Múzeum - Fényképalbum

Álom konfiguráció színes tévével. A gép bal oldalán az ENTERPRISE EP80+ nyomtató, (amit Magyarországon sohasem forgalmaztak...), jobb oldalon egy 5.25" és egy 3.5" floppy drive, az EXDOS kártyát jótékony homály fedi. A gép elött az eredeti ENTERPRISE egér (amiről sok jót nem lehet elmondani), és a német nyelvű felhasználói kézikönyv.
A kép a Spectrum Világ 11. részének címlapján jelent meg.

Enterprise alaplap. Magán az alaplapon csak 64K RAM van, a 128K-s gépekbe a további 64K RAM-ot utólag, külön panelon helyezték el. Jobboldalon alul van a Z80A processzor, felette a ROM chip. A Nick és Dave chip a bővítőpanel alatt búvik meg. A 8 db memória-chip a processzortól balra (kb. középen) található. A NYÁK hibája miatt a cartridge foglalattól a processzorig egy "csúnya" átkötést alkalmaztak.

A 000043-as sorozatszámú EP64.
Mint a gép aljára ragasztott matricából is látszik, ez még nem is kereskedelmi forgalomba kerülő példány volt, a gép grafikus képességei még nem teljeskörűek: Nincs egyszerre 256 színre és TEXT 80-ra (pontosabban HIRES 2-re) lehetőség, vagy a színek másznak el, vagy a karakterek tűnnek el.
A géphez tartozó hibajegyzékből kiderül, hogy az első 100 db, ISSUE3-as gépnél ez nem működik. Egy ellenállást kicseréltek potméterre, és azzal lehet állítgatni. Az érintett 100 gép felét úgy állították be, hogy 256 szín módban legyen jó, másik felét meg TEXT 80-hoz.

Az Enterprise 64 (64Kb RAM-mal) és az általunk is ismert Ep128 külsőleg semmiben sem tért el egymástól, mindössze a gépen lévő feliratból lehetett megállapítani a különbséget. Magyarországon csak a 128K-s változat volt forgalomban. A 64K-s változat nem is nagyon terjedt el sehol. (Nagy érték manapság egy Ep64...)

Íme egy másik Enterprise monitor, de ez "csak" monokróm, viszont volt benne hangszóró is. Itt jegyezném meg, hogy bár az Ep szabványosnak nem nevezhető csatlakozói elég rosszak, de szemben a magyar joystick illesztőkkel, a "külföldi" EP monitor, nyomtató csatlakozókkal sohasem volt érintkezési probléma, álltak, mint a cövek!

Ez az én masinám, ami némi átalakításon ment keresztül. Ami nem látszik a képen: 320K memória, Z80B processzor (foglalatban), kapcsolható 4, 6, 7.12 MHz között. Exos 2.3

Most vessünk egy pillantást a gép hátoldalára! A magnó ki-bemenet felett két kapcsolót láthatunk: a jobb oldali a memória-bővítést kapcsolja ki-be. A bal oldali kapcsoló a 4Mhz (normál), és a "turbó" üzemmód között kapcsolja az órajelet. Hogy a turbó 6, vagy 7.12 MHz, azt a gép RESET gomb felöli oldalán lévő kapcsolóval lehet változtatni. Apróság, de a különböző "sebességi-fokozatokban" más színben világít a gépben lévő LED (piros, zöld, sárga)

A gép bal oldalán is történtek változások. A Cartridge foglalat mellett egy szabványos joystick bemenetet láthatunk, ami párhuzamos a beépített botkormánnyal, és működik vele a Joy auto-fire üzemmódja! A billentyűzet alatti fehér csatlakozóba az átalakított (101 gombos) PC billentyűzetet lehet csatlakoztatni, amin működik a numerikus-billentyűzet is. Természetesen a gép eredeti billentyűzete is működik.

A billentyűzet-csatlakozóhoz billentyűzet is tartozik. Nagyon jó minőségű PC billentyűzet, amit egy szervízben adtak ingyen, ugyanis elektronikai hibás volt. Az átalakításhoz az elektronikára semmi szükség nem volt, csak a mechanika lett felhasználva.

A HELIX Computer szerviz által felszerelt botkormány csatlakozó. Nagyon praktikus megoldás, hisz a beépített botkormánnyal párhuzamos és az autofire is működik rajta. Sajnos a bővítőpanelon lévő IC-kről a számozásukat gondosan lekaparták, ami megnehezíti a dokumentálását...

A Bozai Gábor-féle turbosítás. Az eredeti alaplapi kristály 12 Mhz-esre lett cserélve, és a 8 Mhz-es rendszer órajelgenerátor került a kiegészítő panelre. Az SMD kártyával ellentétben semmilyen órajelszinkronizációs áramkör nincs, a fagyás mentes átkapcsolás csak a szerencsén múlik.

Ez a floppy-meghajtó egy furcsa szerzet! Németországban szerelték össze az EXDOS kártyával (a meghajtó burkolatában volt fejjel lefelé.), A géppel, egy vastag fekete kábellel volt összekötve. Magyarországon akarták forgalmazni (amúgy 360K-s volt), mint egy olcsó meghajtó, azonban volt egy hibája! Csak német géppel működött megfelelően, az angol nyelvű gépeken, pár perc működés után (ha bemelegedett a gép), vízszintes csíkok kezdek ugrálni a képernyőn. Mindezt annak ellenére, hogy elvileg a német és angol gép között, csak a cartridge-ban volt eltérés... Az Exdos kártya különválasztása megoldotta a problémát.
A magyarázat pedig a német gépek burkolatában keresendő: belülről egy ezüst színű bevonat jelentősen csökkenti a zavarérzékenységet, mivel így az alaplap gyakorlatilag egy földelt burokban van. A gép és az EXDOS-kártya között kb. félméteres szalagkábel húzódott, ami rengeteg elektromágneses zajt szedett össze, így az angol géppel - ami saját maga is szedi össze - már nem ment el.

Egy másik BASF floppy meghajtó, szegény mindíg burkolat nélkül működött. Érdekessége, hogy a lemez behelyezése-kivétele, nem a hagyományos módon a lehajtható karral történt, hanem a 3.5-es meghajtókhoz hasonlóan, egy nyomógombbal. a kép tetején a szürke kábel egy kapcsolóban végződőtt, amivel ki-be lehetett kapcsolni az írás engedélyezését. (Ez természetesen nem "gyári" megoldás.)

Ne feledkezzünk meg az Ep alap háttértáráról, a hozzá adott magnóról, bizonyára mindenki ismeri... A géppel együtt a magnót is meg kellett venni, később már nélküle is árulták a gépet. Remote csatlakozó is volt rajta, így a gép tudja vezérelni (elindítani - megállítani).

A 08-47-es Nick-ek mind hibátlanul tudják az Iview képeket, játékokban sem jelentkezik pixelhiba, hűtőborda nélkül sem. (Üzemi hőmérséklete ugyanaz mindkét verziónak.)

08-04-es Nick-ek viszont Iview-ben láthatóan hibáznak, és azt, hogy játékokban ne nagyon legyen hiba, csak a hűtőbordával lehet elérni. Persze hosszabb használat után, főleg nyáron még így is előjöhet a hiba. Van olyan darab is, amivel bordával együtt is, rögtön bekapcsolás után is villognak a sárga pöttyök az Eat it Up-ban.

Cartridge kollekció. A bal felső az Ep Plus Cartridge, Cyrus sakkprogrammal. Alatta egy FENAS, jobb oldalon alul egy eredeti angol Basic, Jobb oldalon felül egy Utility programokat tartalmazó cartridge, amiben egy darab 64K-s EPROM van.

A fenti Cartridge közül három belülről. Legfelül az Ep Plus három foglalatos Cartridge (32K-s, 16K-s EPROM), középen az angol Basic (16K), legalul az Utility cartridge. Az átkötés a 64K-s EPROM címzéséhez szükséges.

Az Ep tápegysége nem túl jó minőségű. Eléggé melegszik, valószínűleg ez az oka, hogy egy idő után jó eséllyel "megadja" magát. Külön érdekesség, hogy sem a gépen, sem a tápon nincsen kapcsoló gomb. Balra egy "gyári" tápegységet láthatunk, jobbra egy javítottat. Érintésvédelmi szempontból nem tökéletes, de legalább jobb a hűtése...

Bizonyára minden Ep tulajdonosnak volt botkormánya. A mikroszámítógépek körében sokkal elterjedtebb volt a joystick, mint a mai PC-s világban, ez persze a játékok stílusának köszönhető. Szemben a mai analóg botkormányokkal, az akkori botkormányok digitálisak voltak, tehát csak az elmozdulás irányát voltak képesek érzékelni, annak mértékét nem. Ep-hez különösen fontos periféria volt, hiszen a beépített joystick nem bírta a "gyűrődést".
A képen látható botkormány mikrokapcsolós, hangosan kattog, viszont mindent kibír...

Angol reklámanyag, zömében nálunk ismeretlen programkazettákkal. A Raid még az eredeti címével (Raid over Moscow) szerepel, és a Starstrike borítója sem a végleges változat.

A gép forgalmazásának kezdetekor a Centrum, ismertető prospektust adott ki a gépről. Sok konkrétumot nem tartalmazott, inkább reklám jellege volt, mint ahogy az a képen látható előlapból is lehet sejteni. Tényként említik viszont a Spectrum emulátor létezését, amire akkor még jóideig várni kellett. Egyébként az Enterprise forgalmazásának sikere nem a reklámon múlott, még a tévében is reklámozták annak idején.

A prospektus PDF formátumban

Fekete-fehér változat PDF formátumban

Íme egy másik reklám prospektus, de ez angol nyelvű. Külön érdekessége, hogy a hátoldalán fel volt tüntetve a VTGe Electronics budaőrsi képviseletének a címe. A belső oldalakon a géphez csatlakoztatható színes monitor, és nyomtató létezéséról szerezhetünk tudomást.

Ez előbb említett angol nyelvű prospektusban látható ez a fénykép, rajta egy ENTERPRISE színes monitor! Még technikai paramétereket is közöltek róla. Így megtudhattuk, hogy a képernyő mérete 14", a képpont méret 0.43mm, felbontása 653*585. Ezt sem forgalmazták Magyarországon...

A Spectrum Világ hátoldalán hírdetik a Spectrum emulátort. A Centrum Áruházakban kapható 'a' Studio álltal készített emulátor nem tudott igazán sikert elérni. Ennek a legfőbb oka az ára volt: a kép tanúsága szerint 7770Ft-ba került, amiért csaknem egy Spectrum-ot lehetett kapni... Vígaszképpen odaírták, hogy System Bus Bridge nélkül csak 6300Ft, anélkül viszont használhatatlan volt!

Cikk egy német újságból (1985/11). Érdemes a gép billentyűzetét megfigyelni, ez valami sebtiben csinált német prototípus lehet: az eltérő gombok randán, össze-vissza vannak feliratozva, a funkciógombok még maradtak angolok.

A francia Soft&Micro magazin, 1985/1 számában megjelent cikk oldalai. A címkén még ELAN Enterprise 64 szerepelt. A túloldalon (a cartridge csatlakozónál), rajta van a francia cég neve is (Lansay). A legutolsó kép különösen érdekes! Nem kartonpapírral van megoldva a magnócsatlakozóknál a burkolat, a hűtőborda pedig csupasz, fekete.

Dr. Préry archívumából: Zozosoft ifjú korában. Látható a Kulcsár Tibitől frissen beszerzett NEC 3.5" floppy (amiről később kiderült, hogy 90 sávig bírja a tuningot), még csak oda van rakva a másik tetejére, később Apuci beszerelte a dobozba az 5.25-ös mellé. Az EXDOS kártyán még csak az egyik sor RAM van rajta, később lett pénzünk még 256K-t venni. A másik konfignak csak a Junosztyja látszik, az ekkor még magnós gép volt.

Az Enterprise Klub 1987-től működött a VSZ Közösségi házban. Mindig vártam a keddet, milyen újdonságokat fogok látni a klubban! (Az épületet időközben lebontották.) A levél tanúsága alapján nem volt könnyű a klubbot életben tartani... Az egyre nehezedő körülmények llenére 1993-ig működött itt a klub (Ami a Centrum Áruházak illetékes embereinek szemében nem is szálka, gerenda volt!). Némi kálvária után a klub az Illés utcába (VIII. kerület) költözött egy rövid időre, majd sikerült egy igazán jó helyet találni a Puskin utcában (VIII. kerület).

Lemezgyűjtemény. A jobb oldalon az első lemez a HWP szövegszerkesztő "gyári" lemeze. A "kornak megfelelően", 5.25" lemezeken.