Enterprise keringő
Ha azt mondod: Enterprise azt mondom: emulátor. Mert ilyenek
vagyunk. Mindig az kell ami nincs, mindig elégedetlenkedünk s a más ígéretét
tűzön-vízen át be akarjuk vasalni. Hát még ha arra alapozva mi magunk is továbbra
is ígértünk!
Ha azt mondom: Enterprise, ők azt mondják: nagyon jó. Lassan tízezren vannak
(a legutolsó adat szerint eddig pontosan 9 550 gép talált gazdára), s bár csak
negyvennel beszéltem, mindannyian lelkesen dicsérik. Mármint a gépet. A forgalmazó
Centrum Nagykereskedelmi Vállalatot és a gépet importáló, valamint a szoftverek
és kiegészítők fejlesztéséért felelős Novotrade Rt.-t már kevésbé. Mert jó,
hogy sok minden van, de gyakran hibás, és egy csomó dolog hiányzik. Hiába keresik
a boltokban a megjelent könyveket, szinte valamennyit szétkapkodták, a játékprogramok
drágák és sűrűn előfordul, hogy be sem lehet tölteni őket, a kábelek forrasztása
elenged, és amit a legrégebben várnak és keresnek, továbbra sincs.
Tények és (várható) eredmények
Ha azt mondom: emulátor, Rényi Gábor, a Novotrade Rt. vezérigazgatója azt mondja:
álljunk meg egy szóra. Sajnos egy elhamarkodott - s ahogy az eltelt idő is bizonyítja
-, túl korai ígéret alapján kialakult az a szemlélet, mintha az Enterprise-al
a Spectrum emulátor velejárna, s hogy még nincs, az egyenesen felháborító. Összesen
félmilliót gyártottak ebből a számítógéptípusból, de sehol a világon nem készítettek
hozzá emulátort. Az ötlet és a fejlesztés egyaránt hazai találmány, amire büszkék
lehetünk.
- És a be nem tartott ígéretekre, az elcsúszott határidőkre? A gép megjelenésekor
kész tényként adtuk hírül az emulátor létét, sőt a pontos fogyasztói árat is
leírtuk annak alapján, amit a sajtótájékoztatón hallottunk...
- Elmesélem, jó? Nem magyarázkodás, ezek tények, s már csak azért sem érzem,
hogy magyarázkodni kellene, mert rengeteg erőfeszítés és munka van az emulátor
mögött. A történet 1985-re nyúlik vissza. Szoftvereket készítettünk az Entersoft
nevű cégnek, pontosabban egy programozó-csoport alkotott a mi menedzselésünkkel.
Ekkor született meg az emulátor gondolata. Az ötletet fejlesztés követte, s
a terméket - ami tisztán szoftver volt! - felajánlottuk a külföldi partnernek.
Sajnos őket nem érdekelte igazán, nem sokkal később a cég is tönkrement, így
az emulátor egy időre fiókba került. Amikor az Enterprise-ok beérkeztek az országba,
újra elővettük, de hamar kiderült: a piac a hardver formát kívánta. És itt kezdődött
a baj. A fejlesztés gazdái - minden jog az övék volt! - elvállalták a gyártást,
csakhogy erre nem voltak felkészülve. Hamar kiderül, hogy nem tudnak megbirkózni
az alkatrészek beszerzésének, a szerszámok és egyéb anyagok megszerzésének gondjával.
Próbáltunk segíteni, ha azt mondták, ilyen IC vagy olyan égetőberendezés kell,
mi behoztuk. Sajnos így sem sikerült megoldani a sorozatgyártást, s mivel nem
szerződtek, nem volt mit tenni. Januárra jutottunk el oda, hogy ez a team belássa:
túlvállalták magukat, hiszen minden szoftvert és egyebet is - jól és határidőre!
- ők fejlesztenek a géphez. Ekkor sikerült megvennünk tőlük a jogokat és szervezni
kezdtük a gyártás feltételeit. Versenytárgyalást írtunk ki, tizenegy vállalatot
hívtunk meg. A nyertes a Videoton Automatika Leányvállalat lett, ötezer emulátor
gyártásáról írtuk alá a szerződést. Azért ők, mert a két legfontosabb szempontból
- ár és szállítási határidő - a legkedvezőbb ajánlatot ők tették. Az első ötszáz
emulátornak kint kell lennie a tavaszi BNV-n, erre garancia a Videoton neve.
A további 4 500 darabnak szeptember végéig kell a boltokba kerülnie. Természetesen,
segítünk amiben tudunk, a kísérletekhez összegyűlt és megmaradt alkatrészeket
átadjuk nekik.
Ígéretes kelléktár
Az Enterprise ma a legjobban ellátott számítógépfajta itthon - vallja Záng Zoltán,
a Novotrade Rt. igazgatója és Pásztor Tamás, a Centrum rendszerszervezője. Már
az induláskor negyvenhatféle programot kínáltak hozzá, ez a mai napig újabb
hatvannal gyarapodott, s még tizenhat - köztük Egy adószámító program is - fejlesztés
alatt van. Sok panasz volt a játékleírásokra, ezért a réginél kulturáltabb formában,
színes füzetekben, részletesebb leírásokat adnak ingyen a kazetták mellé. A
vevőszolgálat javítása érdekében három pesti áruházban (Úttörő, Otthon, Centrum
Kispest) márkasarkokat terveznek, ahol jól felkészült eladók válaszolnak majd
a vevők kérdéseire. Sokan hiányolják a szakirodalmat és dokumentációkat, ezért
április közepére újabb kiadás kerül a boltokba az EXOS 2.1., az EXDOS 1.3.,
az ISDOS 1.0. kiadványokból, valamint az Ismerkedés az Enterprise-al című könyvből.
A Hetedhét Enterprise még kapható, de már készül a folytatása is. Szerkesztés
és fordítás alatt van több új könyv is, így a gépi kódú programozásról szóló,
a régen áhított ROM lista és a Technical Manual magyar nyelvű, itthoni szerviztapasztalatokkal
kiegészített változata (németül áprilisban már kapható lesz). Az ígéretek szerint
hardver-kiegészítőkkel is bővül az Enterprise kelléktára. Már csomagolják a
monitorkábeleket, ezek illesztését a gépek karbantartásáért felelős Professional
PC szerviz garanciális szolgáltatásként elvégzi. Lesz egér négyezerért, és Speak
Easy nevű beszédszintetizátor 3750 forintért. A játékok megszállottainak ajánlják
a 790 forintos botkormányt, mert a tapasztalatok szerint a beépített inkább
a fejlesztéseknél alkalmas. Már a raktárban van az EXDOS lemezvezérlő kártya és a CP/M operációs rendszert tartalmazó mágneslemez. Amennyiben elkészül a
felhasználói kézikönyv és a leírás, kapható lesz 10 500 forintért. A már kapható,
illetve illeszthető lemezegységek sorát szeretnék bővíteni az új CUMANA típusú
meghajtó behozatalával. Ez igen nívós, a professzionális igényeknek is megfelelő
típus lesz, ebből következően bizonyára igen borsos áron. Monitorból is lesz
profi EGA, és olcsóbb színes is a házi felhasználóknak 35 ezerért.
Drágábbat - olcsóbban
A gép január óta az ÁFA miatt drágább, 16 900 Ft helyett 19 080-ért árulják,
de ez sem okozott különösebb visszaesést a forgalomban.
Állok a Corvin kirakata előtt és bámulok. A már ismerős dobozokon az új árak;
a gép 15 800, a magnó 3 280 Ft. Ez azt jelentené, hogy nem kötelező megvennem
a magnót, s a tavalyi árnál olcsóbban juthatok az alapgéphez? Nosza, fel az
emeletre, megkérdezem. A válasz, de még inkább a hangnem lehűti lelkesedésemet.
- Veheti, ha akarja, csak a gépet, de holnap úgyis visszajön a magnóért, mert
a csatlakozási felület olyan, hogy úgyis hiába próbálkozik mással.
Ilyen egyszerű ez, de szerencsére nem igaz. A boltok listát kaptak arról, mi
illeszthető a számítógéphez, s ezen néhány magnótípus is szerepel. Ha tehát
elég jólértesült vagyok, s nem hagyom, hogy rámijesszenek, dönthetek: veszem
amit mellé kínálnak, vagy sem.
Segíts magadon - és másokon is
A közel tízezer Enterprise-birtokosból 255-en otthonra leltek a VSZM Közösségi
Házban. Hetente kétszer működik itt az Enterprise klub, évi háromszáz forintos
tagdíj ellenében bárkit szívesen látnak. Óriási tömeg, zaj, de ez nem veszi
el a tagok kedvét. Egymás válla felett figyelik a monitorokat, tanácskoznak
és vitatkoznak töretlen lelkesedéssel. A körülmények nem túl ideálisak, hiszen
a klub semmilyen támogatást nem élvez, a Ház csupán saját hat gépét tudja a
tagok rendelkezésére bocsátani. Három jól felkészült, Enterprise-hoz értő fiatalember
válaszol kitartóan a kérdésekre, segít ha valaki hozzájuk fordul. S jönnek is
az ország minden sarkából, de még Csehszlovákiából is, hiszen a szenvedély nagy
úr. Büszkén mutogatják alkotásaikat, kicserélik gondolataikat és panaszkodnak.
- Játékkazettákat vettem az Úttörőben - mondja Kulcsár Tibor -, de az egyiken
semmi sem volt. Visszamentem kicseréltetni, de már óvatosabb voltam. Kértem
az eladót, próbáljuk ki, mielőtt elvinném. Hatot hiába próbáltunk betölteni,
csak a hetediken volt rajta a program. Négy-ötszáz forint talán kicsit sok egy
üres kazettáért, nem?
- Hiába van a játékok között színvonalas is, az ár nem igazít útba. Ugyanannyiért
kapok érdekes és izgalmas szoftvert, és lapos, unalmas játékot is. Itt megnézzük
egymás programjait, s legalább megtudom, mit érdemes megvennem - hangzik egy
másik vélemény.
- Én itt értettem meg egy csomó dolgot, amit a felhasználói kézikönyvben hiába
kerestem - mondja Samu László. - A szakirodalom nagy része még magas nekem,
de azt az egykét egyszerűbb könyvet amit kapni lehetett, már kinőttem. Szívesen
villamosozok órákat Újpestről, mert legalább mindent megtudhatok ami érdekel.
Ha azt mondom: Enterprise, a szótár így felel; vállalkozókedv, vállalkozás.
Úgy tűnik, ebből eddig nem volt hiány sem a forgalmazók, sem a fejlesztők, de
a vásárlók részéről sem. Jó lenne, ha ezt senki nem bánná meg.
Kiss Szabó Hédy (Mikrovilág 4. évf. 5. szám -1988. Március 16.)
Minden gépre, minden szinten...
Az egész olyan, mint egy mese. Kis országunkban létezik egy számítógépes klubhálózat, amely mentes mindenfajta bürokráciától.
Tagdíjat csak akkor kell fizetni, ha az összejöveteleknek otthont adó helyiség bérleti díja ezt megköveteli. Ebben a szervezetben minden tevékenység, segítség, valamennyi tanfolyam ingyenes. A légkör is felszabadult, hiszen itt semmi sem kötelező, senkinek sincs előírva, mivel foglalkozzon, s a valóban demokratikus módon választott vezetők sem erőszakolják rá a tagságra működési és szakmai elgondolásaikat. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) a Neumann János Számítógéptudományi Társaság HCC klubja olyan jól működik, hogy még külföldről is gyakran felkeresik őket, kutatva a jó klubmozgalom titkait.
Ami azt illeti, már a kezdet sem volt szokványos. Egy lelkes fiatalember, aki nemcsak a számítógépek, hanem a külföldi szakirodalom iránt is érdeklődött, olvasott a Byte című folyóiratban egy amerikai számítógépes egyesületről, a Homebrew Computer Clubról. Ez a klub olyan tagokkal dicsekedhetett, mint Steven Jobs és Stephen Wozniak, az Apple cég alapítói, s ebben az egyesületben mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját Bill Gates, a Microsoft elnöke. Nem véletlen, hogy mindez hősünknek is felkeltette az érdeklődését, s 1978 tavaszán levelet írt a klub elnökének, hogy táv-tag szeretne lenni. A többiről azonban meséljen inkább ő, a magyar HCC klub vezetője, Simonyi Endre.
- Írtam pár sort, amit azután sűrű levélváltás követett. Kiderült, hogy még jó páran vagyunk Európában, akik hasonló cipőben járunk. 1980-ban sikerült kijutnom az Egyesült Államokba, s bár éppen akkor nem volt összejövetel, megismerkedtem a klub néhány vezetőjével. A HCC elnöke arra biztatott, hogy a nevüket felvéve Magyarországon is próbáljak meg számítógépes klubot alapítani. Igent mondtam.
- Mi késztette arra, hogy ilyen kemény fába vágja a fejszéjét?
- Arra gondoltam, hogy az óceánon túl lényegében a klubmozgalom indította el az új ipari forradalmat, s ebből nekünk sem szabad kimaradnunk. Minthogy az első lépések megtételében sokat segítettek, viszonylag hamar el is kezdhettük a működést. Mindez egyszerűen hangzik, de azért ne higgye, hogy nem akadtak problémáink. Nem volt például "gazdánk", így nem tudtunk alakuló közgyűlést tartani. Megemlíthetem állandó terembérleti gondjainkat is, de úgy vélem, ezek csupán formai dolgok. Ami a lényeg: a tagok lelkesedésében nem volt hiba, nekikezdhettünk hát a szakmai munkának. Legelőször számítógépeket építettünk, kisebb-nagyobb sikerrel. A fordulatot az 1982-es év jelentette, amikor jól használható és meg is vásárolható házi számítógépek kerültek az országba.
- Hogyan változott meg a klub élete?
- Megalakult az első, igazi felhasználói csoport, ok voltak a "Sinclairesek": Számuk rövid idő alatt úgy felduzzadt, hogy jóval meghaladta egyéb géppel rendelkező társaikét. Időközben pártfogónk is akadt: a TIT Természettudományi Stúdiója; állandó gondunkat, a teremhiányt azonban ok sem tudták megoldani.
- Úgy hallottam, hogy az amerikai amatőr klubok nagy része is hasonló okok miatt bomlott fel...
- Így igaz. Szerencsére, vagy inkább a jó célok és a többé-kevésbé megtalált eszközök miatt ez a veszély nem fenyegetett minket. Ellenkezőleg, újabb és újabb klubjaink alakultak, általában géptípusra specializálódva. Jelenleg tíz klubunk alkot országos hálózatot, s azt hiszem, ezzel le is fedjük a Magyarországon jelentősebb példányszámban előforduló gépeket.
- Önöket, mint az NJSZT klubhálózatát ismerik. Hogyan kerültek ehhez a szervezethez?
- Amikor az első "A számítástechnika mindenkié, a számítástechnika mindenkiért" kiállítást rendezték, minket is meghívtak, mutassuk be munkáinkat. Olyan nagy sikerünk volt, hogy a társaság felkért arra, működjünk tovább kereteik között. Hosszas tárgyalássorozat következett, amelynek eredményeként végül is nem beléptünk, hanem csatlakoztunk a társasághoz, mégpedig úgy, hogy közben TIT-tagságunkat is megtartottuk.
Az elnök ezután klubjaikról mesél. A már említett Sinclaireseken kívül gyakran tartanak összejöveteleket a Commodore és az Enterprise gépek tulajdonosai. Ami kicsit meglepő, ez utóbbiak ma már többen vannak, mint a klasszikus házi számítógépcsalád, a Commodore tulajdonosai. Klubot alapítottak az Apple géppel rendelkezők, többségük különféle intézményeknél fér hozzá az ilyen - elsősorban Macintosh típusú - gépekhez. A klubtagok egy része, az Apple gépek borsos ára miatt, hasonmást épített, amelyet - találóan - Jonatánnak neveztek el. Az Atarisok idáig egyetlen klubba tömörültek, mostanában kezdenek el külön dolgozni azok, akiket az Atari ST típus érdekel. Akárcsak a Primósok, az IBM-klónosok is összejárnak. Ez utóbbiak XT/AT-seknek hívják magukat, s még csak véletlenül sem említik meg nevükben az IBM szót. Nem akarnak reklámot csinálni a Kék Óriásnak, s az is sokat nyom a latban, hogy a klubtagok közül senkinek sincs eredeti IBM-gépe. A kissé meghökkentő nevű 68XX klub tagjai a legkülönfélébb masinákat birtokolják, amelyekben egyvalami közös: mikroprocesszoruk típusszáma 68-cal kezdődik. S végül egy olyan klub is van, amelynek tagjai 32 bites gépet akarnak építeni.
- Gépépítésen kívül mivel foglalkoznak a klubtagok?
- Mindig vannak "újszülöttek", azaz újdonsült géptulajdonosok, akik ingyenes tanfolyamok keretében ismerkedhetnek meg az alapvető tudnivalókkal. Régebbi tagjaink részére pedig igyekszünk megszerezni az információkat a világ legfrissebb számítástechnikai újdonságairól, s annak elsajátításában is segíteni próbálunk, hogy miként lehet gépüket többé, jobbá tenni. Klubtagjaink ötletei kritikus meghallgatásra találnak, megbeszéljük, megvitatjuk különféle elképzeléseiket is.
Mindezekben a külföldi partnerek is sokat segítenek. A dinamikus elnöknek köszönhetően ugyanis jelenleg tizennégy amerikai klubbal van nagyjából állandó kapcsolatuk. A távoli "testvérek" újságokat, információs anyagokat, programokat küldenek - csupa olyan dolgot, amelyek egy klubmozgalom keretében kitűnően kamatoztathatók.
A HCC klubok életrevalóságát igazolja az is, hogy megalakulásuk óta már jó néhány géptípus eltűnt. Ám az arra szakosodott klubok nem szűntek meg, hanem a nevüket megtartva áttértek valamelyik utódgépre. S még egy érdekesség: az anyaszervezet, az amerikai HCC klub 1985-ben feloszlott. A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.
Horváth Annamária
Budapesti klubkörkép
A HCC-hálózatába tartozó fővárosi klubbok adatai:
A klubokkal kapcsolatos általános tudnivalókról az NJSZT titkárságán, a 329-349 vagy 329-390 telefonszámon adnak felvilágosítást.
(Mikrovilág 5. évf. 1. szám 1989 január 4.)
Programra várva
Az Enterprise gépnek beépített szövegszerkesztője van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a karakterkészlet is módosítható, máris kedvet kapunk a géphez. Később kiderül: az ígéretek jórészt teljesülnek, ha nem is minden szépséghiba nélkül.
Word Processor, magyarul szövegszerkesztő; az elnevezés enyhén nagyzolónak tűnik a "kicsike" láttán. A WP valójában egy teljes képernyős parancsbeviteli eszköz (virtuális periféria) megerősített változata. Erre a célra a szerkesztő tökéletesen megfelel. A hasonló (ár)kategóriájú gépek fárasztó parancs- és programbevitele, módosítása után szinte álomnak hat a munka: a lista tetszőleges darabjába bele lehet szerkeszteni; a sorokat összeolvasztani; négy-öt képernyőnyi szöveget vissza- vagy előrepörgetni, és vissza nyerni a frissiben elrontott program szövegét...
De lássuk most a szövegszerkesztőt. A gépet a BASIC cartridge nélkül bekapcsolva vagy a BASIC (vagy EXOS, IS-DOS) szintjéről a szövegszerkesztőt elindítva a képernyőn feltűnik a kikapcsolható ruler(vonalzó)sor, alul-felül pedig a funkcióbillentyűk használatát segítő (kikapcsolhatatlan) kis menü. Tudok karaktert, szót, sort beírni, beszúrni, törölni, tehát az alapszolgáltatások megvannak, akárcsak a bekezdés újraszerkesztésének és a jobb margó kiegyenlítésének a lehetősége. A tabulátor pozíciói és a margók átállíthatók. Ragyogó... de nem minden árnyék nélkül.
A program lemezegység nélkül is használható, bár meggondolandó egy nagyobb szövegbe belevágni csak magnóval. A szöveg egyébként kimenthető belső formában is (ekkor gyorsabban visszatöltődik, de ilyenkor csak a WP tudja használni) vagy a szabványos ASCII alakban; ekkor viszont nem működnek többé a szövegformáló funkciók.
Hiányoznak a szöveg keresésének, cseréjének, megkettőzésének funkciói. Bekezdés vagy sor áthelyezése lehetséges, de nem adható meg tetszőleges szöveghatár. Nem lehet a szöveg egy részét kimenteni; beilleszteni a meglévőbe bizonyos korlátozásokkal lehetséges, de nem kézenfekvő módon. Ha viszont törölni akarok egy hosszabb részt a szövegből, nem marad más megoldás, mint a DEL billentyűt kiékelni egy gyufaszállal és várni...
Aki komolyan foglalkozik szövegszerkesztéssel, nem nélkülözheti az ékezetes magyar betűket. Itt már jelentős különbség van a kétfajta, az angol és a német nyelvű gép között. A német gépen megvan néhány a számunkra is szükséges ékezetes betűk közül, de ez inkább talán hátrány, mint előny: ezek miatt nem lehet használni az érintett billentyűk szabványos alakját; másrészt az igénytelen felhasználót arra ösztönzi, hogy érje be ezzel a betűkészlettel, és ekkor születnek a borzalmasabbnál borzalmasabb alkotások.
Egy kis leleményességgel a teljes magyar karakterkészlet ráültethető mindkét gépre. Sajnos, ez sem ad minden szempontból kielégítő megoldást: az angol gép szövegszerkesztője csak az angol ábécé betűit tekinti betűnek, és az automatikus szóátvitel (wrap around) a legelképesztőbb helyeken vágja el a szavakat.
Bosszantó az is, hogy az igen nagy - és szinte korlátlanul bővíthető - memória ellenére a szöveg legfeljebb 16 kilobájt lehet. Még bosszantóbb, hogy erre a korlátozásra semmi sem hívja fel a figyelmet, ezért könnyen elvész a szöveg eleje.
Összefoglalva: az Enterprise beépített szövegszerkesztője főleg programok és parancs-(vagy batch) fájlok szerkesztésére, esetleg kisebb, saját célú feljegyzések, emlékeztetők nem túl igényes elkészítésére alkalmas. Az igényes felhasználóknak - íróknak, újságíróknak, fordítóknak - még várniuk kell egy komoly szövegszerkesztő programra.
Újlaki László (Mikrovilág 5. évf. 8. szám 1989 április 12.)
Mi történt az Enterprise Fórumon?
Nemsokára,
pontot tehetünk az Enterprise-sztori első fejezetének végére. Rövid időn belül
gazdára. talál az utolsó konfiguráció, lassan bővül a programkínálat időnként
kiegészítő hardverek és szoftverek jelennek meg de azt senki sem tudja igazángy
mi kerül majd a második fejezetbe.
Pedig a jövőre vonatkozó kérdések kimondatlanul is foglalkoztatják a közel 17
ezer jelenlegi tulajdonost. Ezért is választott jó időpontot a budapesti HCC
Enterprise Club vezetősége, amikor április 15-én fórumra invitálta a hazai illetékeseket
és a géptulajdonosokat.
Romvári Gábor, az EP Klub vezetője ügyesen választotta ki a meghívottakat, a
közel hetven érdeklődővel szemben a következők foglaltak helyet: Záng Zoltán,
a Novotrade Rt. számítástechnikai igazgatója, Heilig György, a Centrum Áruházak
Vállalat értékesítési és propaganda főosztályának vezetője, Pásztor Tamás, a
Centrum Nagyker Enterprise márkamenedzsere, Gottfried Tibor, az Agroindustria
Professional Kisszövetkezet Enterprise Márkaszervizének vezetője, Kopácsy Vilmos,
az "a"-Stúdió elnöke és Hermann József, a Titán Számítástechnikai
Kisszövetkezet elnökhelyettese.
Romvári Gábor megnyitója után Pásztor Tamás először a Centrum pályázatának értékeléséről
szólt. Elmondta, hogy a 3 hónappal meghosszabbított határidő ellenére sem érkezett
be megfelelő számú pályamunka, és az eddigi értékelések szerint igazi újdonsággal
alig találkoztak. Végül 7 TVC- és 26 Enterprise-tulajdonos indult a pályázaton.
(Az eredményhirdetésről és a pályázat tanulságairól egy későbbi számunkban szólunk.
)
Jelenleg négy fővárosi és a miskolci Centrum Áruházban kaphatók programok és
kiegészítő hardverek az Enterprise-hoz, de a közeljövőben Szegeden és Győrben
is megkezdik ezek árusítását. A TVC-tulajdonosok is örülhetnek, mert nemsokára
Kecskeméten és Székesfehérváron is kaphatók lesznek új TVC-programok és Videoton
számítógép-kiegészítők, mondta Pásztor Tamás, majd az első félévi újdonságokról
tájékoztatta a fórumon megjelenteket. Tervezik az Úttörő Áruházban már bevált
programmásoló szolgáltatás bővítését, valamint azt, hogy az egyébként drága
játékprogramokat bérbe adják az érdeklődőknek. Tizenkét fajta új játékkazetta
sokszorosítása folyik jelenleg, s akik ezek közül hármat vásárolnak, szerencsés
esetben ingyen másoltathatnak át egy negyediket. Az Enterprise Plus nevű cartridge
- amely 65 új Basic-utasítás értelmezésére teszi alkalmassá a számítógépet -
mellett egy televízióantenna-számítógépbemenet átkapcsoló is nemsokára megjelenik
a felsorolt Centrum Áruházak polcain.
Záng Zoltán
a szoftverbeszerzések nehézségeiről beszélt, majd elmondta, hogy míg a Centrum
az "a"-Stúdió által kifejlesztett játék- és felhasználói programokat
forgalmazza a jövőben, addig a Novotrade.Rt. folytatni kívánja eddigi fejlesztéseit,
ezért minden új szoftverötletet szívesen fogadnak. Az Enterprise tulajdonosai
joggal várják, hogy végre piacra kerüljön a géphez csatlakoztatható lemezmeghajtó
is - folytatta a Novotrade számítástechnikai igazgatója -, de a korábban kiválasztott
drive nem felelt meg a hazai felhasználói igényeknek. Most egy prototípus nyúzópróbája
folyik, s ha a tesztek elfogadható eredményt adnak, nemsokára kapható lesz a
lemezmeghajtó.
Az Enterprise-tulajdonosok kérdéseiből jókora csokrot gyűjtött össze Romvári
Gábor, s mi tagadás, néhány válasz előtt bizonyos feszültség volt tapasztalható.
Gottfried Tibor elmondta, hogy eddig közel 4000 gépet javítottak, ebből 3000-et
hardverhiba miatt vittek be. Az átalánydíjas javítás azért nem oldható meg,
mert a legfontosabb két processzort nem képes önállóan importálni a szerviz.
(Ezzel kapcsolatban Záng Zoltán később jelezte, hogy a Novotrade hajlandó vállalni
a szükséges alkatrészek beszerzését, természetesen csak nagyobb mennyiségben.
Idetartozik, hogy kis tételben nincs lehetőség az említett alkatrészek beszerzésére,
mivel azok csak a nagykereskedelem csatornáin keresztül vásárolhatók meg. )
A leggyakoribb hibákat a gyenge csatlakozók, az érzékeny fólia-tasztatúra okozzák
- állította a szerviz vezetője -, hardverkézikönyv kiadását pedig azért sem
tervezik, mert a tulajdonos javításai garanciavesztéssel járnának együtt.
Mikor lesz Győrben - és másutt új márkaszerviz? Válaszában Gottfried Tibor jogosan
hivatkozott a szakemberképzés nehézségeire, majd elmondta, hogy több elképzelés
foglalkozik a vidéki márkaszerviz-hálózat megteremtésével.
Igen nagy közéleti tapasztalatot sejtetett az a kérdés, amely így szólt: "Igaz
lehet-e az a szóbeszéd, hogy egyes áruházakban üres garanciajegyek kaphatók
haveri alapon, amelyek persze garanciális visszaélésre is lehetőséget adnak...?"
Mint a válaszból kiderült, ezeket a huncutságokat képtelen kiszűrni a szerviz.
Taps kísérte viszont azt a bejelentést, amely szerint a Professional tizenöt
mozgássérült számítógépének javítását végezte el ingyen.
Érdekes volt végighallgatni azt a mini-vitát, amely a játék- és felhasználói
programok ára. körül folyt. Záng Zoltán elismerte ugyan, hogy valóban drágák
a kazetták, de végül nehezen lehetett eligazodni a Novotrade és a Centrum árréseinek
útvesztőjében. Ígéretes azonban, hogy a két cég ezután külön fejleszti a szoftvereket,
és ebből akár olcsóbb és gazdagabb választékot is kaphat az Enterprise felhasználói
csapata. Már csak azért is, mert abban nem volt vita a két cég között, hogy
jelenleg egyértelműen drágának mondhatók a 293 és 568 forint közötti szoftverárak.
Több vélemény is elhangzott arról, hogy miért hirdethetik magukat azok a géptulajdonosok,
akik többnyire 20 forintért ígérik egy-egy program átmásolását.
Kétségtelenül nagy izgalmat okozott, amikor a Centrum képviselői a sorsolásra
hozott három Spectrum emulátort kitették az asztalra, a fórumon megjelentek
belépőjegye ugyanis egyben sorsjegy is volt. A három nyertes egészen biztosan
boldogan távozott az Enterprise Fórumról, de nem biztos, hogy gondoltak az Enterprise-sztori
második fejezetére. Amikor is már elkelt mind a 18 szer gép, és a tulajdonosok
várják a hardver- és szoftverkövetést, vagy egyszerűbben: a folytatást is.
Guttray László (Mikrovilág 5. évf. 11. szám 1989 május 24.)
Ürömünnep
Díjkiosztás helyett - eszmecsere
Különös kerékasztal-beszélgetésre invitált bennünket a Centrum Nagykereskedelmi Vállalat Enterprise márkamenedzsere, Pásztor Tamás. Az asztal körül a meghívón és rajtunk kívül még nyolcan ültek. Az alkalom pedig az volt, hogy befejeződött a Centrum- pályázata, amelyet Enterprise- és TVC-programok készítésére írtak ki.
A beszélgetés résztvevői:
Pásztor Tamás a Centrum Nagyker Enterprise márkamenedzsere,
Kopácsy Vilmos, az 'a' STUDIO elnöke,
Újlaki László pályázó,
Pilát Károly pályázó,
Huibert Béla pályázó,
Hoffmann András eladó (Centrum Kispesti Áruház),
Herbert Ferenc eladó (Úttörő Áruház),
Gyányi Sándor szoftverfejlesztő,
Beszeda Tamás szoftverfejlesztő
Ünnepélyes díjátadás is lehetett volna. Örömtől sugárzó arcok, ajándékok, előnyös forgalmazási szerződések a siker reményében, koccintás és gratulációk. De nem lett. A pályázat szabályos feltételek között, körültekintő rendszabályok mellett zajlott, tehát sikeres is lehetett volna. De az sem lett.
Mindössze hat résztvevő volt, ők írták a huszonhat Enterprise-programot, TVC-re még ennél is kevesebb, csupán hét pályamunka érkezett. És a harminchárom program közül a bírálók egyet sem találták, amely megütötte volna azt a szintet, hogy eladható termék lehessen belőle. Így hát az első, a második, de még a harmadik díjat sem adták ki, a nagyvállalat egy programozóval sem kötött forgalmazási szerződést. Helyette beszélgettek. A forgalmazók, a profi fejlesztők és, a csupán tapasztalatokkal gazdagodott amatőrök együtt keresték a fiaskó okait.
Pásztor T.: - Kétszer hosszabbítottuk meg a pályázat lejártának határidejét, de ez sem segített. Gyakorlatilag nem született értékelhető munka. Vannak ötletek, programrészletek, amelyekben rejlik némi fantázia, de forgalmazásra egyik sem alkalmas: A pályázat tehát kudarc. Három okot sejtek emögött, de szeretném, ha önök kiegészítenék véleményükkel az én gondolataimat, s együtt fogalmaznánk meg azokat a tapasztalatokat, amelyeknek a birtokában egy következő verseny sikeres lehet. Lássuk tehát.
Az egyik okot abban látom, hogy a felhasználók rendelkezésére álló dokumentáció, szakirodalom és programozási, segédlet igen szegényes, semmiképpen sem elégséges igényesebb, magas színvonalú programok készítéséhez. A szakkönyveket már eddig is sok bírálat érte. Tény, hogy kevés van belőlük, sok hibával, s most adják ki, azokat a könyveket, amelyeket már három éve kellett volna. A klubok egyik géptípus esetében sem jelentettek támaszt a pályázóknak, hiszen nem igazi alkotóműhelyek, sokkal inkább másolásra, "programgyarapításra" rendezkedtek be. Az is egy ok lehet, hogy az igazán profikat kizártuk a versenyből, de erre jó indokunk volt. Részvételük egyenlőtlen feltételeket teremtett volna, s egyébként is elfoglaltak, túlterheltek, a sok megrendelés miatt. Persze lehetnek más okok is, sőt az is megeshet, hogy rosszul latom a dolgokat.
Mikrovilág: - Az itt megjelent pályázók most bizonyára csalódottak, talán sértettek is. Valószínűleg egészen másra számítottak. Lehet, hogy szerintük a Centrum és munkatársai tehetnek arról, hogy hiába szentelték idejüket és energiájukat erre a vetélkedésre.
Beszeda T.: - Egyike voltam azoknak, akik a TVC-re érkezett programokat bírálták. Sajnos, tapasztalataim nem túl kedvezőek. A programok között csak egy-két értékelhető részletet találtam, azok is olyan témájúak voltak, amiből már több is van a piacon. Volt ugyan egy rádiótechnikai program, amely tartalmazott eredeti elemeket, de az is inkább egy rádiótechnikai szaklapba illett, mint az áruházak polcaira. Mit mondjak, nem lepődtem meg túlságosan. A TVC-hez még annyi dokumentáció sincs, mint az Enterprise-hoz, s ami van, az is hibás, gyenge. Sok év után végre napvilágot látott a ROM lista, de persze ez is késve, mert hamarosan kijön a TVC 64 + típus,- amelyhez használhatatlan lesz. Így szinte lehetetlen programozni. Használható információhoz a TVC klubban sem juthat az érdeklődő, a Videoton nem támogatja a fejlesztőket, akik így magukra vannak hagyatva.
Kopácsy V.: - Hasonló problémák vannak az Enterprise esetében is. A mi stúdiónk is keservesen, de végre valahára felépített egy fejlesztőrendszert, s hatékonyan tudunk dolgozni. Ám nem volt könnyű az út. Egy évig fejtettük vissza a ROM-ot, gyűjtöttük az információkat, ezért mi sem szívesen adjuk ki azt a tudást a kezünkből, amit nehezen szereztünk.
Pilát K.: - A pályázat sikertelensége szerintem azon is múlott, hogy nem volt megfelelő a hírverés. Az én kezembe is csak véletlenül került egy szórólap. Jobb lett volna, ha több újságban hirdetik, vagy az áruházak kirakatában felhívások, plakátok népszerűsítik a versenyt.
Huibert B.: - Hasonlóan rosszak a tapasztalataim. Én ugyan újságban olvastam a pályázatról, de mivel szerettem volna bővebbet is tudni, hát bementem a legközelebbi Centrumba érdeklődni. Semmivel sem lettem okosabb; még csak nem is hallottak róla...
Pásztor T.: - Sajnos, igazat kell adnom: nem hirdettünk eleget, s főleg jól, bár azt hiszem, ha jobban csináljuk, akkor is gyenge lett volna a színvonal...
Újlaki L.: - Bár az eddigiekkel tökéletesen egyetértek, más okait is látom a kudarcnak. Szerintem egy pályázatnál elengedhetetlen, hogy a versenyzők értsék: miért, milyen célból hirdették meg a versenyt. Hogy el tudják dönteni, egyáltalán megéri-e fáradni, milyen díj, nyeremény várja a győzteseket. A forgalmazási szerződés, érzésem szerint nem motivál eléggé. Ha van egy profi, értékesítésre alkalmas programom, azt pályázat nélkül is felajánlhatom megvételre. Az szerintem nem díj. Arról nem is beszélve, hogy amatőrtől, különösen megfelelő segédlet hiányában nem várható el, hogy profi módon megírt programot adjon ki a kezéből.
Gyányi S.: - Már az is jó lenne, ha akár Basic-ben, de igazán jó, valóban eredeti ötletek születnének. Azután azt mi profi módon, profi eszközökön termékké fejleszthetnénk.
Herbert F: - Egyébként, ha valakinek van eladásra alkalmas programja, most már valóban felajánlhatja értékesítésre, de ez nem volt mindig így. Amíg a Novotrade-del élt a szerződés, nem vehettünk mástól programot, csak rajtuk keresztül.
Pásztor T.: - Bizony, hosszú ideig meg volt kötve a kezünk. A megállapodás értelmében valamennyi support (a számítógép ellátása minden "földi jóval") a Novotrade-é volt, így nálunk hiába jelentkezett bárki színvonalas programmal, kénytelen voltam elutasítani, illetve a Novotrade-hez küldeni. A reakció nem volt túlságosan kedvező. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy inkább maga legyártja a programját és házal vele, de rájuk nem bízza. Ismerétes, hogy mennyi panasz volt már a programok minősége ellen. Silány kazetták, vérszegény leírások, a hibás sokszorosítás miatt a program be sem jelentkezik... A sok bosszúság, jogos vevői panasz miatt mára már meg kell küzdenünk a forgalmazókkal szembeni előítéletekkel is. Pedig mindig igyekeztünk javítani, ha panasz érkezett. Az új felállástól, az 'a' STUDIO-val való együttműködéstől reméljük, hogy jobb programok, olcsóbb árak, több, közérdeklődésre számot tartó szakkönyv jelenik majd meg időben, s a felhasználók is elégedettebbek lesznek.
Herbert F.: - A fejlesztőknek kedvezőbb feltételek kellenek, mint amilyenekkel a Novotrade szerződéseket kötött velük. A 80-20 százalékos arány - természetesen nem a szerző javára - nem túl csábító...
Újlaki L.: - Még mindig azt vallom, hogy akár pénzjutalom, akár tárgyi nyeremény, például hardverkiegészítők, vonzóbbak egy versenyző, különösen egy gyerek számára, mint egy érthetetlen és bonyolult forgalmazási szerződés ígérete. Egy újabb pályázat esetén célszerű lenne valami konkrét ösztönző.
Hoffmann A.: - Jó lenne, ha egy következő pályázat után eladható, sikeres programok töltenék meg az áruházak polcait, de ehhez tényleg az szükséges, hogy más díjazási rendszerrel jobban felkeltsük a számítógép-kedvelők alkotókedvét. Az, hogy egy-egy programból véres verítékkel el tudunk adni pár száz darabot, szerintem sem nagy vonzerő.
Pásztor T.: - Ősszel újabb pályázatot tervezünk, és megfogadjuk ezeket a tanácsokat. Úgy gondoljuk, akkor még szabadabb kezet adunk a programozóknak, nem határozzuk meg a szoftverek témáját sem, ki-ki olyat csinál, amilyet akar.
Kopácsy V.: - Mi pedig ígérjük, hogy fejlesztő szoftverekkel, tanácsadással, konzultációval segítünk.
Mikrovilág: - Ez mindenesetre reményt kelthet a következő pályázókban. De mi lesz azokkal, akik most versenyeztek, s bár nem arattak átütő sikert, mégiscsak dolgoztak, küzdöttek? Nincs nyertes, nem közölhetünk névsort...
Pásztor T.: - Természetesen mindenkinek vagy személyesen vagy levélben megköszönjük a részvételt, a munkát; s kisebb tárgyjutalmakkal honoráljuk igyekezetét.
Szabó Hédy (Mikrovilág 5. évf. 15. szám 1989 július 19.)
Nem sima, de fordított
Az idei évtől az a furcsa helyzet állt elő, hogy az Enterprise számítógépek eltűntek a Centrumokból, s már csak a Novotrade 2C áruházában lehet kapni. Igaz, jóval olcsóbban, mint azelőtt a nagyáruházakban. Az ok: a Novotrade Rt. - amely a számítógépeket importálta- s a Centrum Nagyker - amely boltjaiban forgalmazta - szerződése megszűnt. Nem simán fordult a kocka, s most a Centrum az, amelyik az 'a' STUDIO-val való együttműködés keretében fejleszteti, forgalmazza a programokat, új szakkönyvsorozatot indított. S ha a Novotrade új programokat is akar árulni gépei mellé, hát bevásárol a Centrumban...
A pályázat kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetésen is sokszor elhangzott a Novotrade neve, s nem igazán a dicséret, az elismerés hangján. "Ominózus decemberi árbotrányként" emlegetik azt az eseményt, amelyik a szerződés megszűnéséhez vezetett; sok kifogás érte a Novotrade által sokszorosított kazettákat, a játékleírásokat, szakkönyveket és dokumentációt. Sőt még az is elhangzott, hogy a Novotrade kizsákmányolja a programozókat...
-Nem is tudom, hol kezdjem a válaszadást - mondja Záng Zoltán, a Novotrade Rt. számítástechnikai igazgatója. - Talán az "árbotrány" történetével. 1986-ban kötöttünk szerződést a Centrummal 10 ezer gép eladására, és további 8 ezer gépnél az elővételi jog biztosítására. De mindig mondtuk, hogy nekünk a külföldi partner felé 18 ezer darabra szóló kötelezettségünk van! Arról nem tehetünk, hogy a Centrumnak értékesítési nehézségei voltak, s a további nyolcezerből jelentős árengedmény után is csak háromezeregynéhányat vettek át. Nem vállalhattuk, hogy a több mint négyezer gép a nyakunkon maradjon, hát elkezdtük árulni. Bekerülési áron, magyarul haszon nélkül, 11 900 forintért. Igaz, erről a lépésünkről nem értesítettük írásban a Centrumot, viszont visszavásároltuk tőlük a megmaradt készletüket, ami számunkra ráfizetéses volt.
- Nézzük a support problémáját. Úgy látszik, nem szolgálta a vásárlók érdekeit, hogy csak a Novotrade-en keresztül történhetett a programfejlesztés, adhatták ki a könyveket, mindent, ami kiegészítőül szolgál az Enterprise-hoz. Sok a baj a kazettákkal, a leírásokkal is.
- A szerződés nem tartalmazott kizárólagossági jogot a javunkra; a Centrumnak csak tájékoztatási kötelezettsége volt. Tehát azzal dolgoztatott, attól vásárolt, akitől akart, csak szólnia kellett. A cáfolatot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy, a hátunk mögött leszerződtek azokkal a fejlesztőkkel, akik azelőtt nekünk dolgoztak... A kazetták valóban sokszor silány minőségűek, de legalább, vannak. Azt vettünk, amit kapni lehetett, s mindig szó nélkül cseréltük a hibásakat. Hogy sokára jelennek meg a szakkönyvek? Elcsépelt dolog mindig nyomdára és papírhiányra hivatkozni, de miért húznánk az időt, nekünk üzlet a könyv!
- Végül: valóban kirabolja a Novotrade a programozókat? Igaz a 80-20 százalékos megosztás?
Vissza is utasíthatnám a vádat, de inkább válaszolok. Minden szerződést egyénileg kötöttünk a fejlesztőkkel, s általában fix összegben egyeztünk meg, nem a nyereség százalékos-elosztásában. Egy kazettáért átlagban úgy kétszázötven forintot kértünk a Centrumtól, s ebben benne van minden költségünk az alap-anyagtól a munkadíjig, a nyomdáig, rezsiig. Ami maradt, nagyrészt programozóé lett. Biztosan nem jártak rosszul. Hogy aztán az a program miért került majd kétszeresébe a Centrum áruházban...?!
Jelenetek egy házasságból
Ülök az egyik fél tárgyalójában, hallgatom az érveit, megértem a sértettségét, indulatait. Igaza van. Az ő szemszögéből. Ő nem akarta a válást, a szakítást, de hát köti az adott szó, érthetően óvja régi kapcsolatait, és bármennyire megérti, mégsem tudja méltányolni a másik személyes gondjait. Higgyem el, elég neki a saját baja. S különben is: az a háta mögötti lepaktálás a saját embereivel, az igazán övön aluli volt, bőven kimeríti a hűtlen elhagyás fogalmát...
Rágom a ceruzám végét, feszengek a, másik- fél szobájában, pedig nem először járok itt sem. Két év alatt sokszor bekopogtattam egy kis beszélgetésre, drukkoltam a terveinek, tiszteltem a harcát. Lestem, sikerül-e időre beváltania ígéreteit, már csak azért is, mert én hittem benne, s az ő szavai alapján ígértem tovább. És hát ugye, senki sem szereti, ha a szájából... Szóval régóta, ismerem a gondjait és neki is igaza van. Ha már a nagy álom; az eredeti elképzelés füstbe ment, legalább mentsük, ami menthető. No és ott vannak, akiknek ígértünk, ahogy mondani szokták, ők is a mi kutyánk kölykei, igazán igém lehet cserbenhagyni őket ...
Még ma is előttem van az a két évvel ezelőtti napsugaras nyári délelőtt, amikor bejelentették. Ők ketten. Akkor még mindketten ott ültek az emelvényen, fénylő mosollyal az arcukon, a legnagyobb egyetértésben, kart karba öltve ecsetelték a vonzó terveket, a biztató jövőt. Mi tanúk, pedig hallgattuk...
...azután megírtuk lapjainkban az örömhírt. Hogy új, számítógép érkezett! A neve Enterprise 128K és igazán megbízható, sokat tudó gép. Bővíthető is, és sokféle kiegészítő, program, könyv és mifene van, no meg lesz is hozzá. A Novotrade Rt. behozta, s a Centrum árulja.
Azután jöttek a hétköznapok, az árdrágulás, az ÁFA, az alkatrészbeszerzési nehézségek. Nem volt importengedély, csúsztak a nyomdai határidők, hiánycikké vált a papír. Először még együtt küzdöttek, jóban és rosszban segítve egymást, volt energiájuk a megújulásra, a szebbet-jobbat akarásra. Azután belefáradtak. Mindegyiknek elsődleges lett a saját érdeke, a saját megoldhatatlan problémája, s egyre gyakoribb lett az egymásra mutogatás. Azután jött a válás. A "vagyonmegosztásnál" az egyik félnek vérveszteség árán a gépek további árusítása jutott, a másik új partnerrel szövetkezve - a kiegészítők, programok, szakkönyvek írása, fejlesztése, forgalmazása mellett döntött. Most külön próbálnak szerencsét.
Még kapható, még van néhány száz Enterprise a Novotrade 2C áruházában. Olcsóbb, mint a Centrumnál volt, igaz, nem kapható OTP-részletre. Gyorsan túl akarnak adni rajta, s úgy néz ki, sikerül is.
Programot, játékleírást, minden egyebet a Centrum és új társa, az 'a' STUDIO nevű számítástechnikai kisszövetkezet fejleszt, gyárt és forgalmaz. Új lendülettel, új tervekkel, új ígéretekkel. A további jövőben talán még saját újság is lesz az Enterprise szerelmeseinek.
Tehát még küzdenek, még bizonyítani akarnak egymásnak és nekünk is, felhasználóknak. Még folyik a harc kegyeinkért, ahogy az egy válás után lenni szokott. Még mindegyik nagyobb dobostortával akar meglepni bennünket...
De újra jönnek majd a hétköznapok. Elfogynak a gépek, s az új házasoknak sem lesz papír, kazetta, nyomda. Mi lesz akkor a tizennyolcezer Enterprise tulajdonossal? A "hátrányos helyzetű válási árvák" sorsa vár rájuk?
Szabó Hédy (Mikrovilág 5. évf. 15. szám 1989 július 19.)
Mitől döglik a szoftver?
- Létezik olyan játék- vagy felhasználói programötlet, amely óriási sikert jelent?
- Biztosan, de ez még nem jelenti azt, hogy három- vagy ötszáznál nagyobb példányban elfogyna. A boltokba kerülő szoftvereket ugyanis köztudottan másolják, azaz lopják...
Két évvel ezelőtt még folyamatos és erőteljesen bővülő szoftverellátásban reménykedtek a házi számítógépesek. A Novotrade, mint a legnagyobb hardverimportőr sorra ajánlotta az új játék és felhasználói programokat, mostanában azonban mintha megtörne a korábbi lendület. Legjobban az Enterprise-tulajdonosok érezhetik majd a megtorpanást - mondta mintegy bevezetésként Kopácsy Vilmos, az 'a' STUDIO elnöke. Idetartozik az is, hogy éveken át a Novotrade megbízásából az 'a' STUDIO fejlesztette az Enterprise hazai szoftvereit, amelyeket a kijelölt Centrum Áruházak polcain találhatunk meg.
- A helyzet az, hogy ilyen kis darabszámban senkinek sem érdeke a programok forgalmazása. A Novotrade-nek nem érdemes beszereznie, nekünk nem érdemes fejlesztenünk, a Centrumnak pedig nem érdemes forgalmaznia az Enterprise kazettákat.
- Csakhogy a géptulajdonosok joggal várják folyamatosan az új programokat...
- A Centrum polcai tele vannak eladatlan játékkazettákkal. Az már más kérdés, hogy csak a kijelölt áruházakban kaphatók, így a vidéki géptulajdonosok óriási hátrányban vannak még akkor is, ha elvileg postán, utánvéttel megkaphatják az újdonságokat. Az az általános tapasztalat, hogy 300-400 példánynál több még a legjobb kazettákból sem fogy el.
- Lehet, hogy drágák a programok?
- Mi, fejlesztők nem befolyásolhatjuk a kereskedők által kialakított árakat, tehát azt, hogy melyik program kerüljön 300 forintba és melyik 600-ba. Véleményem szerint az a nagyobb baj, hogy a játékprogramok szellemi értéke szinte fordítottan arányos az árral. Nagyon nagy hiba, hogy a számítógépek eladásánál nem regisztrálták a vevőket. Mi az 'a' STUDIO-ban összegyűjtöttünk közel 6000 címet, de ez csak harmada az összes Enterprise-tulajdonosnak. Így nehéz előzetesen felmérni a várható igényeket.
- Miért zavarja ez a fejlesztőket, hiszen az értékesítés a kereskedők dolga?
- Így van, de ha a felhasználó ötven kilométeres körzetben bőséges programválasztékot talál, akkor nem utazik minden újdonságért a "centrumos" nagyvárosokba.
- Hol találhat ötven kilométeres körzetben új szoftvert a tulajdonos?
- A neppereknél. Azt hiszem, nem én mondom ki először, hogy a programokat lopják. Egyszerűen úton-útfélen másolják játék- és felhasználói programjainkat. Ezt mindenki tudja, csak nem szívesen beszél róla.
- Ha ilyen könnyű a másolás, akkor talán érdemes lenne védelemmel ellátni a kazettákat.
- Azon már túl vagyunk; minden kazettánkat az éppen legkorszerűbb védelemmel zárjuk, de a másolóprogramok együtt fejlődnek a védelemmel. Idén már nagyobb biztonsággal dolgozunk, karácsonytól az értékesebb felhasználói programokat tartalmazó kazetták mellé egy "hardver-kulcsot" is adunk, ami nélkül lehetetlen futtatni a szoftvert.
- Gondolom, ettől még drágábbak lesznek a programok.
- Nem. Sőt, egy érdekes megoldással az eddiginél olcsóbban kaphatók majd a kazetták. Ugyanis a Centrum raktáraiban maradt programkazetták B oldalára vadonatúj játékokat másolunk, s a két szoftvert nem dupla, hanem csak másfélszeres áron vehetik meg az Enterprise-tulajdonosok.
- Ha már az új programoknál tartunk: mi várható karácsonyra?
- Több kalandjátékkal jelentkezünk, ilyenek például a Spion, az Insane, a Tutti Frutti, elkészült a Süsü, a sárkány számítógépes változata, és bizonyára nagy sikere lesz az Alternatív Olimpia című programnak, amely nyolc helyszínre viszi el a játékost. Bár nemsokára megváltozik az 'a' STUDIO profilja, remélem, jövőre is 30-40 új szoftverrel jelentkezünk a piacon.
- Az 'a' STUDIO foglalkozik külső szerzők programjainak menedzselésével is?
- Elvileg igen, de a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. A már említett okok miatt a szerzőknek nem igazán éri meg, hogy játékprogramokat fejlesszenek. Ráadásul a grafika és a zene minden esetben tökéletesítésre szorul, így nekünk is komoly utómunkákat kell végeznünk, ami csökkenti a szerző hasznát.
- Mennyit kereshetne egy tehetséges fejlesztő, ha betoppanna a világ legjobb játékötletével?
- Két lehetőség van: vagy egyösszegű szerződéssel megvesszük a teljes körű felhasználás jogát, vagy eladott kazettánként fizetünk. Az első változat igen kényes, hiszen minden rizikót átvállalunk, ilyenkor 30-50 ezer forintot fizetünk. Ha kazettánként jutalékban állapodunk meg, akkor a program kidolgozottságától és az ötlet eredetiségétől függően 15-50 forint üti a szerző markát. Ezek persze irányárak, amelyektől esetenként eltérhetünk.
- Ezek az összegek nem csábítják a fejlesztőket?
- Aki már képes arra, hogy jó játékprogramot írjon, az többnyire ennél sokkal jobban fizető szoftverfejlesztésekkel foglalkozik. Ráadásul a szerzők zöme azt szeretné, ha azonnal fizetnénk. Erre az 'a' STUDIO nincs berendezkedve, mi csak az eladások után tudunk fizetni. Egyszerűen nincs annyi forgótőkénk, amennyivel a gyártást is finanszírozhatnánk.
Az 'a' STUDIO gondokkal küzdve fejleszti a programokat, a Centrum becsületből foglalkozik a kazetták forgalmazásával, az Enterprise-tulajdonos pedig kevesli és drágának találja a szoftvert. Ezt hívják patthelyzetnek. Egyelőre senki nem tud lépni - talán majd akkor, ha új figurák is megjelennek a szoftverpiac képzeletbeli sakktábláján.
-ray (Mikrovilág 5. évf. 24. szám 1989 november 22.)
Dobgép
Akik nem riadtak vissza egy "kis" gépeléstől" egy használható
Dobgép-programmal lehettek gazdagabbak. A program 7-féle dob-hangot tud megszólaltatni.
Betöltés után választhatunk, hogy új ritmust kívánunk szerkeszteni, elmenthetjük
"remekművünket", vagy egy korábban elmentett ritmust szólaltatunk
meg.
Ha új ritmust készítünk, először a fázisok számát kell megadnunk, majd sorban
minden "dobütésre" meg kell adnunk a hang típusát, hosszát és magasságát.
Vigyázzunk, a program semmilyen hibakezelést nem tartalmaz, ha rossz adatot
viszünk be a program hibaüzenettel leáll. A ritmus lejátszásakor a + / - billentyűkkel
gyorsíthatjuk / lassíthatjuk a ritmust (a + billentyű eléréséhez a SHIFT-et
is nyomnunk kell!), az 'M' megnyomásával visszaléphetünk a menübe.
|
Falazó |
 |
Persely Számbetű |
 |
