez illesztettek.
Gépünk legsebezhetőbb pontja a billentyűzetfólia. A műanyag billentyűk, és a fólia között egy gumitasztatúra is van, de ez nem képes megóvni a fóliát hosszú távon az "intenzív igénybevétel" káros hatásaitól. A fólia előszeretettel ment tönkre a beépített botkormány alatt.
Utángyártott billentyűzetfólia. Mindamellett, hogy a billentyűzetfólia gépünk legsebezhetőbb alkatrésze, egyben az egyik legnehezebben beszerezhető is volt... Ez így együtt nem épp optimális párosítás, ezért többen megpróbálkoztak a fólia gyártásával, több-kevesebb sikerrel. A képen látható darab a kevésbé sikerültek közé tartozik...
SIMM RAM illesztő prototípusa Zozosoft boszorkánykonyhájából. Ezt ma már értelmetlen lenne legyártani, ma kapható alkatrészekből egyszerűbb, kisebb, olcsóbb, gyorsabb, stabilabb RAM bővítést lehet összehozni. (A sok drótot látva szinte csodálkozik az ember, hogy működik...)
Köszönhetően annak, hogy a gép tervezői a "költséghatékony" megoldás érdekében a gépen - nem szabványos - élcsatlakozókat alkalmaztak, gyakorlatilag semmilyen perifériát nem lehetet a géphez közvetlenül csatlakoztatni. Ezért az adott perifériával együtt rögtön a hozzá való csatlakozót is meg kellett vennünk, ami viszont magas áruk miatt egyáltalán nem volt "költséghatékony" ötlet...
Bablról jobbra: nyomtatócsatlakozó, botkormány illesztő, monitorkábel, System-bus bridge.
Eredeti (értsd: angol) botkormány-illesztő. Rendesen állt a gépben, nem kellett tollal vagy ceruzával "aládúcolni", mint az "utángyártott" magyar változatot.
Ez kérem egy System Bus Bridge, egészen pontosan a floppyval egy dobozba épített lemezvezérlő kártyához szánt illesztő prototípusa. Talán mondanom sem kell, hogy nem működött, pontosabban csak nagyon megbízhatatlanul működött...
Cartridge kollekció. A bal felső az Ep Plus Cartridge, Cyrus sakkprogrammal. Alatta egy FENAS, jobb oldalon alul egy eredeti angol Basic, Jobb oldalon felül egy Utility programokat tartalmazó cartridge, amiben egy darab 64K-s EPROM van.
A fenti Cartridge közül három belülről. Legfelül az Ep Plus három foglalatos Cartridge (32K-s, 16K-s EPROM), középen az angol Basic (16K), legalul az Utility cartridge. Az átkötés a 64K-s EPROM címzéséhez szükséges.
Az Ep tápegysége nem túl jó minőségű. Eléggé melegszik, valószínűleg ez az oka, hogy egy idő után jó eséllyel "megadja" magát. Külön érdekesség, hogy sem a gépen, sem a tápon nincsen kapcsoló gomb. Balra egy "gyári" tápegységet láthatunk, jobbra egy javítottat. Érintésvédelmi szempontból nem tökéletes, de legalább jobb a hűtése...

Érthetetlen módon a német gépekhez kisebb teljesítményű tápegységet adtak, mint a régebbi angol gépekhez. Addig nem is volt gond, amíg a gépre rá nem aggattak egy EXDOS kártyát, némi memóriabővítést... Szerencsére a szervizekben korlátozott mennyiségben lehetett tápegységet kapni (persze a kisebb teljesítményűt).

Az Enterprise-on nincs hálózati csatlakozó... A spórolásnak ez egy eléggé kellemetlen formája. Tetemes pénzekért lehetett megvenni ezt a kapcsolót a Centrum áruházakban. A kapcsolós elosztó (szerintem) praktikusabb megoldás volt.

A mikroszámítógépek körében sokkal elterjedtebb volt a joystick, mint a mai PC-s világban, ez persze a játékok stílusának köszönhető. Szemben a mai analóg botkormányokkal, az akkori botkormányok digitálisak voltak, tehát csak az elmozdulás irányát voltak képesek érzékelni, annak mértékét nem. Ep-hez különösen fontos periféria volt, hiszen a beépített joystick nem bírta a "gyűrődést".
A képen látható botkormány az egyik legnépszerűbb botkormány volt. Mikrokapcsolós, hangosan kattog, viszont sokmindent kibír...
Az Enterprise harmadik, utolsó modellje már nem érte meg a sorozatgyártást, csak prototípus létezik belőle. A 128K-s és 64K-s gépek formatervezett külsője után kissé kiábrándító a fantáziátlan forma és a Commodore-gépekre hasonlító színvilág.
           
   
Reklám
ELAN címkés sztárfotó. A kép egy 1983-as kiadású (!), dán nyelvű Összeállítási Útmutató (Brugervejledning) borítójáról származik.
Angol reklámanyag színes monitorral.
Angol reklámanyag EXDOS-kártyával.
Angol reklámanyag egérrel.
Angol reklámanyag Speakeasy-vel.
Korai angol prospektus. A prospektus készültekor még a perifériák végleges formatervezése se volt kész.

A prospektus PDF formátumban

Angol reklámanyag, zömében nálunk ismeretlen programkazettákkal. A Raid még az eredeti címével (Raid over Moscow) szerepel, és a Starstrike borítója sem a végleges változat.
Angol nyelvű prospektus. A belső oldalakon a géphez csatlakoztatható színes monitor, és nyomtató létezéséról szerezhetünk tudomást.

A prospektus PDF formátumban

Német nyelvű prospektus, amit idehaza nem ismertünk. Korai darab lehet, harmadik oldalon a német floppy-meghajtóban még nincs System Bus Bridge, és más meghajtó van a dobozban, konkrétan: Mitsubishi MF-353-12M.

A prospektus PDF formátumban

A gép forgalmazásának kezdetekor a Centrum, ismertető prospektust adott ki a gépről. Sok konkrétumot nem tartalmazott, inkább reklám jellege volt, mint ahogy az a képen látható előlapból is lehet sejteni. Tényként említik viszont a Spectrum emulátor létezését, amire akkor még jóideig várni kellett. Egyébként az Enterprise forgalmazásának sikere nem a reklámon múlott, még a tévében is reklámozták annak idején.

A prospektus PDF formátumban

Fekete-fehér változat PDF formátumban

Németországi promóciós ajándék: puzzle.
Németországi promóciós ajándék: vonalzó digitális órával.
Németországi promóciós ajándék: matricák.
Németországi hardware árlista 1986 júniusából. A 64K-s gép 398 DEM (akkori árfolyamon 8210 Ft), a 128K-s gép 498 DEM (10273 Ft). A 3.5'-ös meghajtó beépített EXDOS-kártyával 698 DEM, akárcsak a nyomtató (14400 Ft). Egy színes monitor 598 DEM (12336 Ft). Ezek már bruttó árak...
1987 márciusára az árak tovább csökkentek Németországban: a 64Ks gép (bruttó) 198 DEM (4805 Ft), a 128K-s gép 298 DEM (7232 Ft), az EXDOS-kártya szintén 298 DEM. A játékprogramok 29 DEM (704 Ft) és 39 DEM (946 Ft) egységáron kaphatók lemezen vagy kazettán (a lemez és a kazetta egy árban van). Elmondható tehát, hogy az Enterprise-ra is igaz az a '80-as években hazánkban jellemző "alapszabály", hogy minimum a világpiaci ár duplájáért juthattunk hozzá a számítástechnikai eszközökhöz. Még szerencse, hogy ahhoz nem kapott kedvet a hazai forgalmazó, hogy a software-árakat is megduplázza...
Éppen 1987 márciusában egyébként nagyot gyengült a forint, a hónap elején még 24,27 Ft volt a Márka, a hónap közepére már 26,11 Ft volt az árfolyam.
1988 októberi német árlista.
Enterpress plakát.
A Spectrum Világ hátoldalán hírdetik a Spectrum emulátort. A Centrum Áruházakban kapható 'a' Studio álltal készített emulátor nem tudott igazán sikert elérni. Ennek a legfőbb oka az ára volt: a kép tanúsága szerint 7770Ft-ba került, amiért csaknem egy Spectrum-ot lehetett kapni... Vígaszképpen odaírták, hogy System Bus Bridge nélkül csak 6300Ft, anélkül viszont használhatatlan volt!
Cikkek
Cikk a Világgazdaságból (1987 máj. 20)
Somogyi Néplap, 1987/10.
Your Computer 1984 januári száma. A név itt még ELAN.

A Personal Computer World angol számítástechnikai magazin 1984 novemberi számában részletes teszt jelent meg az Enterprise-ról.

A Personal Computer News angol magazin címlapja az Enterprise megjelenésekor (1985 január)

Cikk egy német újságból (1985/11). Érdemes a gép billentyűzetét megfigyelni, ez valami sebtiben csinált német prototípus lehet: az eltérő gombok rondán, össze-vissza vannak feliratozva, a funkciógombok még maradtak angolok.
Egy orosz számítástechnikai lap címlapja 1992-ből.
Holland Enterprise újságok. A cím ismerős: EnterFace.
Francia újságcikk az Enterprise 64, pontosabban a Lansay 64 megjelenésekor. A cikk összefoglalja az EP64 képességeit (hang, grafika, mi csatlakoztatható hozzá, meg ilyesmi). Többször is hangsúlyozza, hogy sajnos nagyon lassú a BASIC. A Landsay importálta Franciaországba, innen kapta a nevét. Szórakoztatásul néhány EP-s szakkifejezés franciául:
- joystick intégré (á droite) - (jobb oldalra) beépített botkormány
- huit touches de fonction reprogrammables - 8 programozható funkcióbillentyű
- Le Basic non résident - nem rezidens basic
- Basic étendu - beégetett basic (ROM)
- deux ports joystick supplémentaires - 2 joystick port
- interface série et parallele - (no comment)

A francia Soft&Micro magazin, 1985/1 számában megjelent cikk oldalai. A címkén még ELAN Enterprise 64 szerepelt. A túloldalon (a cartridge csatlakozónál), rajta van a francia cég neve is (Lansay). A legutolsó kép különösen érdekes! Nem kartonpapírral van megoldva a magnócsatlakozóknál a burkolat, a hűtőborda pedig csupasz, fekete.
Cikk a Gamer 2004/3-as számából.

A Mikrovilág 1988/8. számában megjelent látványos poszter. A képnek sok köze nincs az Enterprise-hoz, a Space Harrier (Spectrum játék, de átírták Ep-re is) betöltő képernyőjén láthatunk hasonló óriás robotot. A kép alatt az 1988-as toplista látható, mely a Enterprise Játék 128 című könyvben is olvasható.

Relikviák

Számla az Enterprise (és a magnó) megvásárlásáról. A gépet először a forgalmazó Centrum áruházakban lehetett csak kapni (magnóval együtt 16.900 Forintért), majd később az importőr Novotrade is elkezdte saját boltjaiban árulni, ráadásul olcsóbban, mint a Centrum!

Jótállási Jegy.
A funkcióbillentyűk feletti segítő csík pár variációja. Felülről lefelé: BASIC, szövegszerkesztő, és EPDOS. A nyomtatáshoz támpont, hogy csík hossza 26,7 cm. És van "Utángyártott" BASIC, WP sáv is.

Reklámanyag a névváltás előtti időből.

Dr. Préry archívumából: Zozosoft ifjú korában. Látható a Kulcsár Tibitől frissen beszerzett NEC 3.5" floppy (amiről később kiderült, hogy 90 sávig bírja a tuningot), még csak oda van rakva a másik tetejére, később Apuci beszerelte a dobozba az 5.25-ös mellé. Az EXDOS kártyán még csak az egyik sor RAM van rajta, később lett pénzünk még 256K-t venni. A másik konfignak csak a Junosztyja látszik, az ekkor még magnós gép volt.
Az Enterprise Klub 1987-től működött a VSZ Közösségi házban. Mindig vártam a keddet, milyen újdonságokat fogok látni a klubban! (Az épületet időközben lebontották.) A levél tanúsága alapján nem volt könnyű a klubbot életben tartani... Az egyre nehezedő körülmények llenére 1993-ig működött itt a klub (Ami a Centrum Áruházak illetékes embereinek szemében nem is szálka, gerenda volt!). Némi kálvária után a klub az Illés utcába (VIII. kerület) költözött egy rövid időre, majd sikerült egy igazán jó helyet találni a Puskin utcában (VIII. kerület).
A válaszlevél. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság megtette a tőle telhetőt.
Zozo klubtagsági igazolványa 1993-ból.
Lemezgyűjtemény. A jobb oldalon az első lemez a HWP szövegszerkesztő "gyári" lemeze. A "kornak megfelelően", 5.25" lemezeken.
Formatervezett csomagolás HISOFT PASCAL cartridge-hoz.

A Centrumban még műbőr porvédő tokot is lehetett kapni! Választékbővítésnek ötletes, és elegáns megoldás a porvédelemre. A csatlakozóknál több, felhajtható fülecske biztosítja, hogy a "bedrótozott" gépet is be lehessen takarni.

CBM MFT programcsomag és kábel. Segítségével C64-es VC1541-es FDD-t csatlakoztathatunk az Enterprise-hoz! Részletesen a 128 Játék című könyvben olvashatunk róla.
Kazettaborítók

A programokat akkoriban még nem CD-n árulták, hanem audio-kazettán. Az Enterprise kazetták két csoportra voltak oszthatóak, külföldi, és hazai gyártású. A magyar kazetták "természetesen" sokkal rosszabb minőségűek voltak, mint külföldi társaik. Már a nyomdatechnika színvonalán is látni lehetett, hogy magyar-e a kazetta. A képen külföldi kazetták tokjai láthatóak. A bal felső sarokban lévő kazetta-tok a géphez adott demonstrációs kazettát tartalmazta.

Letölthető Enterprise kazettaborítókért kattints ide!

Klubnap

ENTERPRISE Klub 2006.08.19.
                                          

ENTERPRISE Klub 2006.10.14.
                  

ENTERPRISE Klub 2007.02.17.
                     

ENTERPRISE Klub 2007.05.19.
                        

ENTERPRISE Klub 2008.03.01.
               

30 éves az Enterprise 128 - 2015.05.16.