Enterprise keringő
Enterprise (no meg TVC) hírmondó
Minden gépre, minden szinten...
Budapesti klubkörkép
Programra várva
Mi történt az Enterprise Fórumon?
A Novotrade skálája
Rózsaszínű, de csak a madár...
Ürömünnep
Nem sima, de fordított
Jelenetek egy házasságból
A 2C kosarából - Démonok Birodalma
Mitől döglik a szoftver?
Új oldalunkról...
Egyet fizet, kettőt kap
Játékkalauz
Az Enterprise grafikai lehetőségei
Programok
Ha azt mondod: Enterprise azt mondom: emulátor. Mert ilyenek
vagyunk. Mindig az kell ami nincs, mindig elégedetlenkedünk s a más ígéretét
tűzön-vízen át be akarjuk vasalni. Hát még ha arra alapozva mi magunk is továbbra
is ígértünk!
Ha azt mondom: Enterprise, ők azt mondják: nagyon jó. Lassan tízezren vannak
(a legutolsó adat szerint eddig pontosan 9 550 gép talált gazdára), s bár csak
negyvennel beszéltem, mindannyian lelkesen dicsérik. Mármint a gépet. A forgalmazó
Centrum Nagykereskedelmi Vállalatot és a gépet importáló, valamint a szoftverek
és kiegészítők fejlesztéséért felelős Novotrade Rt.-t már kevésbé. Mert jó,
hogy sok minden van, de gyakran hibás, és egy csomó dolog hiányzik. Hiába keresik
a boltokban a megjelent könyveket, szinte valamennyit szétkapkodták, a játékprogramok
drágák és sűrűn előfordul, hogy be sem lehet tölteni őket, a kábelek forrasztása
elenged, és amit a legrégebben várnak és keresnek, továbbra sincs.
Tények és (várható) eredmények
Ha azt mondom: emulátor, Rényi Gábor, a Novotrade Rt. vezérigazgatója azt mondja:
álljunk meg egy szóra. Sajnos egy elhamarkodott - s ahogy az eltelt idő is bizonyítja
-, túl korai ígéret alapján kialakult az a szemlélet, mintha az Enterprise-al
a Spectrum emulátor velejárna, s hogy még nincs, az egyenesen felháborító. Összesen
félmilliót gyártottak ebből a számítógéptípusból, de sehol a világon nem készítettek
hozzá emulátort. Az ötlet és a fejlesztés egyaránt hazai találmány, amire büszkék
lehetünk.
- És a be nem tartott ígéretekre, az elcsúszott határidőkre? A gép megjelenésekor
kész tényként adtuk hírül az emulátor létét, sőt a pontos fogyasztói árat is
leírtuk annak alapján, amit a sajtótájékoztatón hallottunk...
- Elmesélem, jó? Nem magyarázkodás, ezek tények, s már csak azért sem érzem,
hogy magyarázkodni kellene, mert rengeteg erőfeszítés és munka van az emulátor
mögött. A történet 1985-re nyúlik vissza. Szoftvereket készítettünk az Entersoft
nevű cégnek, pontosabban egy programozó-csoport alkotott a mi menedzselésünkkel.
Ekkor született meg az emulátor gondolata. Az ötletet fejlesztés követte, s
a terméket - ami tisztán szoftver volt! - felajánlottuk a külföldi partnernek.
Sajnos őket nem érdekelte igazán, nem sokkal később a cég is tönkrement, így
az emulátor egy időre fiókba került. Amikor az Enterprise-ok beérkeztek az országba,
újra elővettük, de hamar kiderült: a piac a hardver formát kívánta. És itt kezdődött
a baj. A fejlesztés gazdái - minden jog az övék volt! - elvállalták a gyártást,
csakhogy erre nem voltak felkészülve. Hamar kiderül, hogy nem tudnak megbirkózni
az alkatrészek beszerzésének, a szerszámok és egyéb anyagok megszerzésének gondjával.
Próbáltunk segíteni, ha azt mondták, ilyen IC vagy olyan égetőberendezés kell,
mi behoztuk. Sajnos így sem sikerült megoldani a sorozatgyártást, s mivel nem
szerződtek, nem volt mit tenni. Januárra jutottunk el oda, hogy ez a team belássa:
túlvállalták magukat, hiszen minden szoftvert és egyebet is - jól és határidőre!
- ők fejlesztenek a géphez. Ekkor sikerült megvennünk tőlük a jogokat és szervezni
kezdtük a gyártás feltételeit. Versenytárgyalást írtunk ki, tizenegy vállalatot
hívtunk meg. A nyertes a Videoton Automatika Leányvállalat lett, ötezer emulátor
gyártásáról írtuk alá a szerződést. Azért ők, mert a két legfontosabb szempontból
- ár és szállítási határidő - a legkedvezőbb ajánlatot ők tették. Az első ötszáz
emulátornak kint kell lennie a tavaszi BNV-n, erre garancia a Videoton neve.
A további 4 500 darabnak szeptember végéig kell a boltokba kerülnie. Természetesen,
segítünk amiben tudunk, a kísérletekhez összegyűlt és megmaradt alkatrészeket
átadjuk nekik.
Ígéretes kelléktár
Az Enterprise ma a legjobban ellátott számítógépfajta itthon - vallja Záng Zoltán,
a Novotrade Rt. igazgatója és Pásztor Tamás, a Centrum rendszerszervezője. Már
az induláskor negyvenhatféle programot kínáltak hozzá, ez a mai napig újabb
hatvannal gyarapodott, s még tizenhat - köztük Egy adószámító program is - fejlesztés
alatt van. Sok panasz volt a játékleírásokra, ezért a réginél kulturáltabb formában,
színes füzetekben, részletesebb leírásokat adnak ingyen a kazetták mellé. A
vevőszolgálat javítása érdekében három pesti áruházban (Úttörő, Otthon, Centrum
Kispest) márkasarkokat terveznek, ahol jól felkészült eladók válaszolnak majd
a vevők kérdéseire. Sokan hiányolják a szakirodalmat és dokumentációkat, ezért
április közepére újabb kiadás kerül a boltokba az EXOS 2.1., az EXDOS 1.3.,
az ISDOS 1.0. kiadványokból, valamint az Ismerkedés az Enterprise-al című könyvből.
A Hetedhét Enterprise még kapható, de már készül a folytatása is. Szerkesztés
és fordítás alatt van több új könyv is, így a gépi kódú programozásról szóló,
a régen áhított ROM lista és a Technical Manual magyar nyelvű, itthoni szerviztapasztalatokkal
kiegészített változata (németül áprilisban már kapható lesz). Az ígéretek szerint
hardver-kiegészítőkkel is bővül az Enterprise kelléktára. Már csomagolják a
monitorkábeleket, ezek illesztését a gépek karbantartásáért felelős Professional
PC szerviz garanciális szolgáltatásként elvégzi. Lesz egér négyezerért, és Speak
Easy nevű beszédszintetizátor 3750 forintért. A játékok megszállottainak ajánlják
a 790 forintos botkormányt, mert a tapasztalatok szerint a beépített inkább
a fejlesztéseknél alkalmas. Már a raktárban van az EXDOS lemezvezérlő kártya és a CP/M operációs rendszert tartalmazó mágneslemez. Amennyiben elkészül a
felhasználói kézikönyv és a leírás, kapható lesz 10 500 forintért. A már kapható,
illetve illeszthető lemezegységek sorát szeretnék bővíteni az új CUMANA típusú
meghajtó behozatalával. Ez igen nívós, a professzionális igényeknek is megfelelő
típus lesz, ebből következően bizonyára igen borsos áron. Monitorból is lesz
profi EGA, és olcsóbb színes is a házi felhasználóknak 35 ezerért.
Drágábbat - olcsóbban
A gép január óta az ÁFA miatt drágább, 16 900 Ft helyett 19 080-ért árulják,
de ez sem okozott különösebb visszaesést a forgalomban.
Állok a Corvin kirakata előtt és bámulok. A már ismerős dobozokon az új árak;
a gép 15 800, a magnó 3 280 Ft. Ez azt jelentené, hogy nem kötelező megvennem
a magnót, s a tavalyi árnál olcsóbban juthatok az alapgéphez? Nosza, fel az
emeletre, megkérdezem. A válasz, de még inkább a hangnem lehűti lelkesedésemet.
- Veheti, ha akarja, csak a gépet, de holnap úgyis visszajön a magnóért, mert
a csatlakozási felület olyan, hogy úgyis hiába próbálkozik mással.
Ilyen egyszerű ez, de szerencsére nem igaz. A boltok listát kaptak arról, mi
illeszthető a számítógéphez, s ezen néhány magnótípus is szerepel. Ha tehát
elég jólértesült vagyok, s nem hagyom, hogy rámijesszenek, dönthetek: veszem
amit mellé kínálnak, vagy sem.
Segíts magadon - és másokon is
A közel tízezer Enterprise-birtokosból 255-en otthonra leltek a VSZM Közösségi
Házban. Hetente kétszer működik itt az Enterprise klub, évi háromszáz forintos
tagdíj ellenében bárkit szívesen látnak. Óriási tömeg, zaj, de ez nem veszi
el a tagok kedvét. Egymás válla felett figyelik a monitorokat, tanácskoznak
és vitatkoznak töretlen lelkesedéssel. A körülmények nem túl ideálisak, hiszen
a klub semmilyen támogatást nem élvez, a Ház csupán saját hat gépét tudja a
tagok rendelkezésére bocsátani. Három jól felkészült, Enterprise-hoz értő fiatalember
válaszol kitartóan a kérdésekre, segít ha valaki hozzájuk fordul. S jönnek is
az ország minden sarkából, de még Csehszlovákiából is, hiszen a szenvedély nagy
úr. Büszkén mutogatják alkotásaikat, kicserélik gondolataikat és panaszkodnak.
- Játékkazettákat vettem az Úttörőben - mondja Kulcsár Tibor -, de az egyiken
semmi sem volt. Visszamentem kicseréltetni, de már óvatosabb voltam. Kértem
az eladót, próbáljuk ki, mielőtt elvinném. Hatot hiába próbáltunk betölteni,
csak a hetediken volt rajta a program. Négy-ötszáz forint talán kicsit sok egy
üres kazettáért, nem?
- Hiába van a játékok között színvonalas is, az ár nem igazít útba. Ugyanannyiért
kapok érdekes és izgalmas szoftvert, és lapos, unalmas játékot is. Itt megnézzük
egymás programjait, s legalább megtudom, mit érdemes megvennem - hangzik egy
másik vélemény.
- Én itt értettem meg egy csomó dolgot, amit a felhasználói kézikönyvben hiába
kerestem - mondja Samu László. - A szakirodalom nagy része még magas nekem,
de azt az egykét egyszerűbb könyvet amit kapni lehetett, már kinőttem. Szívesen
villamosozok órákat Újpestről, mert legalább mindent megtudhatok ami érdekel.
Ha azt mondom: Enterprise, a szótár így felel; vállalkozókedv, vállalkozás.
Úgy tűnik, ebből eddig nem volt hiány sem a forgalmazók, sem a fejlesztők, de
a vásárlók részéről sem. Jó lenne, ha ezt senki nem bánná meg.
Kiss Szabó Hédy (Mikrovilág 4. évf. 5. szám -1988. Március 16.)
Enterprise (no meg TVC) hírmondó
Olvasóinknak talán már nem újdonság, hogy időről időre hírt adunk a házi számítógépek piaci újdonságairól, a friss szoftver- és hardverkínálatról, vagy rosszabb esetben azokról a problémákról, amelyekkel a hobbigépek tulajdonosai küzdenek. A Mikrovilág oldalain sokszor jelentek meg Enterprise- vagy TVC-sirámok: a tulajdonosok szerették volna, ha ezekre a gépekre is közlünk programot. Amikor akadt közölhető, mi közöltük is. Úgy tűnik, hogy e gépek forgalmazói is értékelik törekvéseinket, s ezért kérték szerkesztőségünket, legyünk a védnökei annak a pályázatnak, amely az amatőr számítógépesek kulturáltabb kiszolgálását célozza.
A Centrum Nagykereskedelmi Vállalat már több mint egy éve arra törekszik, hogy az általuk forgalmazott Enterprise 128 K-s és a TVC 64K-s gépek mielőbb elkeljenek, s hogy mindazok, akik ezeket a géptípusokat választották, ne bánják meg döntésüket. S mi kell ehhez? Természetesen sok jó program - minél elérhetőbb áron -, hasznos kiegészítők, s nem utolsósorban jó, célravezető reklám. Ennek érdekében született a gondolat, hogy pályázatot hirdessenek. Az alábbiakban ismertetjük a Centrum felhívását. (A pályázat pontos szövegét, a részletes kiírást az érdeklődők a Centrum Nagykereskedelmi Vállalatnál vehetik át.)
A Centrum Nagykereskedelmi Vállalat várja olyan amatőr vagy profi programozó, szakkör vagy szövetkezeti tag, diák vagy felnőtt jelentkezését, aki úgy érzi, hogy erre a két gépre jó programot tudna készíteni. A program lehet játék- vagy oktató-szoftver, de természetesen felhasználói program is. A hardverkészítők es barkácsolók se búsuljanak, hiszen külön kategóriában versenyezhetnek ők is praktikus kiegészítőikkel. De még azoknak is teremhet babér, akik ilyeneket nem tudnak produkálni, de van jó ötletük egy ötletes reklámfigurára vagy jól hangzó szlogenre, amely ezt a két géptípust megkedveltetheti a vásárlókkal. A pályázat természetesen jeligés és titkos, a beküldési határidő 1988. december 31. A forgalmazó cég hivatalos szállítói, így a Novotrade RT., az "a" STÚDIÓ es a Titán Kisszövetkezet tagjai nem versenyezhetnek. Nem fogadnak el átiratokat vagy honosított programokat sem, tehát csak új ötletekkel jelentkezzenek. A pályázat tisztaságát garantálja az is, hogy a beküldött munkák készítőinek adatai, valamint a termekből egy példány az eredményhirdetésig a Mikrovilág szerkesztőségénél lesz letétben. A bírálók csak a jeligével megjelölt másodpéldányt vizsgálják és értékelik. Ezért minden pályamunkából két példányt kell beküldeni, egyiket a Mikrovilág szerkesztőségébe, a Rákóczi út 16. szám alá, ehhez mellékeljék zárt borítékban a fejlesztők adatait, másikat pedig - csak a jeligével ellátva - a Centrum Nagykereskedelmi Vállalathoz, melynek címe: Budapest IX., Üllői út 51. I. emelet. Minden pályázó érdeke, hogy munkája mellé minél részletesebb és érthetőbb leírást és használati utasítást is adjon! Az alkotói szabadság érdekében a szoftverek bármilyen programozási nyelven készülhetnek.
A Centrum kizárólagos forgalmazási joggal megvásárolja a díjnyertes pályamunkákat, s az 1989-es tavaszi BNV-n már árulni is szeretné a győztes szoftvereket.
A beküldött pályamunkák értékelését és minősítését egy független szakmai zsűri végzi.
A jeligés borítékokat - közjegyző jelenlétében - 1989. január 30-án bontja fel a bírálóbizottság. Az eredményhirdetés február 3-an lesz.
Lapunk állandó figyelemmel kíséri a pályázat alakulását, közli a részeredményeket, s az erre alkalmas programrészleteket, gyakorlati ötleteket. Ehhez a pályázóknak hozzá kell járulniuk.
Valamennyi Enterprise- és TVC-tulajdonos nevében reméljük, hogy a pályázat sikeres lesz, s nem csak az alkotók nyernek rajta!
(Mikroválág 4 évf. 20. szám - 1988. szeptember 28)
Minden gépre, minden szinten...
Az egész olyan, mint egy mese. Kis országunkban létezik egy számítógépes klubhálózat, amely mentes mindenfajta bürokráciától.
Tagdíjat csak akkor kell fizetni, ha az összejöveteleknek otthont adó helyiség bérleti díja ezt megköveteli. Ebben a szervezetben minden tevékenység, segítség, valamennyi tanfolyam ingyenes. A légkör is felszabadult, hiszen itt semmi sem kötelező, senkinek sincs előírva, mivel foglalkozzon, s a valóban demokratikus módon választott vezetők sem erőszakolják rá a tagságra működési és szakmai elgondolásaikat. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) a Neumann János Számítógéptudományi Társaság HCC klubja olyan jól működik, hogy még külföldről is gyakran felkeresik őket, kutatva a jó klubmozgalom titkait.
Ami azt illeti, már a kezdet sem volt szokványos. Egy lelkes fiatalember, aki nemcsak a számítógépek, hanem a külföldi szakirodalom iránt is érdeklődött, olvasott a Byte című folyóiratban egy amerikai számítógépes egyesületről, a Homebrew Computer Clubról. Ez a klub olyan tagokkal dicsekedhetett, mint Steven Jobs és Stephen Wozniak, az Apple cég alapítói, s ebben az egyesületben mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját Bill Gates, a Microsoft elnöke. Nem véletlen, hogy mindez hősünknek is felkeltette az érdeklődését, s 1978 tavaszán levelet írt a klub elnökének, hogy táv-tag szeretne lenni. A többiről azonban meséljen inkább ő, a magyar HCC klub vezetője, Simonyi Endre.
- Írtam pár sort, amit azután sűrű levélváltás követett. Kiderült, hogy még jó páran vagyunk Európában, akik hasonló cipőben járunk. 1980-ban sikerült kijutnom az Egyesült Államokba, s bár éppen akkor nem volt összejövetel, megismerkedtem a klub néhány vezetőjével. A HCC elnöke arra biztatott, hogy a nevüket felvéve Magyarországon is próbáljak meg számítógépes klubot alapítani. Igent mondtam.
- Mi késztette arra, hogy ilyen kemény fába vágja a fejszéjét?
- Arra gondoltam, hogy az óceánon túl lényegében a klubmozgalom indította el az új ipari forradalmat, s ebből nekünk sem szabad kimaradnunk. Minthogy az első lépések megtételében sokat segítettek, viszonylag hamar el is kezdhettük a működést. Mindez egyszerűen hangzik, de azért ne higgye, hogy nem akadtak problémáink. Nem volt például "gazdánk", így nem tudtunk alakuló közgyűlést tartani. Megemlíthetem állandó terembérleti gondjainkat is, de úgy vélem, ezek csupán formai dolgok. Ami a lényeg: a tagok lelkesedésében nem volt hiba, nekikezdhettünk hát a szakmai munkának. Legelőször számítógépeket építettünk, kisebb-nagyobb sikerrel. A fordulatot az 1982-es év jelentette, amikor jól használható és meg is vásárolható házi számítógépek kerültek az országba.
- Hogyan változott meg a klub élete?
- Megalakult az első, igazi felhasználói csoport, ok voltak a "Sinclairesek": Számuk rövid idő alatt úgy felduzzadt, hogy jóval meghaladta egyéb géppel rendelkező társaikét. Időközben pártfogónk is akadt: a TIT Természettudományi Stúdiója; állandó gondunkat, a teremhiányt azonban ok sem tudták megoldani.
- Úgy hallottam, hogy az amerikai amatőr klubok nagy része is hasonló okok miatt bomlott fel...
- Így igaz. Szerencsére, vagy inkább a jó célok és a többé-kevésbé megtalált eszközök miatt ez a veszély nem fenyegetett minket. Ellenkezőleg, újabb és újabb klubjaink alakultak, általában géptípusra specializálódva. Jelenleg tíz klubunk alkot országos hálózatot, s azt hiszem, ezzel le is fedjük a Magyarországon jelentősebb példányszámban előforduló gépeket.
- Önöket, mint az NJSZT klubhálózatát ismerik. Hogyan kerültek ehhez a szervezethez?
- Amikor az első "A számítástechnika mindenkié, a számítástechnika mindenkiért" kiállítást rendezték, minket is meghívtak, mutassuk be munkáinkat. Olyan nagy sikerünk volt, hogy a társaság felkért arra, működjünk tovább kereteik között. Hosszas tárgyalássorozat következett, amelynek eredményeként végül is nem beléptünk, hanem csatlakoztunk a társasághoz, mégpedig úgy, hogy közben TIT-tagságunkat is megtartottuk.
Az elnök ezután klubjaikról mesél. A már említett Sinclaireseken kívül gyakran tartanak összejöveteleket a Commodore és az Enterprise gépek tulajdonosai. Ami kicsit meglepő, ez utóbbiak ma már többen vannak, mint a klasszikus házi számítógépcsalád, a Commodore tulajdonosai. Klubot alapítottak az Apple géppel rendelkezők, többségük különféle intézményeknél fér hozzá az ilyen - elsősorban Macintosh típusú - gépekhez. A klubtagok egy része, az Apple gépek borsos ára miatt, hasonmást épített, amelyet - találóan - Jonatánnak neveztek el. Az Atarisok idáig egyetlen klubba tömörültek, mostanában kezdenek el külön dolgozni azok, akiket az Atari ST típus érdekel. Akárcsak a Primósok, az IBM-klónosok is összejárnak. Ez utóbbiak XT/AT-seknek hívják magukat, s még csak véletlenül sem említik meg nevükben az IBM szót. Nem akarnak reklámot csinálni a Kék Óriásnak, s az is sokat nyom a latban, hogy a klubtagok közül senkinek sincs eredeti IBM-gépe. A kissé meghökkentő nevű 68XX klub tagjai a legkülönfélébb masinákat birtokolják, amelyekben egyvalami közös: mikroprocesszoruk típusszáma 68-cal kezdődik. S végül egy olyan klub is van, amelynek tagjai 32 bites gépet akarnak építeni.
- Gépépítésen kívül mivel foglalkoznak a klubtagok?
- Mindig vannak "újszülöttek", azaz újdonsült géptulajdonosok, akik ingyenes tanfolyamok keretében ismerkedhetnek meg az alapvető tudnivalókkal. Régebbi tagjaink részére pedig igyekszünk megszerezni az információkat a világ legfrissebb számítástechnikai újdonságairól, s annak elsajátításában is segíteni próbálunk, hogy miként lehet gépüket többé, jobbá tenni. Klubtagjaink ötletei kritikus meghallgatásra találnak, megbeszéljük, megvitatjuk különféle elképzeléseiket is.
Mindezekben a külföldi partnerek is sokat segítenek. A dinamikus elnöknek köszönhetően ugyanis jelenleg tizennégy amerikai klubbal van nagyjából állandó kapcsolatuk. A távoli "testvérek" újságokat, információs anyagokat, programokat küldenek - csupa olyan dolgot, amelyek egy klubmozgalom keretében kitűnően kamatoztathatók.
A HCC klubok életrevalóságát igazolja az is, hogy megalakulásuk óta már jó néhány géptípus eltűnt. Ám az arra szakosodott klubok nem szűntek meg, hanem a nevüket megtartva áttértek valamelyik utódgépre. S még egy érdekesség: az anyaszervezet, az amerikai HCC klub 1985-ben feloszlott. A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.
Horváth Annamária
A HCC-hálózatába tartozó fővárosi klubbok adatai:
A klubokkal kapcsolatos általános tudnivalókról az NJSZT titkárságán, a 329-349 vagy 329-390 telefonszámon adnak felvilágosítást.
(Mikrovilág 5. évf. 1. szám 1989 január 4.)
Az Enterprise gépnek beépített szövegszerkesztője van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a karakterkészlet is módosítható, máris kedvet kapunk a géphez. Később kiderül: az ígéretek jórészt teljesülnek, ha nem is minden szépséghiba nélkül.
Word Processor, magyarul szövegszerkesztő; az elnevezés enyhén nagyzolónak tűnik a "kicsike" láttán. A WP valójában egy teljes képernyős parancsbeviteli eszköz (virtuális periféria) megerősített változata. Erre a célra a szerkesztő tökéletesen megfelel. A hasonló (ár)kategóriájú gépek fárasztó parancs- és programbevitele, módosítása után szinte álomnak hat a munka: a lista tetszőleges darabjába bele lehet szerkeszteni; a sorokat összeolvasztani; négy-öt képernyőnyi szöveget vissza- vagy előrepörgetni, és vissza nyerni a frissiben elrontott program szövegét...
De lássuk most a szövegszerkesztőt. A gépet a BASIC cartridge nélkül bekapcsolva vagy a BASIC (vagy EXOS, IS-DOS) szintjéről a szövegszerkesztőt elindítva a képernyőn feltűnik a kikapcsolható ruler(vonalzó)sor, alul-felül pedig a funkcióbillentyűk használatát segítő (kikapcsolhatatlan) kis menü. Tudok karaktert, szót, sort beírni, beszúrni, törölni, tehát az alapszolgáltatások megvannak, akárcsak a bekezdés újraszerkesztésének és a jobb margó kiegyenlítésének a lehetősége. A tabulátor pozíciói és a margók átállíthatók. Ragyogó... de nem minden árnyék nélkül.
A program lemezegység nélkül is használható, bár meggondolandó egy nagyobb szövegbe belevágni csak magnóval. A szöveg egyébként kimenthető belső formában is (ekkor gyorsabban visszatöltődik, de ilyenkor csak a WP tudja használni) vagy a szabványos ASCII alakban; ekkor viszont nem működnek többé a szövegformáló funkciók.
Hiányoznak a szöveg keresésének, cseréjének, megkettőzésének funkciói. Bekezdés vagy sor áthelyezése lehetséges, de nem adható meg tetszőleges szöveghatár. Nem lehet a szöveg egy részét kimenteni; beilleszteni a meglévőbe bizonyos korlátozásokkal lehetséges, de nem kézenfekvő módon. Ha viszont törölni akarok egy hosszabb részt a szövegből, nem marad más megoldás, mint a DEL billentyűt kiékelni egy gyufaszállal és várni...
Aki komolyan foglalkozik szövegszerkesztéssel, nem nélkülözheti az ékezetes magyar betűket. Itt már jelentős különbség van a kétfajta, az angol és a német nyelvű gép között. A német gépen megvan néhány a számunkra is szükséges ékezetes betűk közül, de ez inkább talán hátrány, mint előny: ezek miatt nem lehet használni az érintett billentyűk szabványos alakját; másrészt az igénytelen felhasználót arra ösztönzi, hogy érje be ezzel a betűkészlettel, és ekkor születnek a borzalmasabbnál borzalmasabb alkotások.
Egy kis leleményességgel a teljes magyar karakterkészlet ráültethető mindkét gépre. Sajnos, ez sem ad minden szempontból kielégítő megoldást: az angol gép szövegszerkesztője csak az angol ábécé betűit tekinti betűnek, és az automatikus szóátvitel (wrap around) a legelképesztőbb helyeken vágja el a szavakat.
Bosszantó az is, hogy az igen nagy - és szinte korlátlanul bővíthető - memória ellenére a szöveg legfeljebb 16 kilobájt lehet. Még bosszantóbb, hogy erre a korlátozásra semmi sem hívja fel a figyelmet, ezért könnyen elvész a szöveg eleje.
Összefoglalva: az Enterprise beépített szövegszerkesztője főleg programok és parancs-(vagy batch) fájlok szerkesztésére, esetleg kisebb, saját célú feljegyzések, emlékeztetők nem túl igényes elkészítésére alkalmas. Az igényes felhasználóknak - íróknak, újságíróknak, fordítóknak - még várniuk kell egy komoly szövegszerkesztő programra.
Újlaki László (Mikrovilág 5. évf. 8. szám 1989 április 12.)
Mi történt az Enterprise Fórumon?
Nemsokára,
pontot tehetünk az Enterprise-sztori első fejezetének végére. Rövid időn belül
gazdára. talál az utolsó konfiguráció, lassan bővül a programkínálat időnként
kiegészítő hardverek és szoftverek jelennek meg de azt senki sem tudja igazángy
mi kerül majd a második fejezetbe.
Pedig a jövőre vonatkozó kérdések kimondatlanul is foglalkoztatják a közel 17
ezer jelenlegi tulajdonost. Ezért is választott jó időpontot a budapesti HCC
Enterprise Club vezetősége, amikor április 15-én fórumra invitálta a hazai illetékeseket
és a géptulajdonosokat.
Romvári Gábor, az EP Klub vezetője ügyesen választotta ki a meghívottakat, a
közel hetven érdeklődővel szemben a következők foglaltak helyet: Záng Zoltán,
a Novotrade Rt. számítástechnikai igazgatója, Heilig György, a Centrum Áruházak
Vállalat értékesítési és propaganda főosztályának vezetője, Pásztor Tamás, a
Centrum Nagyker Enterprise márkamenedzsere, Gottfried Tibor, az Agroindustria
Professional Kisszövetkezet Enterprise Márkaszervizének vezetője, Kopácsy Vilmos,
az "a"-Stúdió elnöke és Hermann József, a Titán Számítástechnikai
Kisszövetkezet elnökhelyettese.
Romvári Gábor megnyitója után Pásztor Tamás először a Centrum pályázatának értékeléséről
szólt. Elmondta, hogy a 3 hónappal meghosszabbított határidő ellenére sem érkezett
be megfelelő számú pályamunka, és az eddigi értékelések szerint igazi újdonsággal
alig találkoztak. Végül 7 TVC- és 26 Enterprise-tulajdonos indult a pályázaton.
(Az eredményhirdetésről és a pályázat tanulságairól egy későbbi számunkban szólunk.
)
Jelenleg négy fővárosi és a miskolci Centrum Áruházban kaphatók programok és
kiegészítő hardverek az Enterprise-hoz, de a közeljövőben Szegeden és Győrben
is megkezdik ezek árusítását. A TVC-tulajdonosok is örülhetnek, mert nemsokára
Kecskeméten és Székesfehérváron is kaphatók lesznek új TVC-programok és Videoton
számítógép-kiegészítők, mondta Pásztor Tamás, majd az első félévi újdonságokról
tájékoztatta a fórumon megjelenteket. Tervezik az Úttörő Áruházban már bevált
programmásoló szolgáltatás bővítését, valamint azt, hogy az egyébként drága
játékprogramokat bérbe adják az érdeklődőknek. Tizenkét fajta új játékkazetta
sokszorosítása folyik jelenleg, s akik ezek közül hármat vásárolnak, szerencsés
esetben ingyen másoltathatnak át egy negyediket. Az Enterprise Plus nevű cartridge
- amely 65 új Basic-utasítás értelmezésére teszi alkalmassá a számítógépet -
mellett egy televízióantenna-számítógépbemenet átkapcsoló is nemsokára megjelenik
a felsorolt Centrum Áruházak polcain.
Záng Zoltán
a szoftverbeszerzések nehézségeiről beszélt, majd elmondta, hogy míg a Centrum
az "a"-Stúdió által kifejlesztett játék- és felhasználói programokat
forgalmazza a jövőben, addig a Novotrade.Rt. folytatni kívánja eddigi fejlesztéseit,
ezért minden új szoftverötletet szívesen fogadnak. Az Enterprise tulajdonosai
joggal várják, hogy végre piacra kerüljön a géphez csatlakoztatható lemezmeghajtó
is - folytatta a Novotrade számítástechnikai igazgatója -, de a korábban kiválasztott
drive nem felelt meg a hazai felhasználói igényeknek. Most egy prototípus nyúzópróbája
folyik, s ha a tesztek elfogadható eredményt adnak, nemsokára kapható lesz a
lemezmeghajtó.
Az Enterprise-tulajdonosok kérdéseiből jókora csokrot gyűjtött össze Romvári
Gábor, s mi tagadás, néhány válasz előtt bizonyos feszültség volt tapasztalható.
Gottfried Tibor elmondta, hogy eddig közel 4000 gépet javítottak, ebből 3000-et
hardverhiba miatt vittek be. Az átalánydíjas javítás azért nem oldható meg,
mert a legfontosabb két processzort nem képes önállóan importálni a szerviz.
(Ezzel kapcsolatban Záng Zoltán később jelezte, hogy a Novotrade hajlandó vállalni
a szükséges alkatrészek beszerzését, természetesen csak nagyobb mennyiségben.
Idetartozik, hogy kis tételben nincs lehetőség az említett alkatrészek beszerzésére,
mivel azok csak a nagykereskedelem csatornáin keresztül vásárolhatók meg. )
A leggyakoribb hibákat a gyenge csatlakozók, az érzékeny fólia-tasztatúra okozzák
- állította a szerviz vezetője -, hardverkézikönyv kiadását pedig azért sem
tervezik, mert a tulajdonos javításai garanciavesztéssel járnának együtt.
Mikor lesz Győrben - és másutt új márkaszerviz? Válaszában Gottfried Tibor jogosan
hivatkozott a szakemberképzés nehézségeire, majd elmondta, hogy több elképzelés
foglalkozik a vidéki márkaszerviz-hálózat megteremtésével.
Igen nagy közéleti tapasztalatot sejtetett az a kérdés, amely így szólt: "Igaz
lehet-e az a szóbeszéd, hogy egyes áruházakban üres garanciajegyek kaphatók
haveri alapon, amelyek persze garanciális visszaélésre is lehetőséget adnak...?"
Mint a válaszból kiderült, ezeket a huncutságokat képtelen kiszűrni a szerviz.
Taps kísérte viszont azt a bejelentést, amely szerint a Professional tizenöt
mozgássérült számítógépének javítását végezte el ingyen.
Érdekes volt végighallgatni azt a mini-vitát, amely a játék- és felhasználói
programok ára. körül folyt. Záng Zoltán elismerte ugyan, hogy valóban drágák
a kazetták, de végül nehezen lehetett eligazodni a Novotrade és a Centrum árréseinek
útvesztőjében. Ígéretes azonban, hogy a két cég ezután külön fejleszti a szoftvereket,
és ebből akár olcsóbb és gazdagabb választékot is kaphat az Enterprise felhasználói
csapata. Már csak azért is, mert abban nem volt vita a két cég között, hogy
jelenleg egyértelműen drágának mondhatók a 293 és 568 forint közötti szoftverárak.
Több vélemény is elhangzott arról, hogy miért hirdethetik magukat azok a géptulajdonosok,
akik többnyire 20 forintért ígérik egy-egy program átmásolását.
Kétségtelenül nagy izgalmat okozott, amikor a Centrum képviselői a sorsolásra
hozott három Spectrum emulátort kitették az asztalra, a fórumon megjelentek
belépőjegye ugyanis egyben sorsjegy is volt. A három nyertes egészen biztosan
boldogan távozott az Enterprise Fórumról, de nem biztos, hogy gondoltak az Enterprise-sztori
második fejezetére. Amikor is már elkelt mind a 18 szer gép, és a tulajdonosok
várják a hardver- és szoftverkövetést, vagy egyszerűbben: a folytatást is.
Guttray László (Mikrovilág 5. évf. 11. szám 1989 május 24.)
Tagadhatatlan, hogy a Novotrade Rt. szükséges rosszként kezdett foglalkozni könyvkiadással. Arra ugyanis rendelet kötelezi a számítógépek eladóit is, hogy az általuk forgalmazott termékhez megfelelő használati utasítást mellékeljenek. Így a gépkönyveket le kellett fordítani, ha akarták, ha nem. Később jöttek a felhasználói finomságok, és nőttek az igények.
A számítógépes világirodalom egyre gazdagabb lett, itthon pedig egyre többen szerették volna megismerni a felhasználói fortélyokat - logikus lépés volt tehát, amikor 1986-ban létrehozták a Novotrade Kiadót. És ugyanilyen logikus az is, hogy a kiadó profiljába ma már nem csak számítógépes kiadványok tartoznak. Idén 45 új könyvet jelentetnek meg, összesen több mint 650 ezer példányban. Ebből 22-23 kiadvány foglalkozik a számítástechnika tárgykörével, a többi közgazdasági, menedzser, ifjúsági és ismeretterjesztő könyv lesz. Széles a skála, ahogyan ez egy új könyvkiadóhoz illik.
- Hogyan döntik el, hogy melyik szakkönyvet jelentetik meg? - kérdeztük Tarr Kálmánnétól, a Novotrade Kiadó igazgatójától.
- A számítástechnika tipikusan olyan terület, ahol a külföldi szakirodalom a meghatározó. Ezért körülbelül felerészben a vezető nyugati kiadok katalógusaiból választjuk ki a megjelentetésre szánt könyveket. A számítógépeket gyártó cégek különböző kézikönyvéin, gépismertetőin túl a Data Becker, a McGrow-Hill Hill, a Markt und Technik, az IWT, John Wiley vagy az Ashton Tate kiadványait fordíttatjuk le, és piackutatás alapján meghatározott - általában kis - példányszámban adjuk közre.
- Miként válogatnak a hazai szerzők közül? Hiszen mégiscsak az itthoni szakemberek tudjak legjobban felmérni, milyen oktatási, hardver- es szoftverbeszerzési környezetben kell dolgozniuk a felhasználóknak...
- Két lehetőség van: vagy a számítástechnika megszállottjai toppannak be ötleteikkel, vagy tájékozódunk a felhasználok igényéiről, és szerzőt keresünk.
Egyik sem egyszerű út. hiszen nekünk is egyre jobban szem előtt kell tartanunk, hogy mennyire gazdaságos egy-egy könyv megjelentetése. Ezért többnyire alacsony, három-ötezres példányszámmal indulunk, s ha szükséges, később utánnyomást adunk ki. Sajnos, a kis alappéldányszám meghatározza az árat is...
- Ürülök, hogy ön hozta szoba: még a gyerekeknek szóló, sikeres Hetedhét-sorozat példányai is 99 forintba kerülnek - de a legutóbbi katalógusban van 390 forintos C-64-es könyv is. Nem túl drága ez?
- De igen. Vegye azonban figyelembe azt a tényt, hogy szakkönyvek kiadásából nem lehet megélni. A papír, a nyomda és a terjesztési költségek köztudottan magasak, és a számítógép-felhasználók köre eleve korlátozza a példányszámot. Mondok azért mást is: az Ashton Tate egyik sikerkönyve eredetiben 32 dollár, ugyanez nálunk 388 forint. Így az olvasó ötödannyiért jut a könyvhöz, és egy-másfél éven belül mi is megjelentünk a piacon a fordítással.
- Csakhogy sokak szerint a fordítások nem mindig közérthetők...
- Mi tagadás, az 1984-1985-ös könyvek, finoman szólva, nem kaptak kellő kiadói gondozást. Azóta viszont még megjelenés előtt kiadjuk "tesztelni" a könyveket, és az észrevételek alapján módosítunk, ha szükséges. A jelenlegi színvonalról csak annyit, hogy a Sulikomp sorozatban megjelent "Matematika és számítástechnika" című könyv első díjat, a "Fizika es számítástechnika" pedig különdíjat nyert a Művelődési Minisztérium tankönyv-pályázatán.
Az igazgatónő valóban megvigasztalt, hiszen a Novotrade Kiadó közeljövőben megjelenő könyvei között találunk olyat is, ahol már a szerző neve is garancia. Obádovics J. Gyula matematika-könyvein egy nemzedék nőtt fel, nemsokára kézbe vehetjük a "Számítástechnika - C-64" című kötetét, s érdekesnek ígérkezik a Lengyel J. - Varga A. szerzőpáros másolásvédelemmel foglalkozó könyve is.
Újdonságokat olvashatnak idén a Plus/4 felhasználói is. A TVC-tulajdonosok négy, az Enterprise barátai ugyancsak négy, a C-64 megszállottjai pedig három új Novotrade-es szakkönyvnek kereshetnek helyet a könyvespolcon.
-ray (Mikrovilág 5 évf. 13. szám 1989 június 21.)
Rózsaszínű, de csak a madár...
Két év telt el az emlékezetes Divatcsarnokbeli sajtótájékoztató óta, amikor is a Centrum a Novotrade Rt.-gal közösen nagy hírverés mellett bemutatta az új - legalábbis itthon új - számítógépet, az Enterprise-ot. A fogadtatás, csakúgy, mint a folytatás, vegyes volt. A géppel kapcsolatos elvárások sokféle indulatot és érzelmet váltottak ki géptulajdonosokból, fejlesztőkből, forgalmazókból egyaránt. Mint a mesében. Hol volt program, de jó drágán, hol egyáltalán nem volt, heteken, hónapokon át vártunk, csak vártunk a beígért bővítőre (emulátor), kerestük, kutattuk, szidtuk a szakkönyveket...
Lezárt műanyagzacskóban két könyv. Egyet fizet, kettőt kap akció. Az Enterprise Játék 128/1 című kiadvány mellé ingyen adnak (végre) egy angol vagy német nyelvű gépkönyvet. A játékleírások ára 350 forint, megjelent öt és fél ezer példányban. Új sorozat első fecskéje, akarom mondani, flamingója, hiszen a tetszetős külsejű könyveket Flamingó könyveknek keresztelték.
- A három rózsaszín madár a három vállalkozó, a Centrum, az LSI ATSZ és az "a" Stúdió szimbóluma - mondja Pásztor Tamás, a Centrum Nagykereskedelmi Vállalat rendszerszervezője. - Az általunk forgalmazott játékok leírását tartalmazza újszerű stílusban, számítógépes grafikákkal illusztrálva. A könyvet az "a" Stúdióban készítették Atari 1040 ST számítógépen, a fotókész kéziratot pedig Epson nyomtatón nyomtatták ki. Régi adósságunkat törlesztjük ezzel a könyvvel, hiszen a játékkazetták leírásait sok jogos kifogás érte.
- Ha volt egyáltalán rendes leírás a programokhoz...
- Igaz. Volt idő, amikor csak kis stencilezett sajtcédulán írtunk valamit a játékról, abból valóban nehéz volt megfejteni a program működését. Most igényes leírásokat közlünk, szemléletes ábrákon követheti az olvasó a játék menetét, s még a kazetták borítóinak színes fotóit is belefűztük a könyv közepébe.
- Ezzel együtt nem mondható olcsónak... Arról nem is beszélve, hogy a kazetták mellé tisztességes magyarázat is dukált volna.
- Megint igazat kell adnom, de hadd szolgáljak most egy tisztességes és őszinte magyarázattal. Azért kerül ennyibe, mert amellett, hogy a készítése sem volt olcsó, itt a gépkönyv és a flancos, zacskós csomagolás.
- A gépkönyvet a számítógép mellé kellett volna adni ingyen, nem?
- Mi is azt hittük, s a vevők ma is ezt hiszik, de sajnos nem így van. Senki nem lopta ki a dobozokból, nem volt csalás, a gépkönyvet külföldön is külön és pénzért árulták. Ennek ellenére mi nem kérjük el a teljes árat, amibe nekünk került, félig-meddig grátisz adjuk a játékkönyv mellé. A borsos árat pedig más meglepetéssel is enyhíteni kívánjuk, s ez érvényes lesz a sorozat további darabjaira is.
- Már az is meglepetés, hogy kapni lehet.
- Akkor az csak további öröm, hogy aki dedikált példányt talál a csomagban, az a könyv mellé egy népszerű játékkazettát is kap.
- Valami polcon porosodó szoftvert?
- Nem egészen. Az egyik sikerlistás játékot, nevezetesen a Magic Ball nevű programot.
A könyv elején hosszú előszót találunk. Akár önálló címe is lehetne: A szegény forgalmazó panaszai. Gúnyosan hangzik, pedig komoly. A Centrum ezalatt a két szűk esztendő alatt sok visszásságot megélt az Enterprise kapcsán. Üzletfelek jöttek, üzletfelek mentek, szerződések teljesültek, és jogász bikkfanyelven szólva: lehetetlenültek is. A programokat lopták és feltörték, egy-egy játékból ezer példány felett eladni majdnem a csodával határos vállalkozásnak számított és számít. Nem nagy üzlet. Hát ha még hozzátesszük, hogy ma már csak programot, könyveket és kiegészítőket árul a Centrum, gépet nem. Az Enterprise és vele a név jelentése - a vállalkozás - már csak a Novotrade-é.
- Ennek ellenére kötelességünknek érezzük, hogy a régi vásárlókat ne hagyjuk cserben - folytatja Pásztor Tamás. - Az első kötet után készül a folytatás, újabb játékleírásokkal a második kötet. A Flamingó sorozatban jelent meg az IS-BASIC ROM kiadvány is, 2500 sorszámozott példányban. Ez az IS-BASIC ROM belépési pontjait tartalmazza, számos hasznos programtechnikai tanács, segédlet kíséretében, kimondottan profi fejlesztőknek. A kötet végén mintaprogramokat is találnak az érdeklődők.
- Ár?
- Szintén 350 forint.
- Távolabbi tervek?
- Már szerkesztik a másik, profiknak szóló könyvet, amely a háromdimenziós grafikába avat be. Egyelőre csak dédelgetett álom, hogy kiadhassunk egy tippek-trükkök kötetet is - óriási igény volna rá.
Szabó Hédy (Mikrovilág 5 évf. 13. szám 1989 június 21.)
Ürömünnep
Díjkiosztás helyett - eszmecsere
Különös kerékasztal-beszélgetésre invitált bennünket a Centrum Nagykereskedelmi Vállalat Enterprise márkamenedzsere, Pásztor Tamás. Az asztal körül a meghívón és rajtunk kívül még nyolcan ültek. Az alkalom pedig az volt, hogy befejeződött a Centrum- pályázata, amelyet Enterprise- és TVC-programok készítésére írtak ki.
A beszélgetés résztvevői:
Pásztor Tamás a Centrum Nagyker Enterprise márkamenedzsere,
Kopácsy Vilmos, az 'a' STUDIO elnöke,
Újlaki László pályázó,
Pilát Károly pályázó,
Huibert Béla pályázó,
Hoffmann András eladó (Centrum Kispesti Áruház),
Herbert Ferenc eladó (Úttörő Áruház),
Gyányi Sándor szoftverfejlesztő,
Beszeda Tamás szoftverfejlesztő
Ünnepélyes díjátadás is lehetett volna. Örömtől sugárzó arcok, ajándékok, előnyös forgalmazási szerződések a siker reményében, koccintás és gratulációk. De nem lett. A pályázat szabályos feltételek között, körültekintő rendszabályok mellett zajlott, tehát sikeres is lehetett volna. De az sem lett.
Mindössze hat résztvevő volt, ők írták a huszonhat Enterprise-programot, TVC-re még ennél is kevesebb, csupán hét pályamunka érkezett. És a harminchárom program közül a bírálók egyet sem találták, amely megütötte volna azt a szintet, hogy eladható termék lehessen belőle. Így hát az első, a második, de még a harmadik díjat sem adták ki, a nagyvállalat egy programozóval sem kötött forgalmazási szerződést. Helyette beszélgettek. A forgalmazók, a profi fejlesztők és, a csupán tapasztalatokkal gazdagodott amatőrök együtt keresték a fiaskó okait.
Pásztor T.: - Kétszer hosszabbítottuk meg a pályázat lejártának határidejét, de ez sem segített. Gyakorlatilag nem született értékelhető munka. Vannak ötletek, programrészletek, amelyekben rejlik némi fantázia, de forgalmazásra egyik sem alkalmas: A pályázat tehát kudarc. Három okot sejtek emögött, de szeretném, ha önök kiegészítenék véleményükkel az én gondolataimat, s együtt fogalmaznánk meg azokat a tapasztalatokat, amelyeknek a birtokában egy következő verseny sikeres lehet. Lássuk tehát.
Az egyik okot abban látom, hogy a felhasználók rendelkezésére álló dokumentáció, szakirodalom és programozási, segédlet igen szegényes, semmiképpen sem elégséges igényesebb, magas színvonalú programok készítéséhez. A szakkönyveket már eddig is sok bírálat érte. Tény, hogy kevés van belőlük, sok hibával, s most adják ki, azokat a könyveket, amelyeket már három éve kellett volna. A klubok egyik géptípus esetében sem jelentettek támaszt a pályázóknak, hiszen nem igazi alkotóműhelyek, sokkal inkább másolásra, "programgyarapításra" rendezkedtek be. Az is egy ok lehet, hogy az igazán profikat kizártuk a versenyből, de erre jó indokunk volt. Részvételük egyenlőtlen feltételeket teremtett volna, s egyébként is elfoglaltak, túlterheltek, a sok megrendelés miatt. Persze lehetnek más okok is, sőt az is megeshet, hogy rosszul latom a dolgokat.
Mikrovilág: - Az itt megjelent pályázók most bizonyára csalódottak, talán sértettek is. Valószínűleg egészen másra számítottak. Lehet, hogy szerintük a Centrum és munkatársai tehetnek arról, hogy hiába szentelték idejüket és energiájukat erre a vetélkedésre.
Beszeda T.: - Egyike voltam azoknak, akik a TVC-re érkezett programokat bírálták. Sajnos, tapasztalataim nem túl kedvezőek. A programok között csak egy-két értékelhető részletet találtam, azok is olyan témájúak voltak, amiből már több is van a piacon. Volt ugyan egy rádiótechnikai program, amely tartalmazott eredeti elemeket, de az is inkább egy rádiótechnikai szaklapba illett, mint az áruházak polcaira. Mit mondjak, nem lepődtem meg túlságosan. A TVC-hez még annyi dokumentáció sincs, mint az Enterprise-hoz, s ami van, az is hibás, gyenge. Sok év után végre napvilágot látott a ROM lista, de persze ez is késve, mert hamarosan kijön a TVC 64 + típus,- amelyhez használhatatlan lesz. Így szinte lehetetlen programozni. Használható információhoz a TVC klubban sem juthat az érdeklődő, a Videoton nem támogatja a fejlesztőket, akik így magukra vannak hagyatva.
Kopácsy V.: - Hasonló problémák vannak az Enterprise esetében is. A mi stúdiónk is keservesen, de végre valahára felépített egy fejlesztőrendszert, s hatékonyan tudunk dolgozni. Ám nem volt könnyű az út. Egy évig fejtettük vissza a ROM-ot, gyűjtöttük az információkat, ezért mi sem szívesen adjuk ki azt a tudást a kezünkből, amit nehezen szereztünk.
Pilát K.: - A pályázat sikertelensége szerintem azon is múlott, hogy nem volt megfelelő a hírverés. Az én kezembe is csak véletlenül került egy szórólap. Jobb lett volna, ha több újságban hirdetik, vagy az áruházak kirakatában felhívások, plakátok népszerűsítik a versenyt.
Huibert B.: - Hasonlóan rosszak a tapasztalataim. Én ugyan újságban olvastam a pályázatról, de mivel szerettem volna bővebbet is tudni, hát bementem a legközelebbi Centrumba érdeklődni. Semmivel sem lettem okosabb; még csak nem is hallottak róla...
Pásztor T.: - Sajnos, igazat kell adnom: nem hirdettünk eleget, s főleg jól, bár azt hiszem, ha jobban csináljuk, akkor is gyenge lett volna a színvonal...
Újlaki L.: - Bár az eddigiekkel tökéletesen egyetértek, más okait is látom a kudarcnak. Szerintem egy pályázatnál elengedhetetlen, hogy a versenyzők értsék: miért, milyen célból hirdették meg a versenyt. Hogy el tudják dönteni, egyáltalán megéri-e fáradni, milyen díj, nyeremény várja a győzteseket. A forgalmazási szerződés, érzésem szerint nem motivál eléggé. Ha van egy profi, értékesítésre alkalmas programom, azt pályázat nélkül is felajánlhatom megvételre. Az szerintem nem díj. Arról nem is beszélve, hogy amatőrtől, különösen megfelelő segédlet hiányában nem várható el, hogy profi módon megírt programot adjon ki a kezéből.
Gyányi S.: - Már az is jó lenne, ha akár Basic-ben, de igazán jó, valóban eredeti ötletek születnének. Azután azt mi profi módon, profi eszközökön termékké fejleszthetnénk.
Herbert F: - Egyébként, ha valakinek van eladásra alkalmas programja, most már valóban felajánlhatja értékesítésre, de ez nem volt mindig így. Amíg a Novotrade-del élt a szerződés, nem vehettünk mástól programot, csak rajtuk keresztül.
Pásztor T.: - Bizony, hosszú ideig meg volt kötve a kezünk. A megállapodás értelmében valamennyi support (a számítógép ellátása minden "földi jóval") a Novotrade-é volt, így nálunk hiába jelentkezett bárki színvonalas programmal, kénytelen voltam elutasítani, illetve a Novotrade-hez küldeni. A reakció nem volt túlságosan kedvező. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy inkább maga legyártja a programját és házal vele, de rájuk nem bízza. Ismerétes, hogy mennyi panasz volt már a programok minősége ellen. Silány kazetták, vérszegény leírások, a hibás sokszorosítás miatt a program be sem jelentkezik... A sok bosszúság, jogos vevői panasz miatt mára már meg kell küzdenünk a forgalmazókkal szembeni előítéletekkel is. Pedig mindig igyekeztünk javítani, ha panasz érkezett. Az új felállástól, az 'a' STUDIO-val való együttműködéstől reméljük, hogy jobb programok, olcsóbb árak, több, közérdeklődésre számot tartó szakkönyv jelenik majd meg időben, s a felhasználók is elégedettebbek lesznek.
Herbert F.: - A fejlesztőknek kedvezőbb feltételek kellenek, mint amilyenekkel a Novotrade szerződéseket kötött velük. A 80-20 százalékos arány - természetesen nem a szerző javára - nem túl csábító...
Újlaki L.: - Még mindig azt vallom, hogy akár pénzjutalom, akár tárgyi nyeremény, például hardverkiegészítők, vonzóbbak egy versenyző, különösen egy gyerek számára, mint egy érthetetlen és bonyolult forgalmazási szerződés ígérete. Egy újabb pályázat esetén célszerű lenne valami konkrét ösztönző.
Hoffmann A.: - Jó lenne, ha egy következő pályázat után eladható, sikeres programok töltenék meg az áruházak polcait, de ehhez tényleg az szükséges, hogy más díjazási rendszerrel jobban felkeltsük a számítógép-kedvelők alkotókedvét. Az, hogy egy-egy programból véres verítékkel el tudunk adni pár száz darabot, szerintem sem nagy vonzerő.
Pásztor T.: - Ősszel újabb pályázatot tervezünk, és megfogadjuk ezeket a tanácsokat. Úgy gondoljuk, akkor még szabadabb kezet adunk a programozóknak, nem határozzuk meg a szoftverek témáját sem, ki-ki olyat csinál, amilyet akar.
Kopácsy V.: - Mi pedig ígérjük, hogy fejlesztő szoftverekkel, tanácsadással, konzultációval segítünk.
Mikrovilág: - Ez mindenesetre reményt kelthet a következő pályázókban. De mi lesz azokkal, akik most versenyeztek, s bár nem arattak átütő sikert, mégiscsak dolgoztak, küzdöttek? Nincs nyertes, nem közölhetünk névsort...
Pásztor T.: - Természetesen mindenkinek vagy személyesen vagy levélben megköszönjük a részvételt, a munkát; s kisebb tárgyjutalmakkal honoráljuk igyekezetét.
Szabó Hédy (Mikrovilág 5. évf. 15. szám 1989 július 19.)
Az idei évtől az a furcsa helyzet állt elő, hogy az Enterprise számítógépek eltűntek a Centrumokból, s már csak a Novotrade 2C áruházában lehet kapni. Igaz, jóval olcsóbban, mint azelőtt a nagyáruházakban. Az ok: a Novotrade Rt. - amely a számítógépeket importálta- s a Centrum Nagyker - amely boltjaiban forgalmazta - szerződése megszűnt. Nem simán fordult a kocka, s most a Centrum az, amelyik az 'a' STUDIO-val való együttműködés keretében fejleszteti, forgalmazza a programokat, új szakkönyvsorozatot indított. S ha a Novotrade új programokat is akar árulni gépei mellé, hát bevásárol a Centrumban...
A pályázat kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetésen is sokszor elhangzott a Novotrade neve, s nem igazán a dicséret, az elismerés hangján. "Ominózus decemberi árbotrányként" emlegetik azt az eseményt, amelyik a szerződés megszűnéséhez vezetett; sok kifogás érte a Novotrade által sokszorosított kazettákat, a játékleírásokat, szakkönyveket és dokumentációt. Sőt még az is elhangzott, hogy a Novotrade kizsákmányolja a programozókat...
-Nem is tudom, hol kezdjem a válaszadást - mondja Záng Zoltán, a Novotrade Rt. számítástechnikai igazgatója. - Talán az "árbotrány" történetével. 1986-ban kötöttünk szerződést a Centrummal 10 ezer gép eladására, és további 8 ezer gépnél az elővételi jog biztosítására. De mindig mondtuk, hogy nekünk a külföldi partner felé 18 ezer darabra szóló kötelezettségünk van! Arról nem tehetünk, hogy a Centrumnak értékesítési nehézségei voltak, s a további nyolcezerből jelentős árengedmény után is csak háromezeregynéhányat vettek át. Nem vállalhattuk, hogy a több mint négyezer gép a nyakunkon maradjon, hát elkezdtük árulni. Bekerülési áron, magyarul haszon nélkül, 11 900 forintért. Igaz, erről a lépésünkről nem értesítettük írásban a Centrumot, viszont visszavásároltuk tőlük a megmaradt készletüket, ami számunkra ráfizetéses volt.
- Nézzük a support problémáját. Úgy látszik, nem szolgálta a vásárlók érdekeit, hogy csak a Novotrade-en keresztül történhetett a programfejlesztés, adhatták ki a könyveket, mindent, ami kiegészítőül szolgál az Enterprise-hoz. Sok a baj a kazettákkal, a leírásokkal is.
- A szerződés nem tartalmazott kizárólagossági jogot a javunkra; a Centrumnak csak tájékoztatási kötelezettsége volt. Tehát azzal dolgoztatott, attól vásárolt, akitől akart, csak szólnia kellett. A cáfolatot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy, a hátunk mögött leszerződtek azokkal a fejlesztőkkel, akik azelőtt nekünk dolgoztak... A kazetták valóban sokszor silány minőségűek, de legalább, vannak. Azt vettünk, amit kapni lehetett, s mindig szó nélkül cseréltük a hibásakat. Hogy sokára jelennek meg a szakkönyvek? Elcsépelt dolog mindig nyomdára és papírhiányra hivatkozni, de miért húznánk az időt, nekünk üzlet a könyv!
- Végül: valóban kirabolja a Novotrade a programozókat? Igaz a 80-20 százalékos megosztás?
Vissza is utasíthatnám a vádat, de inkább válaszolok. Minden szerződést egyénileg kötöttünk a fejlesztőkkel, s általában fix összegben egyeztünk meg, nem a nyereség százalékos-elosztásában. Egy kazettáért átlagban úgy kétszázötven forintot kértünk a Centrumtól, s ebben benne van minden költségünk az alap-anyagtól a munkadíjig, a nyomdáig, rezsiig. Ami maradt, nagyrészt programozóé lett. Biztosan nem jártak rosszul. Hogy aztán az a program miért került majd kétszeresébe a Centrum áruházban...?!
Ülök az egyik fél tárgyalójában, hallgatom az érveit, megértem a sértettségét, indulatait. Igaza van. Az ő szemszögéből. Ő nem akarta a válást, a szakítást, de hát köti az adott szó, érthetően óvja régi kapcsolatait, és bármennyire megérti, mégsem tudja méltányolni a másik személyes gondjait. Higgyem el, elég neki a saját baja. S különben is: az a háta mögötti lepaktálás a saját embereivel, az igazán övön aluli volt, bőven kimeríti a hűtlen elhagyás fogalmát...
Rágom a ceruzám végét, feszengek a, másik- fél szobájában, pedig nem először járok itt sem. Két év alatt sokszor bekopogtattam egy kis beszélgetésre, drukkoltam a terveinek, tiszteltem a harcát. Lestem, sikerül-e időre beváltania ígéreteit, már csak azért is, mert én hittem benne, s az ő szavai alapján ígértem tovább. És hát ugye, senki sem szereti, ha a szájából... Szóval régóta, ismerem a gondjait és neki is igaza van. Ha már a nagy álom; az eredeti elképzelés füstbe ment, legalább mentsük, ami menthető. No és ott vannak, akiknek ígértünk, ahogy mondani szokták, ők is a mi kutyánk kölykei, igazán igém lehet cserbenhagyni őket ...
Még ma is előttem van az a két évvel ezelőtti napsugaras nyári délelőtt, amikor bejelentették. Ők ketten. Akkor még mindketten ott ültek az emelvényen, fénylő mosollyal az arcukon, a legnagyobb egyetértésben, kart karba öltve ecsetelték a vonzó terveket, a biztató jövőt. Mi tanúk, pedig hallgattuk...
...azután megírtuk lapjainkban az örömhírt. Hogy új, számítógép érkezett! A neve Enterprise 128K és igazán megbízható, sokat tudó gép. Bővíthető is, és sokféle kiegészítő, program, könyv és mifene van, no meg lesz is hozzá. A Novotrade Rt. behozta, s a Centrum árulja.
Azután jöttek a hétköznapok, az árdrágulás, az ÁFA, az alkatrészbeszerzési nehézségek. Nem volt importengedély, csúsztak a nyomdai határidők, hiánycikké vált a papír. Először még együtt küzdöttek, jóban és rosszban segítve egymást, volt energiájuk a megújulásra, a szebbet-jobbat akarásra. Azután belefáradtak. Mindegyiknek elsődleges lett a saját érdeke, a saját megoldhatatlan problémája, s egyre gyakoribb lett az egymásra mutogatás. Azután jött a válás. A "vagyonmegosztásnál" az egyik félnek vérveszteség árán a gépek további árusítása jutott, a másik új partnerrel szövetkezve - a kiegészítők, programok, szakkönyvek írása, fejlesztése, forgalmazása mellett döntött. Most külön próbálnak szerencsét.
Még kapható, még van néhány száz Enterprise a Novotrade 2C áruházában. Olcsóbb, mint a Centrumnál volt, igaz, nem kapható OTP-részletre. Gyorsan túl akarnak adni rajta, s úgy néz ki, sikerül is.
Programot, játékleírást, minden egyebet a Centrum és új társa, az 'a' STUDIO nevű számítástechnikai kisszövetkezet fejleszt, gyárt és forgalmaz. Új lendülettel, új tervekkel, új ígéretekkel. A további jövőben talán még saját újság is lesz az Enterprise szerelmeseinek.
Tehát még küzdenek, még bizonyítani akarnak egymásnak és nekünk is, felhasználóknak. Még folyik a harc kegyeinkért, ahogy az egy válás után lenni szokott. Még mindegyik nagyobb dobostortával akar meglepni bennünket...
De újra jönnek majd a hétköznapok. Elfogynak a gépek, s az új házasoknak sem lesz papír, kazetta, nyomda. Mi lesz akkor a tizennyolcezer Enterprise tulajdonossal? A "hátrányos helyzetű válási árvák" sorsa vár rájuk?
Szabó Hédy (Mikrovilág 5. évf. 15. szám 1989 július 19.)
A 2C kosarából - Démonok Birodalma
Egyszer még a számítógépes játékokat is megunjuk. Aztán gyorsan veszünk egy újat, majd még egyet, és még egyet.. De milyen a kínálat? Milyen játék- és felhasználói programok közül választhatunk a karácsony közeledtével? Összeállításunkból kiderül az is: hol, milyen feltételekkel kopogtathatunk, ha ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy saját készítésű szoftverünket forgalmazásra ajánljuk?
"A gyerek folyton a számítógép előtt ül. Moziról, tévéről hallani sem akar. Amint hazajön, bezárkózik a szobájába, és legszívesebben a vacsorát is a képernyő előtt enné meg. Közeleg a karácsony, és fogalmam sincs, hogy mivel lepjem meg." - morfondírozik sok szülő, és persze tudja, hogy az ajándék csak a számítógépezéssel lehet kapcsolatos. Ezúttal a Novotrade 2C Áruházának karácsonyi ajánlatát térképeztük fel Budapesten és vidéken. A Művelt Nép boltjainak 2C sarkaiban is bőséges választékot találtunk, sőt november 1-jén Miskolcon megnyílt a Mini 2C Áruház. Akinek ez sem elegendő, az bármit megrendelhet a Novotrade katalógusa alapján. A szoftvereket, szakkönyveket - 10 ezer forintig - postai utánvéttel elküldik. (Ne feledjék időben feladni a megrendelést, az ünnepek előtt a postásoknak rengeteg a dolga!)
Hardver - minden mennyiségben
A népszerű C-64-esből kétféle típus kapható. Az új, laposabb kivitel ára (16 000 forint) azonos a régi gömbölyítettel, amelyhez botkormány és kártya is jár három játékprogrammal. A régi külső alatt már új belső lapul; ezért például az 1984-es sorozathoz készült reset kapcsoló nem jó ezekhez a gépekhez.
A C-128-ast 1571-es meghajtóval együtt árulják. A kisebb C-16-ost és Plus/4-est már nem érdemes keresni, hiszen nem gyártják őket, de továbbra is kaphatók hozzájuk programok.
Aki nem híve a Commodore-nak, az vásárolhat Enterprise-t magnó nélkül, alig tízezer forintért. A lassú kazettás egység helyett válasszunk kontrollert, amellyel akár Commodore, akár IBM-kompatibilis lemezegység használható. Október végén megérkezett az eredeti Enterprise meghajtó is.
A nyomtatók közül mindig hozzájuthatunk a Commodore MPS 1230-ashoz, soros és párhuzamos bemenettel.
Most lássunk némi ízelítőt a hardver-kiegészítőkből: botkormányok, tisztítóeszközök, festékszalag nyomtatókhoz és antennakapcsoló, amely megkíméli a tévé csatlakozóját az állandó kihúzástól. A hosszú ideje hiánycikknek számító C-64-es tápegység most kapható 2500 forintért. Tartanak interfészt nyomtatóhoz, Robotron írógéphez; a memóriabővítő kártyák árusításával azonban a csekély érdeklődés miatt felhagytak. A lemezkínálat is egyre bővül, különböző márkák közül válogathatunk.
A legjobb ajándék mégis egy kitűnő szoftver. A Novotrade idén hetven új programot dobott piacra, ebből tizenhatot az év utolsó felében - érdemes tehát körülnézni. A legnagyobb érdeklődésre - mint mindig - most is a játékprogramok számíthatnak. A Commodore gépek nem ma hódították meg a vásárlókat, ezért ezekhez bőségesen kaphatók felhasználói programok. Ennek ellenére a szövegszerkesztő, a képernyőkezelő és a rajzoló programok a legnépszerűbbek. Hiányt pótol az itthon most megjelenő GEOS számtalan változata (GEOS 1.3, GEOWRITE WORKSHOP - szövegszerkesztő, GEOFILE - adatfájl-kezelő, GEOCALC - kalkulátor, GEOCHART - karakterszerkesztő, GEOPROGRAMMER - GEOS programbővítő stb.). Ezeket eddig valutáért, legközelebb Bécsben lehetett beszerezni, vagy innen-onnan átmásolni.
Inkább licencet!
Visszatérve a játékprogramokra, kazettán adják ki a magyar fejlesztésű POSZEIDON KINCSE-t (Enterprise), a DIAMONDS-ot, a PSYLON-t (Plus/4), a XERTYN-X-et, a DÉMONOK BIRODALMA-t (C-64), lemezen pedig együtt a XERTYN-X et és a DÉMONOK BIRODALMA-t.
Hat új külföldi program (CLOWNS, VICKMAN, RADAR RAT RACE, TOOTH INVADERS, STRANGE ODESSY, JACK ATTACK) kártyán, további négy francia licenc (MOTORVERSENY, CAPTAIN BLOOD, EDDIE EDWARDS SUPER SKI, HOSTAGES) kazettán, magyar nyelvű leírással együtt kerül a polcokra.
Az Enterprise-tulajdonosokat bizonyára felcsigázza, hogy talán már karácsony előtt elkészülnek az Amstrad-programok alapján átírt Enterprise játékok is.
Mivel a kiváló minőség és a minél kedvezőbb ár elérése a cél, ezért a licencvásárlásra és programadaptálásra helyezik a hangsúlyt. A Novotrade első féléves forgalma 27 ezer kazetta. Legjobb évükben is csak 150 ezret értékesítettek, míg Amerikában vagy Nyugat-Európában egyetlen szoftverből eladnak ekkora mennyiséget. A programfejlesztés magas színvonalú fél-másfél éves munkáját a szűk hazai piac miatt nem lehet megfelelően honorálni, de ettől függetlenül továbbra sem zárkóznak el a hazai programíróktól.
"Másolásvédelem"
Ha szoftverekről esik szó, önkéntelenül felvetődik az illegális másolatok kérdése. Ez nem magyar sajátosság, viszont itthon az értékesített számítógépek és programok alacsony száma miatt érzékenyen érinti az alkotót.
Nem lehet haragudni azokra, akik "sportból" törik fel a programokat, s még az is elfogadható, ha egymás között csereberélve gyarapítják gyűjteményüket. A gond ott kezdődik, amikor a csere üzletté válik. Néhány tíz forintért másolni és továbbadni már nem nevezhető gyerekes csínynek. Ilyenkor jön a pereskedés, de amíg a bizonyítás éveket vesz igénybe, a kalózok biztonságban érzik magukat.
Az egyik megoldás a legális szoftverárak csökkentése. Gondolt erre a Novotrade is: áraikat úgy szeretnék kialakítani, hogy az újdonságok méltán legyenek drágábbak, viszont a kitűnő, de már néhány éves programok ára csökkenjen. A megvalósulásig még hosszú az út, számtalan adminisztratív akadályt kell leküzdeni, mondják.
Október 31-ig 20 százalékos kedvezménnyel árusították az oktatóprogramokat, de az év végi tartalékpénzekre gondolva az akciót december 31-ig meghosszabbították. Nemcsak az iskoláknak, hanem a szülőknek is ajánlják, hiszen ezek révén a gyerek észrevétlenül jut otthon új ismeretekhez.
Végül következzen pár könyvújdonság, amelyek nélkül nem lenne teljes a kínálat: Obádovics: Számítástechnika, Tátrai: Gyakorlati statisztikai számítások, Brányi: Enterprise ROM, Turbo Pascal programozói könyvtár, Enterprise tippek és trükkök, PC bővítések, Clipper adatbázis-kezelő.
-mea (Mikrovilág 5. évf. 24. szám 1989 november 22.)
- Létezik olyan játék- vagy felhasználói programötlet, amely óriási sikert jelent?
- Biztosan, de ez még nem jelenti azt, hogy három- vagy ötszáznál nagyobb példányban elfogyna. A boltokba kerülő szoftvereket ugyanis köztudottan másolják, azaz lopják...
Két évvel ezelőtt még folyamatos és erőteljesen bővülő szoftverellátásban reménykedtek a házi számítógépesek. A Novotrade, mint a legnagyobb hardverimportőr sorra ajánlotta az új játék és felhasználói programokat, mostanában azonban mintha megtörne a korábbi lendület. Legjobban az Enterprise-tulajdonosok érezhetik majd a megtorpanást - mondta mintegy bevezetésként Kopácsy Vilmos, az 'a' STUDIO elnöke. Idetartozik az is, hogy éveken át a Novotrade megbízásából az 'a' STUDIO fejlesztette az Enterprise hazai szoftvereit, amelyeket a kijelölt Centrum Áruházak polcain találhatunk meg.
- A helyzet az, hogy ilyen kis darabszámban senkinek sem érdeke a programok forgalmazása. A Novotrade-nek nem érdemes beszereznie, nekünk nem érdemes fejlesztenünk, a Centrumnak pedig nem érdemes forgalmaznia az Enterprise kazettákat.
- Csakhogy a géptulajdonosok joggal várják folyamatosan az új programokat...
- A Centrum polcai tele vannak eladatlan játékkazettákkal. Az már más kérdés, hogy csak a kijelölt áruházakban kaphatók, így a vidéki géptulajdonosok óriási hátrányban vannak még akkor is, ha elvileg postán, utánvéttel megkaphatják az újdonságokat. Az az általános tapasztalat, hogy 300-400 példánynál több még a legjobb kazettákból sem fogy el.
- Lehet, hogy drágák a programok?
- Mi, fejlesztők nem befolyásolhatjuk a kereskedők által kialakított árakat, tehát azt, hogy melyik program kerüljön 300 forintba és melyik 600-ba. Véleményem szerint az a nagyobb baj, hogy a játékprogramok szellemi értéke szinte fordítottan arányos az árral. Nagyon nagy hiba, hogy a számítógépek eladásánál nem regisztrálták a vevőket. Mi az 'a' STUDIO-ban összegyűjtöttünk közel 6000 címet, de ez csak harmada az összes Enterprise-tulajdonosnak. Így nehéz előzetesen felmérni a várható igényeket.
- Miért zavarja ez a fejlesztőket, hiszen az értékesítés a kereskedők dolga?
- Így van, de ha a felhasználó ötven kilométeres körzetben bőséges programválasztékot talál, akkor nem utazik minden újdonságért a "centrumos" nagyvárosokba.
- Hol találhat ötven kilométeres körzetben új szoftvert a tulajdonos?
- A neppereknél. Azt hiszem, nem én mondom ki először, hogy a programokat lopják. Egyszerűen úton-útfélen másolják játék- és felhasználói programjainkat. Ezt mindenki tudja, csak nem szívesen beszél róla.
- Ha ilyen könnyű a másolás, akkor talán érdemes lenne védelemmel ellátni a kazettákat.
- Azon már túl vagyunk; minden kazettánkat az éppen legkorszerűbb védelemmel zárjuk, de a másolóprogramok együtt fejlődnek a védelemmel. Idén már nagyobb biztonsággal dolgozunk, karácsonytól az értékesebb felhasználói programokat tartalmazó kazetták mellé egy "hardver-kulcsot" is adunk, ami nélkül lehetetlen futtatni a szoftvert.
- Gondolom, ettől még drágábbak lesznek a programok.
- Nem. Sőt, egy érdekes megoldással az eddiginél olcsóbban kaphatók majd a kazetták. Ugyanis a Centrum raktáraiban maradt programkazetták B oldalára vadonatúj játékokat másolunk, s a két szoftvert nem dupla, hanem csak másfélszeres áron vehetik meg az Enterprise-tulajdonosok.
- Ha már az új programoknál tartunk: mi várható karácsonyra?
- Több kalandjátékkal jelentkezünk, ilyenek például a Spion, az Insane, a Tutti Frutti, elkészült a Süsü, a sárkány számítógépes változata, és bizonyára nagy sikere lesz az Alternatív Olimpia című programnak, amely nyolc helyszínre viszi el a játékost. Bár nemsokára megváltozik az 'a' STUDIO profilja, remélem, jövőre is 30-40 új szoftverrel jelentkezünk a piacon.
- Az 'a' STUDIO foglalkozik külső szerzők programjainak menedzselésével is?
- Elvileg igen, de a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. A már említett okok miatt a szerzőknek nem igazán éri meg, hogy játékprogramokat fejlesszenek. Ráadásul a grafika és a zene minden esetben tökéletesítésre szorul, így nekünk is komoly utómunkákat kell végeznünk, ami csökkenti a szerző hasznát.
- Mennyit kereshetne egy tehetséges fejlesztő, ha betoppanna a világ legjobb játékötletével?
- Két lehetőség van: vagy egyösszegű szerződéssel megvesszük a teljes körű felhasználás jogát, vagy eladott kazettánként fizetünk. Az első változat igen kényes, hiszen minden rizikót átvállalunk, ilyenkor 30-50 ezer forintot fizetünk. Ha kazettánként jutalékban állapodunk meg, akkor a program kidolgozottságától és az ötlet eredetiségétől függően 15-50 forint üti a szerző markát. Ezek persze irányárak, amelyektől esetenként eltérhetünk.
- Ezek az összegek nem csábítják a fejlesztőket?
- Aki már képes arra, hogy jó játékprogramot írjon, az többnyire ennél sokkal jobban fizető szoftverfejlesztésekkel foglalkozik. Ráadásul a szerzők zöme azt szeretné, ha azonnal fizetnénk. Erre az 'a' STUDIO nincs berendezkedve, mi csak az eladások után tudunk fizetni. Egyszerűen nincs annyi forgótőkénk, amennyivel a gyártást is finanszírozhatnánk.
Az 'a' STUDIO gondokkal küzdve fejleszti a programokat, a Centrum becsületből foglalkozik a kazetták forgalmazásával, az Enterprise-tulajdonos pedig kevesli és drágának találja a szoftvert. Ezt hívják patthelyzetnek. Egyelőre senki nem tud lépni - talán majd akkor, ha új figurák is megjelennek a szoftverpiac képzeletbeli sakktábláján.
-ray (Mikrovilág 5. évf. 24. szám 1989 november 22.)
Lapunk első színes számában ígértük: ezentúl valamennyi népszerű házi számítógéppel rendszeresen foglalkozunk, s minden géptulajdonosnak hasznos és a lehetőségekhez képest gyakorlati tudnivalókkal szolgálunk majd.
Szolgálunk, írtam, csakúgy, mint az Enterprise Szolgálat tette, amelyet - mint arról már beszámoltunk - egy személyben képvisel a géptípus elkötelezett híve, Patek Alajos. Lajos bácsi eddig egyedül harcolt, hónapról hónapra megírta egyre hosszabb "hírlevelét"', és kis nyugdíjából fedezte a sokszorosítást, postázást. Tisztában volt azzal, hogy sokáig ezt nem vállalhatja; nem bírja sem pénzzel, sem erővel - segítség kell.
Örömmel jelenthetjük: ezentúl lapunk hasábjain olvashatják az Enterprise Szolgálat híreit, minden számban legalább két oldalon. De mondja el inkább munkatársunk. Lajos bácsi, hogy miben állapodtunk meg, hogy néznek majd ki az Enterprise-oldalak a Mikrovilágban?
"A hírek az újságban is alig fognak különbözni tavaly szeptember óta megszokott leveleimtől, hiszen azok szellemi gondozását továbbra is vállalom. Nyereség lesz azonban, hogy jól olvasható programlistákat is közölhetünk majd; erre a stencilezett levelekben nem volt lehetőség. Emellett a lap szerkesztősége méltányolta azt a kívánságomat, hogy a leveleim régi olvasói közötti üzenetváltás ne minősüljön hirdetésnek, s így továbbra is díjtalan maradjon. Az persze ezentúl is törvény számomra, hogy gyári programok másolatainak üzletszerű árusítását nem vagyok hajlandó hirdetni. Annál inkább kész vagyok támogatni azokat az amatőr programozókat, akik becsületes munkájuk gyümölcsét szeretnék elcserélni vagy átadni társaiknak, hogy azok a bolti árnál kedvezőbb összegért bővíthessék programkészletüket. A lapban kapcsolási és műszaki rajzokat is közlünk, ami újabb haladást jelent, hiszen ma már sok számítógépes barkácsoló igyekszik gépét még sokoldalúbbá, nagyobb teljesítményűvé tenni.
Az újságban közvetített kapcsolatok. közérdekű cikkek ellenére az Enterprise Szolgálat - mint eddig is - én maradok. Vállalom a levelezést, a telefonüzenetek közvetítését, az olvasók tájékoztatását Megmarad címtáram, programnyilvántartásom, és szívesen állok rendel kezesére mindenkinek, aki hozzám fordul információért, segítségért,"
Hírszolgálat
Fazekas Albert (Győr) tapasztalata szerint az OC-118N lemezegység kompatibilis a Commodore 1541-es lemezegységgel, így azt a CBM-MFT tökéletesen kezeli. Az OC-118N lemezegység előnye a Commodore 1541-gyel szemben, hogy annál jóval gyorsabb.
Mészáros Gyulánál (Budapest) folyamatosan kaphatók, illetve készíttethetők hardver-kiegészítők Enterprise-hoz. Többféle lemezmeghajtó 11000 - 22000 Ft, RPR210 mátrixnyomtató 9000 Ft, monitorok, EXDOS vezérlő- és különféle bővítőkártyák 1500-6000 Ft között. Az egyéb kellékek közül kiemelnénk még a sokak által keresett EPROM-égetőt, amelynek készítését rendelésre szintén elvállalja.
(Mikrovilág 7. évf. 5. szám 1991 február 28.)
Két programot is kínál a Microteam Kft., igazán figyelemreméltó feltételekkel. A PC-k világából ismert PC Tools utility mintájára készült, és játékosan csak Pici Tools-nak nevezett Enterprise szoftvert a lehető legolcsóbban: teljesen ingyen. Ha valaki egy lemezzel felkeresi őket, néhány perces másolás után már viheti is ezt a praktikus programot. Hogy mit tud? Az Enterprise képességeihez mérten nagyon is sokat, majdnem annyit, mint egy PC-s utility. A képernyő elrendezése is hasonló, használata tehát kényelmes annak, aki a PC-n próbálkozott már ezzel a műfajjal, annak kezelése is pofon egyszerű.
Fájlok másolása, összehasonlítása, átnevezése, kiválasztása, törlése és szerkesztése éppúgy megtalálható benne, mint az F3-mal elérhető diszk és speciális üzemmód. Ezzel a funkcióval formattálhatjuk lemezeinket, katalógusokat készíthetünk és szüntethetünk meg, egyszóval minden olyasmit gyorsan és egyszerűen elvégez, ami egy ilyen programnak kötelessége. S hogy miért ingyenes? Bankó Miklós, a kft. ügyvezetője azt mondta: túl sok embernek odaadták már (s nyilván ők is túl sok embernek továbbadták már) ahhoz, hogy most termékként árusítsák.
A másik programot, egy Spectrum szimulátort is (méltányos árért) szívesen átadnák, ha akadna vállalkozó kedvű forgalmazó. A program önállóan és kizárólag szoftveres úton szimulálja a Spectrumot, rokonával, a jól ismert Spectrum emulátorral együtt nem is működik. Előnye a hardveres megoldással szemben, hogy lemezmeghajtót is tud kezelni, de természetesen csak akkor, ha a géptulajdonosnak van EXDOS illesztője. A megszokott Spectrum utasításokkal dolgozik, s még nyomtató (Centronics) illesztését is lehetővé teszi.
Érzésünk szerint a közel húszezer Enterprise-os közül nem lehetnek sokan, akik Spectrum gyanánt is használni szeretnék gépüket, és még EXDOS-uk is van. Ezért megkértük a szerzőket, ha nem akadna kereskedő, vegyék előjegyzésbe az érdeklődést, s ha összegyűlik egy népesebb csapat, úgy méltányos árért, akár postai utánvéttel is, küldjék el a programot a megrendelőknek! (Jelentkezni akár írásban, akár telefonon is lehet. Cím: 1145 Budapest XIV. Róna u. 127. Tel.: 1841-226)
Hírszolgálat
Végre megnyitotta kapuit a várva várt Enterprise Shop! A hír így kissé túlzás ugyan - hiszen mindössze egy kis sarokról van szó a volt Úttörő, ma Ifjúsági Áruház műszaki osztályán, de mégiscsak igaz. Az árukészlet egyelőre a régi Centrum paletta maradéka, az újdonság csak annyi, hogy újra árulnak gépet is. Az Enterprise Plus számítógép ára egységcsomaggal együtt 23900 Ft. A puszta tények mellé ismét van ígéret: az Enterprise GmbH itthoni képviselete, a VTGe Electronics Ltd. folyamatosan frissíti és dúsítja majd a polcokon található választékot. Részletekről inkább akkor számolunk be, ha az új termékek már láthatók is.
Az Enterpress című, kéthavonta megjelenő újság programküldő szolgálatot tervez. Tehetséges amatőr programozók munkáit terjesztenék, elérhető áron (a tervek szerint az átlagár 150-200 forint között mozogna). A szoftverek leírását a lapban közölnék, s a megrendeléseket is ők teljesítenék. (A lap címe: Enterpress, 1399 Budapest, Pf. 701/334)
-dy (Mikrovilág 7. évf. 7. szám 1991 március 28.)
Előző számunkban - igaz, hogy csak röviden - már hírül adtuk: végre megnyílt a régen várt Enterprise Shop a Centrum Ifjúsági Áruházban (ez volt régen az Úttörő). A választék egyelőre még szegényes, de mivel újra árulnak gépet, sokan megveszik majd a régi poros programokat is, ha van hozzá tisztességes leírás, ha nincs (többnyire inkább nincs). Az alábbiakban két játék leírásával szeretnénk segíteni a "tévelygőkön".
Amőba (Five in a row)
Ezt a játékot minden iskolás játszotta már kockás papíron. Ketten küzdenek egymás ellen, felváltva húznak egy-egy jól megkülönböztethető jelet valamelyik kockába. Akinek vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan, megszakítás nélkül öt jele összegyűlik, az nyert. A géppel játszható amőbánál nem kockákba, hanem rácspontokra kell köröket tenni. A körök fekete és fehér színűek lehetnek. A képernyő bal oldala a játéktér, a jobb oldalon az utasításokat olvashatjuk. Fehér vagy fekete kör jelzi, hogy ki következik A "to move" utasítás felszólítás játékra, a "won" a nyerőnek szóló üdvözlet. A döntetlen eredményt a "draw" jelzi, s akkor írja ki a gép, ha már minden hely betelt, de még mindig nincs győztese a párbajnak. Beállíthatjuk a játék nehézségi fokát (level - nullától ötig), s ha netán hibáznánk a lépéskor, az utolsó kört visszavonhatjuk (back). A pályán egy villogó kis csillag jelzi, hová kerül a következő kis kör. Ezt csak a beépített botkormánnyal irányíthatjuk, és a SPACE megnyomásával "tehetjük le". Amikor összegyűlik az öt összefüggő és egyszínű kör, a gép villogva jelzi, hogy vége a játszmának. (A program mind a kétféle gépen futtatható.)
Popey
(Az Enterpress újság nyomán)
Tengerészünk szerelmes, s érzelmeit kell bizonyítania szíve hölgye előtt. Kaland a javából, a kalandjátékokra jellemző fordulatokkal Huszonöt szívet kell összeszednünk, hogy hősünk csókokat kaphasson értük cserébe A játékot bármilyen botkormánnyal. de billentyűkkel is játszhatjuk. (A gép kiírja az utasításokat.) A szívgyűjtési akció a tűzgomb, vagy a SPACE lenyomására indul. Oldalt láthatjuk az eltelt időt és a különböző jelzéseket, amelyekkel a nálunk lévő tárgyakat jelölik. A térképen az S a szív, a P a spenót (vagyis paraj), a K a kulcs (az ajtó nyitásához kell). Még három másik jel is van; a C az érem, amellyel a félkarú rabló indul, az Ü az üveg (a sárkány ellen), az N pedig maga a nagy Ő, vagyis a nő. Ha mind a huszonöt szívünket a lába elé helyeztük, akkor nincs akadálya szerelmünk beteljesedésének, a hölgy beenged budoárjába.
A játék nem túl bonyolult, bár az utolsó hat szívet csak úgy szerezhetjük meg, ha a félkarú rablóval kiíratjuk a Popeye nevet. A kart a botkormány ugrásával ránthatjuk meg, s ha kiírtuk a nevet, a betűk szívvé alakulnak, amit felvehetünk.
Hírszolgálat
Az Enterprise klubban (1116. Fehérvári út 120.) minden kedden délután 5-7-ig van klubfoglalkozás (a tapasztalatok szerint nem ritka, hogy a találkozók az estébe nyúlnak). Mindenkit szeretettel várnak. Rendszeresen vannak előadások, kisebb tanfolyamok is, de a legfontosabb mégis a klubtagok közötti tapasztalat- és program-csere. (Nagyon reméljük, hogy csak legális csereberéről van szó!) Ügyes kezű "programozók" és "hardverfejlesztők" is elhozzák munkájuk eredményét, amelyet jutányos áron megvásárolhatnak az érdeklődők így 1500 forintért kapható például a sok bosszúságot okozó fóliabillentyűzet helyett használható tasztatúra is. Érdeklődni Kulcsár Tibornál vagy Mészáros Gyulánál kell a helyszínen.
Győrffi Attila (Budapest) különböző EP-ROM-ba égetett programokat kínál. Néhány cím a listáról: ASMON, GEN-MON, Speedtest, Speedloader stb. Hardver-bővítőket is készít, többek között memóriát 256 kilobájtól 2 megabájtig, órakártyát és EPROM-ot. Válaszborítékért részletes tájékoztatót küld.
A DEVILSOFT-tól postán, utánvéttel megrendelhető egy új zeneszerkesztő program, a négycsatornás ROCKDIGI. A szoftver ára mindössze 150 forint, és akár lemezen, akár kazettán is kérhető. (Az adathordozót külön meg kell fizetni!) Természetesen magyar nyelvű és részletes leírást is mellékelnek a programhoz.
(Mikrovilág 7. évf. 8. szám 1991 április 11.)
Az Enterprise grafikai lehetőségei
Az Enterprise rendkívül összetett grafikai képességeit megismerni, használni és mozgalmas, ugyanakkor szép képernyőt létrehozni nem egyszerű dolog. Most induló sorozatunk célja, hogy mindezt megkönnyítse a gép lehetőségeinek bemutatásával. Az egyetlen feltétel a Z80 alapszintű ismerete.
A NICK chip (az Enterprise videochipje) felelős az összes, képernyőn megjelenő látványért. Rendkívül sokrétű grafikai feladatok ellátására tervezték, ezért képességei között megtalálható:
Mielőtt bármilyen konkrét feladat megoldásába kezdenénk, tekintsük át a NICK chip és az Enterprise memóriakezelését!
Az Enterprise egy 8 bites mikroprocesszorra (Z80) épül, azonban ez nem jelenti azt, hogy gépünk mindössze 64 kB memóriát képes megcímezni. A 4 MB-os elérhető memóriatartományt 256 darab 16 kB-os egységre osztották (256x16 kB = 4 MB) - szegmens a nevük -, így ezek bármelyikét egy utasítással láthatóvá tehetjük a Z80 számára. A Z80 címtartománya egyébként négy 16 kB-os lapból épül fel (0-tól 3-ig számozva), ily módon bármelyik lap helyére megadhatjuk azt, hogy a Z80 melyik szegmenst lássa. Erre szolgai a négy Z80 I/O port, 0B0h-tól 0B3h-ig. Tehát a 0B2h-es I/O porton állíthatjuk be a 2. lapon látható szegmenst.
Ezeknek a lapoknak a címtartománya a következő:
Tehát, ha a Z80 történetesen a 0648fh címre hivatkozik, akkor a processzor az 1 lapra belapozott szegmens abszolút 0248fh címén található értéket látja. Amennyiben a 2. lapra is ugyanazt a szegmenst lapoztuk be, a Z80 a 0a48fb címen is azt a bájtot éri el, mint a 0648fh címen. Ebben az esetben a két lap tartalma teljesen azonos lesz. (Vigyázni kell azonban arra, hogy azt a szegmenst, ahol a programunk fut, ne lapozzuk át, vagy legalábbis nagyon óvatosan tegyük, mert ez a program számára végzetes hiba lehet.)
A NICK chip is hasonlóképpen működik, azzal a megkötéssel, hogy a 4 MB memória-tartományból mindössze 64 kB-ot, tehát csak négy szegmenst lát. Ezt a 64 kB-ot video-memóriának is nevezik. A NICK chip közvetlenül érheti el, azaz nem szükséges, hogy a Z80 bármelyik lapjára be legyen lapozva egyetlen video-szegmens is. A NICK által elérhető négy szegmens a gép négy legfelső szegmense: az Ofch-Offh. Elég szerencsétlen módon a rendszerszegmens (amelyet az EXOS használ fel változóinak tárolására, veremterületnek, kisebb rutinoknak) is a videoszegmensek között található: 0ffh.
Ezek szerint a NICK chip címtartománya:
Ahhoz, hogy egy képernyőt egyáltalán létrehozhassunk, meg kell ismerkednünk az Enterprise egyik jellegzetességével, az LPT-vel.
Az Enterprise képernyőjét egy adatblokk vezérli. Ennek neve "Line Parameter Table" (a továbbiakban LPT), azaz "sorparamétertábla". Ez 16 bájtos modulokból (nevük MODSOR) épül fel, melyek előírják a képernyőrészek formátumát, módját, méretet, egyes színeit, valamint a MODSOR egyéb tulajdonságait. Az LPT a videomememória tetszőleges, 16-tal osztható címére kerülhet, és nincs meghatározva a MODSOR-ok száma sem. Ahhoz, hogy egy új képernyőt bekapcsoljunk, elég a NICK egyik regiszterébe megadni az új LPT kezdőcímet, és a képernyő már láthatóvá is válik (lásd később).
Az LPT tetszőleges számú MODSOR-t tartalmazhat (természetesen a memóriától függően, de ez a 64 kilobájt minden bizonnyal bőven elegendő), így az utolsót valamilyen módon jeleznünk kell a NICK chipnek, hogy újra elölről vegye az LPT adatait. Ezt egy speciális bittel tudjuk vezérelni, ez az ún. RELOAD bit. Általában az LPT 312 pixelsort tartalmaz, de speciális hatások esetén ez több is lehet (interlace, automatikusan mozgó képernyőrészletek, grafikák).
Egy kellően stabil, álló képernyő alapfeltétele a megfelelő szinkronizáció. Ez azt jelenti, hogy a NICK minden vízszintes pixelsor végén és a teljes képernyő kirajzolása után ún. szinkronizációs jeleket ad a tévé felé, így a grafika mindig a képernyő azonos pozícióján lesz látható. A vízszintes szinkronizációs jeleket (az egyes pixelsorok végén) a NICK önmaga automatikusan generálja, de a függőleges szinkronizáció programozható, ezért ezt tetszőlegesen használhatjuk.
Az LPT több MODSOR-t tartalmaz, a MODSOR-ok pedig regiszterekből állnak. Sorszámuk 0-tól 15-ig terjed (16 bájt), és mindegyiknek neve van. Az egyes regiszterek szerepe a különböző videomodok esetén megváltozhat, módosulhat, amit a különböző videomodok leírásánál külön jelzünk majd.
Regiszterek:
A sorparaméter-tábla (LPT) átfogó ismertetése után következzen az egyes regiszterek és grafikai módok részletes leírása.
Már említettem, hogy a 0. regiszterrel (SC) a MODSOR magasságát határozhatjuk meg. Ezzel hozhatunk létre például különböző magasságú karaktereket, teljes képernyős MODSOR-t, vagy éppen ellenkezőleg: egy pixelsor magas MODSOR-okat, ennek segítségévéi soronként színezve a képernyőt.
Nézzük meg az EXOS sorparaméter-tábláját! Ezt a rendszerszegmensen (255-os szegmens) találjuk, a 0b900h-S címtől kezdve. A STATUS sor MODSOR-ának 16 bájtja a következő:
B9000 F7, 08, 0B, 73, B8, FE, E9, 01, 00, 36, 00, 49, FF, 24, 2D, 36
Ebből a legelső érték (0f7h) a magasság, ez kilenc pixelsort jelent, természetesen kettes komplemensben (0100h-0f7h = 9).
Növeljük ezt az értékét (pl. BASIC-ből ezt a
SPOKE 255,47360,SPEEK(255,47360)+1
utasítással tehetjük meg)! Azt tapasztaljuk, hogy a STATUS sor alatti képernyőrész egy pixelsorral feljebb csúszik. A STATUS-ból ugyanakkor egy sorral kevesebb látszik, s a legalsó sor eltűnik. Ezt a műveletet azonban nem sokszor ismételhetjük meg, mert az LPT-ben található tényleges sorok száma (melynek normális körülmények között 312-nek kell lennie, ugyanis így jön ki a tv számára szükséges 625 sor) előbb-utóbb eléri azt az értéket, amely már elegendő ahhoz, hogy a kép futni kezdjen, a szinkron teljesen felboruljon.
A művelet ellenkezőjét is kipróbálhatjuk, amikor a sorok számát növeljük. Eredményül azt kapjuk, hogy a STATUS mérete mindig egy pixelsorral növekedni fog, az alatta levő képernyő pedig lejjebb csúszik.
Ha ezen jobban elgondolkodunk, akkor eszünkbe juthat, hogy ezen regiszter segítségével különböző mozgásokat hozzunk létre, föl- és lefele mozgó grafikákat, egymás alól kiúszó szövegeket, és még sorolhatnám a jobbnál jobb ötleteket. A trükkök használatával azonban két fontos dologra figyelni kell:
A módosítás pontos idejét például video megszakítással végezhetjük.
Ehhez tudnunk kell, hogy az Enterprise számítógépnél a hardver-megszakításokat egy speciális chip, a DAVE vezérli, jó lehetőségeket biztosítva a programozó számára.
Ez nagyjából azt jelenti, hogy a processzor (Z80) bizonyos időközönként félbehagyja munkáját, elugrik az interruptot kezelő rutinra (interrupt = megszakítás), és miután ez lefutott, visszatér eredeti feladatához. A megszakítási rutin kezdőcíme IM 1 módban a 38H cím. (Megjegyzés: IM0 módban a Z80 az adatbuszról veszi a végrehajtandó utasításokat. Mivel itt mindig 0FFh bájt található - ez megfelel az RST 38h utasításnak -, ezért a processzor a normál megszakítási rutint fogja meghívni.) A DAVE chippel tudjuk azt szabályozni, hogy két megszakítás között mennyi idő teljen el, milyen sűrűn legyenek interruptok.
Lehetőségünk van 1 Hz-es, 50 Hz-es, 100 Hz-es (1 kHz-es), tetszőleges frekvenciájú megszakításra (ezzel azonban a DAVE egyik hangcsatornáját lefoglaljuk). Engedélyezhetjük továbbá a külső megszakítást (amikor az egyik periféria generálhat interrup-tot), és a video-megszakítást, amit a NICK chip generál. Tulajdonképpen ez az, ami minket érdekel.
Az ilyen megszakítás előidézéséhez nem kell sokat tevékenykednünk, ugyanis az operációs rendszer (EXOS) is használja. Az interruptot az egyik MODSOR-ban, a modebyte-ban (MB) kell engedélyezni (az EXOS képernyőjében a megszakítási flag/VINT/ - a modebyte 7. bitje - a szinkronizációs részben található). Az EXOS képernyőjében is generálhatunk több interruptot (írjunk be egy
SPOKE 255,47361+160,SPEEK (255,47361+160) BOR 128
parancsot), ezután érzékelhetjük, hogy már nem csak az EXOS megszakítási rutinja fut, hanem az is, amit az előbb kapcsoltunk be (a két rutin természetesen ugyanaz). Ilyenkor a billentyűzet kétszeres sebességgel ismétel addig a pillanatig, amíg azt a MODSOR-t, amelyet módosítottunk, az EXOS felül nem írja.
Ha saját LPT-vel dolgozunk, bármelyik MODSOR-ban felhasználhatjuk azt a lehetőséget, hogy ún. video-megszakítást generáljunk. Ez azt jelenti, hogy a kép kirajzolásához tudjuk szinkronizálni a megszakítási időpontot. Tulajdonkeppen csak minden második MODSOR-ban lehetséges a video-megszakítás. Például ha egymás után folyamatosan több MODSOR-ban is engedélyezzük ezt, akkor csak a legutolsó generál interrupt-ot. Ha több MODSOR-ban is akarunk megszakítást, akkor közöttük kell lennie legalább egy olyan MODSOR-nak, amelyben a VINT bit törölve van. Ennek okát egyedül a DAVE chipben kereshetjük, ezen nem tudunk változtatni, meg kell szoknunk.
A másik dolog, amit érdemes észben tartani, hogy a fellelhető dokumentációkban leírtakkal ellentétben (a fénymásolás útján elterjedt angol nyelvű "Nick Chip Programmers Guide"; az EXOS 2.1 műszaki leírás; az Enterprise 128-as ROM visszafejtése stb.) a megszakítás nem a MODSOR elején generálódik, hanem a legvégén, pontosabban a vége után. Ha például a 4. sor elején akarunk megszakítást, akkor a 3. sorban kell beállítani a VINT bitet. Ezek után a megszakítás abban a pillanatban fog érkezni, amikor a képet kirajzoló elektronsugár a 4. sor legelején tart.
Miután a video-megszakítást engedélyeztük az egyik MODSOR-ban és az interrupt rutint is megírtuk, a teendőnk már csak annyi, hogy a DAVE chipen belül is engedélyezzük az ilyen típusú megszakításokat, valamint a megszakítási rutin végén töröljük a DAVE chip 0B4h porton elérhető regiszterében a video-megszakítási bitet, és újra engedélyezzük ezt a fajta interrupt-ot. Ebben a regiszterben a 4-5. bitek kapcsolatosak a video-megszakítással. Ezek szerint Enterprise-on a legegyszerűbb interrupt rutin a következő:
PUSH AF
LD A,30h
OUT (0B4h),A
POP AF
EI
RET
Ez a megszakítási rutin természetesen nem csinál semmit, csak a DAVE chip megfelelő regiszterét aktivizálja. Amennyiben valamilyen animációt akarunk létrehozni, akkor az ennek megfelelő rutint is ideírhatjuk, vagy a főprogramból egy HALT utasítással időzíthetünk. Ha az interrupt rutin a megfelelő raszter-sorban aktivizálódik, és az animáció kezelése is itt található, a mozgások villogásmentesek, folyamatosak lesznek. (A másik lehetőség az animációra, hogy az LPT-t úgy hozzuk létre, hogy a szükséges 312 sor után kiadjuk a megfelelő szinkronizációt; csak a RELOAD bitet nem aktivizálva a NICK chip tovább olvas a memóriában, így automatikusan (a Z80 használata nélkül) lehet mozgásokat, animációkat létrehozni, és a színárnyalatokkal elég szép grafikai effektusokat elővarázsolni az Enterprise-ból.)
Az LPT első bájtjában, a modebyte-ban (MB) a VINT biten kívül még több hasznos bit (bitkombináció) található.
Az 5-6. bitekkel állíthatjuk be azt, hogy az aktuális információ milyen színmódban legyen megjelenítve. Enterprise-on a lehetséges színmódok a kővetkezők:
5-6. bitek 0,0
0,1
1,0
1,1
4 színű üzemmód
16 színű üzemmód
256 színű üzemmód
2 színű üzemmód:
megjelenítés szempontjából ez a legegyszerűbb színmód, hiszen a megjelenítendő bájt színét közvetlenül a bájtban található bitek határozzák meg (0 = alapszín - 0. palettaszín;
1 = tintaszín - 1. palettaszín), tehát ebben a módban egy bájton belül nyolc képpont jeleníthető meg.
b7 b6 b5 b4 b3 b1 b1 b0
Egy kis négyzet kirajzolását például a 255, 129, 129, 129, 129, 129, 129, 255 bájtsorozattal érhetjük el.
2 színű üzemmódban további színeket is használhatunk négy vezérlő bit segítségévéi. Ezek a bitek a jobb és bal margóban tálalhatok (ALTIND0, ALTIND1 MS BALT, LS BALT), és lehetőve teszik, hogy 2 színű módiján ne csak a paletta első két színét használhassuk, hanem több további szín is alkalmazható legyen. (Használatukról majd később lesz szó.)
4 színű üzemmód:
ennél a színmódnál egy kicsit megkevertek a biteket: egy bájton belül négy képpont jeleníthető meg, a paletta első négy színe közül valamelyikben (8-11. regiszterek). A bájton belül azt, hogy az aktuális képpont milyen színben legyen látható, egyrészt a színpaletta regisztere, másrészt a megjelenítendő bájtban lévő bitkombináció határozza meg.
A képpontoknak megfelelő bit-kombinációk sorrendben a következők:
b3, b7 b2, b6 b1, b5 b0, b4
Látható, hogy itt a vízszintes grafikai felbontás a felére csökkent, viszont így négyféle szín közül választhatunk képpontonként.
Az előbbi kis négyzet most a következőkeppen alakul:
16 színű üzemmód:
a négy színű üzemmódhoz hasonlóan itt is a bájtban lévő bitkombinációk határozzák meg a megjelenítendő két képpont színét. Mivel 16 színnél négy bit kell egy színkód megállapításához, ezért egy bájton belül csak két képpont jeleníthető meg (a vízszintes felbontás itt is a felére csökken). A bitsorrend a következő:
b1, b5, b3, b7 b0, b4, b2, b6
Az első nyolc szín a palettában található, a többit az úgynevezett BIAS színek határozzák meg. Ezt a NICK chip FIXBIAS nevű, 080h-n elérhető portján keresztül adhatjuk meg.
Például a 49-es érték ( = 031h) a következőképpen jelenik meg a képernyőn:
A modebyte 4. bitjével a függőleges felbontást vezérelhetjük. Szöveges módokban ezt a bitet mindig törölni kell, ellenkező esetben nem vart információ jelenik meg a képernyőn. Grafikus módokban sokkal nagyobb jelentősege van, ekkor ténylegesen lehet programozni az aktuális MODSOR függőleges felbontását.
Amennyiben ez a bit törölve van, a MODSOR egész tartama alatt a legfelső sorban megjelenített információ lesz látható, míg ha magasra állítjuk, a grafika teljes függőleges felbontásban jelenik meg.
Az 1-3. bitekkel az aktuális grafikai üzemmódot határozhatjuk meg (ezeket részletesen csak később ismertetjük.)
A 0. bittel (RELOAD) azt vezérelhetjük, hogy a NICK chip mikor kezdje elölről a képernyő kirajzolását. Normál esetben ez a bit törölt, ekkor egy közbülső MODSOR-ról van szó. A NICK chip tovább folytatja az LPT olvasását. Ezt a bitet beállítva tudatjuk a video chippel, hogy az aktuális MODSOR a képernyő utolsó MODSOR-a. Amikor végzett ennek kirajzolásával, a NICK chip az LPT-t elölről fogja olvasni onnan, ahonnan elkezdte.
Egy adott - a képernyőn megjelenő - információ pontos helyének meghatározására szolgál az LPT második és harmadik regisztere, a bal és jobb margó.
Megadhatjuk, hogy hol kezdődjön (horizontálisan), és hol fejeződjön be a kép kirajzolása. (A függőleges irányú pozíciót az LPT-ben, a MODSOR-ok sorrendjével határozhatjuk meg.)
A margókat egy-egy hatbites értékkel állíthatjuk be a kívánt értékre. Ez azt jelenti, hogy mindkét regiszterbe egy 0-63 értéket tölthetünk. Természetesen egy látható kép előállításához nem a legalacsonyabb és a legmagasabb értéket kell beállítanunk, hiszen a NICK chip a kép kirajzolása mellett számos más fontos teendőt is ellát, például beolvassa a MODSOR bájtjait (ne felejtsük el, hogy az LPT a memóriában van), frissíti a videomemóriát, szinkronizál stb.
Egy látható kép körülbelül 10-tól 54-ig teljed (bal margó= 10, jobb margó = 54). Természetesen ez televíziónként és monitoronként változik. Amennyiben a szokottnál kisebb vagy nagyobb értéket adunk meg, számítsunk rá, hogy a video-chip a normálistól eltérően fog működni, a megjelenített információ nem egészen úgy jelenik meg, mint ahogy megszoktuk. A két margónál ez körülbelül 2 és 56, tehát lehetőleg a bal margót 2-nél kisebb, a jobb margót 56-nál nagyobb értékre ne állítsuk.
A margókkal meghatározott képernyőszeleten kívüli rész keretszínű lesz. Ezt a színt a NICK BORDER nevű regiszterében állíthatjuk be. Nem a memóriában található, hanem az egyik porton, a 081h portcímen, tehát egy OUT utasítással tudjuk beállítani a kívánt értékre. Ez egy nyolcbites regiszter; a 256 szín közül bármelyikre beállíthatjuk a keret színét. Ez a keretszín egyébként a teljes képernyőre vonatkozik, leszámítva azt az esetet, amikor sűrűn egymás után megváltoztatjuk a színkódot:
DI ; a megszakítások tiltása
VILLOG: OUT (129),A ; a keretszín beállítása
INC A ; a következő színkód
JR VILLOG ; újra!
Tehát a margókkal a képernyőn bárhol megjeleníthetjük a grafikát, nem csak középen, ahogy ezt az EXOS engedi.
Nem beszéltünk még arról, hogy mi történik abban az esetben, ha a normálistól eltérően a jobb margó értéke kisebb, mint a bal margóé. Ekkor a jobb margótól a bal margóig terjedő rész, vagyis a képernyő középső része lesz keretszínű. A képernyő többi részén tényleges információt láthatunk kisebb bakikkal, ami jelenti, hogy az a MODSOR lesz hibás, amelyikben a margókat így állítottuk be, és az ezt követő is. Ha egymás után több sorban is így használjuk a margókat, akkor csak a legelső fordított és az első normális margókat tartalmazó MODSOR lesz hibás. Amennyiben ezen sorok színét megfelelő módon állítjuk be, a hibák nem lesznek láthatóak, így a keretet akár középre is helyezhetjük. Ezek a hibák a margóregiszterek helytelen használatából erednek.
A margóregiszterekben - mivel a margókra vonatkozó információ csak hatbites - található még két bit.
Ezekkel további színezési lehetőségekhez jutunk kétszínű üzemmódban. Így szól a hivatalos leírás. Amennyiben nem kétszínű üzemmódban vagyunk, hanem négyszínűben, vagy tizenhat színűben, ez akkor is működik, de ugyancsak a felbontás rovására.
A bal margó két legfelső bitje (MSBALT, LSBALT) grafikus módban használatos (és nem csak nagy felbontásban). A kijelezni kívánt bájt legfelső és legalsó bitje szerint használja a palettát a következőképpen:
Az MSBALT (a bal margó legfelső, 7 bitje) szerint
Tehát a bájt 7 bitje vezérli azt, hogy a NICK melyik papír-tintaszín párost használja az alsó 4 palettaregiszter közül. Ha a bájtban a 7 bit és az MSBALT bit is beállított volt, a bájtban szereplő egyes bitek a paletta 3. színével, a nullás bitek pedig a paletta 2. színével jelennek majd meg.
Tehát ebben az esetben a kijelezni kívánt bájt legalsó bitje vezérli a palettaszínek kiválasztását. Amennyiben mind a két bit beállított állapotú (MSBALT, LSBALT), természetesen a két funkció hatása együtt jelentkezik, így egy MODSOR-on belül négyféle papír-tintaszín párost használhatunk. Egyébként az EXOS nyolcvan karakteres üzemmódja is ezt a lehetőséget használja ki.
A másik margóregiszterben található két bit is hasonlóan működik (ALTIND0, ALTIND1), azzal a különbséggel, hogy ezek csak szöveges üzemmódban használatosak, pontosan csak hardver-szöveges módban. Ez azt jelenti, hogy az EXOS által 2-es video móddal megnyitott video-lapokon ezt nem használhatjuk (80 karakteres szöveges mód), mert a NICK chip szempontjából nagy felbontású grafikus módban van. Az, hogy egy szöveges képernyő szerint használhatjuk, az EXOS-nak köszönhető.
A jobb margóregiszterben található. ALTIND0 és az ALTIND1 használatával a megjeleníteni kívánt karakterkódok legfelső két bitje szabályozza a palettaregiszterek kiválasztását.
Hardver-szöveges mód esetén az EXOS négy szint enged meg. Azért csak ennyit, mert a képernyőn egyszerre csupán 128 karakter lehet (CH128-as mód), így a karakterkódokban csak egy bit marad felhasználatlanul. A NICK chip ezt a bitet használja fel a karakterek különböző színben való megjelenítésére, amennyiben az ALTIND1 beállított állapotú.
Természetesen a jobb margóban található két speciális vezérlőbit alkalmazásával a hardver-szöveges módban is használhatunk nyolc szint egyszerre, de azzal a korlátozással, hogy CH128-as módnál (alapállapot) nem mindegyik karaktert lehet a paletta bármely színében megjeleníteni. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, át kell váltanunk CH64-es módba, amelyben azonban csak 64-féle karaktert használhatunk.
Az LPT regisztereinek vázlatos ismertetése után most lássuk az egyes grafikus módok által felkínált lehetőségeket!
Az aktuális MODSOR video módját az LPT 1. regiszterében (MODE-BYTE) állíthatjuk be a b4-b1 bitekkel. Mivel ez három bit, nyolc video mód lehetséges. A nyolc mód közül azonban csak hét különféle video módot használhatunk.
xxxx000x
VSYNC mód:
Ebben a módban a képernyőn nem látható semmilyen információ, mert a függőleges szinkronizáció vezérlésére szolgál. A szinkronizáció kezdetét és végét a bal, illetve a jobb margóval szabályozhatjuk.
xxxx001x
PIXEL mód:
Nagyfelbontású grafikus mód. Ez azt jelenti, hogy minden margóértékhez két byte-ot olvas be a NICK chip. Például egy normál méretű képernyőnél (LM= 11, RM= 51) egy sorban 80 byte látható egyszerre. A felbontás természetesen az éppen beállított színmódtól is függ (COL2: 640 pixel, COL4: 320 pixel, COL16: 160 pixel, COL256: 80 pixel.)
A grafikus kép helyét az LPT 4-5. regiszterével állíthatjuk be. Ebben az üzemmódban a 6-7. regiszterek nem használatosak.
Amennyiben a MODSOR több, mint egy sorból áll, a következő pixelsor címe = előző pixelsor címe + (jobb margó-bal margó)*2. Tehát a képernyőadatok sorfolytonosan helyezkednek el a memóriában. Az előző példát figyelembe véve a címet a következőképpen kapjuk meg:
előző pixelsor címe + 80
A címek természetesen a NICK szerintiek, az 0FCh, 0FDh, 0FEh, 0FFH szegmenseken.
Például, ha a bittérkép byte-ja:
055h (01010101b) attribútum byte: 012h (00010010b)
1-es palettaszín: 049h (piros)
2-es palettaszín: 0FFH (fehér)
akkor eredményül felváltva piros és fehér képpontokat kapunk.
Az üzemmód felbontása egyezik az alacsonyfelbontású grafikus mód felbontásával, azaz margónként nyolc képpont (feleakkora a felbontás, mint a nagy felbontású grafikus módnál).
xxxx011x
CH256 mód:
Ez egy karakteres üzemmód, az EXOS által használthoz hasonló. A különbség mindössze annyi, hogy a maximális karakterek száma nem 128, hanem 256. Hátrány viszont az, hogy nem oldható meg, hogy egy soron belül ugyanazt a karaktert több színben is megjelenítsük (illetve megoldható, de ezt csak egy elég bonyolult programmal lehet elérni).
A karakterek magasságát a MODSOR magassága határozza meg, így lehetnek akár 256 sor magas karaktereink is.
Az LPT 4-5. regisztere arra a memóriaterületre mutat, ahol a karakterek kódjai találhatók. A 6-7. regiszterben található érték határozza meg azt a táblázatot, ahol a megjeleníteni kívánt karakterek alakjait tároltuk. Ennek a címnek 256-tal oszthatónak kell lennie (tehát a címnek csak a felső byte-ját kell használnunk.)
A táblázatban elhatárolt karakterképek felépítése a kővetkező: Egy karakternek minden sora külön byte (egy karakter vízszintesen 8 pixelből áll), tehát a karaktermemória mérete = karakter magasság*256. Azért ennyi, mert 256 különböző karaktert használhatunk ebben a módban. A táblázat első 256 byte-ja az összes karakter legfelső sorát tartalmazza, a következő 256 byte a következőt, és így tovább történetesen annyi soron keresztül, amennyi a MODSOR magassága. Például: ha a karaktertáblázat címe 01000h és a MODSOR magassága 6 pixel, akkor pl. a 32-es kódú karakter alakja a
01000h + 32,
01000h + 32 + 256,
01000h + 32 + 512,
01000h + 32 + 768,
01000h + 32 + 1024,
01000h + 32 + 1280
címeken található.
xxxx100x
CH128 mód:
Ez az a karakteres üzemmód, melyet az EXOS használ a hardver-szöveges videolapok esetében. Működése hasonló a CH256 módhoz, azonban van néhány különbség:
xxxx110x
Ez a video mód nincs használva
xxxx111x
LPIXELmód:
Nagyon hasonló a PIXEL módhoz (xxxx001x), a különbség mindössze annyi, hogy a horizontális felbontás feleakkora. Ebből következik, hogy a memóriában is csak a terület felét foglalja el, mint a nagy felbontású üzemmód.
Nem volt szó még arról, hogy a videomemóriában létrehozott teljes LPT-t hogyan kapcsolhatjuk be, azaz hogyan kell megadnunk a NICK-nek, hogy ezentúl innen jelenítse meg a képenyőadatokat.
Ezt 082h, 083h, Z80-as pontokkal adhatjuk meg, a következőképpen:
A NICK chip szerinti LPT címet el kell osztanunk 16-tal, és a fennmaradó érték alsó bájtját a 082h-s portra kell küldenünk. Ezután a magas bájt 6. és 7 bitjét magasra kell állítanunk, és a kapott bájtot kell írni a 083h portra. Ezzel a módszerrel az éppen érvényes LPT kirajzolását befejezi a NICK chip és csak ezután használja a mi LPT-nket. Amennyiben szükségünk van arra, hogy az LPT azonnal működésbe lépjen, ezt egy másik módszerrel tehetjük meg.
A címet itt is el kell osztanunk 16-tal, és az alacsony bájtot a 082h portra kell küldeni. A kapott felső bájtot írjuk a 083h-s portra, majd közvetlenül utána a 6. bitet állítsuk magasra, és így is írjuk a 083h portra. Utolsó lépésként a 7. bitet is állítsuk be, majd ezt is írjuk ugyanoda. Ezzel a módszerrel elérjük, hogy az LPT azonnal működésbe lépjen.
Nos, ezzel be is fejezzük a NICK chip által felkínált grafikai lehetőségek ismertetését. Most egy olyan lehetőségről szólunk, amellyel grafikákat, szövegeket mozgathatunk vízszintes irányban képpontonként, azaz bites scrollokat készíthetünk.
A NICK chipnek nincs scroll regisztere (a híresztelések ellenére sem), amellyel az egyes sorokat automatikusan tolná el horizontálisan. Ezzel a képességgel roppant egyszerű volna egybites scrollokat írni, ahogyan ezt több gépnél tették (Commodore 64, Commodore 16, Plus/4, Amiga, Atari stb.). Mivel az Enterprise nem rendelkezik ezzel a lehetőséggel, különféle trükkökre van szükség, ha ezt el akarjuk érni.
Nézzünk egy példát!
Legyen három pixelsorunk, amelyeket ezzel a módszerrel scroll-ozni akarunk. Nevezzük ezen sorok címét A-nak, B-nek és C-nek! A tényleges mozgatás előtt ezeket el kell tolni, és minden fázist külön tárolni a videomemóriában. Tegyük fel, hogy négyszínű módban vagyunk, így egy bájton belül négy külön képpontunk van. Tehát minden sornak négy fázisa lesz az eltolás nélkülivel együtt. Ezeket a fázisokat nevezzük 0-nak, 1-nek, 2-nek, 3-nak! Tehát az egyes sorok nevei:
A mozgatáshoz már csak az kell, hogy az egyes címeket minden lépésben beírjuk az LPT három MODSOR-ába. Tehát a sorok jobbról balra pixelenként való mozgatásához a következő sorrendben kell beírnunk a címeket:
Ezzel a módszerrel a sorok jobbról balra fognak mozogni képpontonként. Ahhoz, hogy scroll-ozás közben ne legyen villogás, ezeket a címeket ajánlatos videomegszakításból kezelni, és az interrupt helyet jól megválasztani.
Természetesen lehetőségünk van arra is, hogy ne csak folyamatosan mozgassuk a grafikát, hanem például hullámoztassuk, amit gyakran használnak Amiga-programokban, demók írásakor. Ilyenkor egy adott függvény szerint (mondjuk szinusz) kell folyamatosan állítgatnunk az egyes MODSOR-okat.
Amennyiben olvasóinknak további információkra van szükségük, szívesen válaszolunk kérdéseikre, és - ha tudunk - segítünk a programozási gondok megoldásában.
Ladányi Péter
Dobgép
Akik nem riadtak vissza egy "kis" gépeléstől" egy használható
Dobgép-programmal lehettek gazdagabbak. A program 7-féle dob-hangot tud megszólaltatni.
Betöltés után választhatunk, hogy új ritmust kívánunk szerkeszteni, elmenthetjük
"remekművünket", vagy egy korábban elmentett ritmust szólaltatunk
meg.
Ha új ritmust készítünk, először a fázisok számát kell megadnunk, majd sorban
minden "dobütésre" meg kell adnunk a hang típusát, hosszát és magasságát.
Vigyázzunk, a program semmilyen hibakezelést nem tartalmaz, ha rossz adatot
viszünk be a program hibaüzenettel leáll. A ritmus lejátszásakor a + / - billentyűkkel
gyorsíthatjuk / lassíthatjuk a ritmust (a + billentyű eléréséhez a SHIFT-et
is nyomnunk kell!), az 'M' megnyomásával visszaléphetünk a menübe.
3D grafika
Írta: Ladányi Péter
Az alábbi Basic-programmal tetszőleges háromdimenziós grafikákat készíthetünk, sőt el is forgathatjuk, és ezek a kirajzolás végén - akár egy rajzfilmnél - lejátszhatók.
A grafikát DATA sorokban kell elhelyeznünk, és a 350-es sorban, a RESTORE utasításban a DATA sorok kezdőcímét kell beállítanunk. Szerkezete egyszerű vonalas grafika, ami azt jelenti, hogy a rajzot vonalakkal kell meghatároznunk. Így természetesen görbe vonalakat is létrehozhatunk, csak a görbét sok kis egyenes vonalra kell felosztani. A DATA sorokban találhatók az ábrázolandó vonalak koordinátái, X1, Y1, Z1, X2, Y2, Z2 formátumban. Az adatok végét a 9E60-as érték jelzi. Így tetszőlegesen bonyolult grafikát rajzolhatunk meg a programmal, de összetett ábrát csak akkor adjunk meg, ha van elég türelmünk kivárni a számítások hosszú perceit. Az adatokról már csak annyit, hogy a használt képernyők esetében csak -50 és 50 közötti értéket adjunk meg, mert ekkora terület fér a 6x6-os ablakra.
A program hatvannyolc 6x6-os videoablakot nyit meg. Az ábrázolni kívánt grafikát a megadott módon ennyi fázisban rajzolja meg, így hozva létre a teljes körmozgást. Természetesen a program csekély módosításával az is megoldható, hogy ne forgassa körbe rajzunkat, hanem mind a három szöget módosítva (X, Y, Z) bármilyen forgási részletet ábrázoljon.
A fázisok számát a CN változóban határozhatjuk meg, de 67-nél nagyobb érték megadása esetén hibaüzenetet kapunk, mert a 64 kilobájtos videomemória betelik. A változó értékét csökkentve a fázisok száma kevesebb lesz, ezért nem túl szép, darabosabb mozgást kapunk.
A CX, CY változók határozzák meg a tér ábrázolt síkbeli középpontját a képernyőn. Nagyobb vagy kisebb méretű videolapok esetén ezt módosítanunk kell, ha nem akarjuk, hogy kirajzolás közben hibaüzenettel leálljon programunk.
A programban több példát is láthatunk a sebesség növelésére. Ezt a célt szolgálja az 280-es sorban a SET 0,0 utasítás, amely letiltja a gépi kódú megszakításokat. Ebben az esetben nem történik billentyűzet-olvasás és óraléptetés sem, tehát ha erre szükségünk van (jelen esetben nincs), akkor ezt ne használjuk. A normál megszakítások visszaállítása az 840-850-es sorokban található. E két utasítás után az operációs rendszer a megszokott módon működik tovább. A sebesség növelését szolgálja az is, hogy az elforgatás számolásánál a szögfüggvények helyett a program egy táblázatból veszi az adatokat, így a SIN(n) függvény értéke egyenlő lesz az SN(n) tömbelem értékével. A tömbök feltöltése az 300-320-as sorokban található.
A program egy kocka adatait is tartalmazza az 1010-es sortól kezdődően. Ez az ábra teljesen kihasználja az ábrázolni kívánt területet.
| Falazó |
 |
Persely |
 |
